A szatír lényegében olyan ember, aki valamit nagyon meg akar osztani másokkal, de gondolatkísérletei alapján arra jutott, hogy azt senki nem akarja önként befogadni. Ő nyilván hisz a megosztandó dolog fontosságában,  de méltatlannak találja mások győzködését. A módszere lényege az, hogy lerövidíti az interakciót: amikor kuncsaft van a láthatáron, teketóriázás nélkül megosztja, amije van.

Amúgy szerintem így működik a vidéki nagymama, a blogger, a művész és a diktátor is.