Amikor beköszöntött az igazi tél, lehullott az első hó és apróra gömbölyödtek a kültéri hőmérők higanyszálai, mi a szokásos családlátogató körút tervezésébe fogtunk.
Ahogy ezt meghallotta, azt mondta az Édesapám:
- Egyet mondok édes lányom, de ezt jól jegyezd meg: Nyáron meleg ruhát, télen ennivalót el ne hagyj! De ha autóval indul útnak az ember, mindig legyen nála meleg takaró is!
És így is lett.
Beláttam, hogy okos tanács, ezért a csomagtartóba bekészítettem egy jó meleg hálózsákot, és ezentúl ezzel jártunk még bevásároln is.
Alighogy elújságoltam szkájpon a tanács megfogadását, azt mondja az Édesapám:
- Egyet mondok édes lányom, de ezt jól jegyezd meg: Nyáron meleg ruhát, télen ennivalót el ne hagyj! De ha autóval indul útnak az ember, akkor egy takaró nem lesz elég, legyen nála legalább kettő, ki tudja meddig kell valahol rostokolnia.
És így is lett.
Beláttam, hogy okos tanács, ezért ettől kezdve két nagy és meleg takarót szállítottunk még a boltba is magunkkal.
Eljött a nagy karácsonyfa-látogatás ideje, és hát mit ad a Jóisten, mit nem, az egyik fa alatt két termoszt találok.
Amint ezt meglátja, azt mondja az Édesapám:
-Egyet mondok édes lányom, de ezt jól jegyezd meg: Nyáron meleg ruhát, télen ennivalót el ne hagyj! De ha télen indul útnak az ember, azért nem árt, ha van nála meleg innivaló is, ki tudja meddig kell valahol rostokolnia.
És így is lett.
Amikor letelt a vendégség ideje, Édesapám elrendelte a termoszaim forró teával való feltöltését, és a lelkemre kötötte, hogy tartsam őket mindig a kezem ügyében. Ezután megölelt, majd utamra bocsájtott.
Már éppen szálltunk be a liftbe, amikor hirtelen utánam szólt:
- Hólapát és homokzsák van-e az autóban?
De ezt már sajnos nem hallottam meg.
Ha a kérdést meghallottam volna, az én mesém is tovább tartott volna.
