hétfő, június 30, 2008
vasárnap, június 29, 2008
a biztonsági őr megmentése
Történt egyik nap, hogy a Hős zárás előtt 10 perccel, ezért kissé sietve ugrott le a közeli boltba, és amikor ugyanilyen sietve megérkezett, a Billás szatyrot a kezembe nyomva csak annyit mondott: Most viszem a létrát, mert megígértem a biztonsági őrnek, ha megjöttem a boltból, visszamegyek őt megmenteni.
Azzal felkapta a közepes méretű háztartási létrát és kiviharzott a lakásból.
Én gyorsan fényképezőgépet ragadtam, és kihajolva az ablakon lestem, hogy miképpen alakulnak az események.
Ezekből nekem csak ennyit sikerült elkapnom:
Ezért aztán a Hős beszámolójára kellett hagyatkoznom, ami nagyjából így hangzott:
Élt egyszer egy zöld tengeri pók, aki apró moszatok magábatömésével tengette sovány életét, s midőn elkövetkezni érezte korai halálát, maga köré gyűtötte fiait, és azt mondta: Élt egyszer egy zöld tengeri pók, aki...
Nem is, hanem így:
Kiléptem a Billás szatyorral a házból, amikor a parkolóház bejárata előtt megszólított egy férfi, azt kérdezve, van-e nekem létrám otthon.
Feleltem is neki tisztességgel, hogy van, aztán megtoldottam a válaszom egy kérdéssel: Miért kérdezi?
Én vagyok a ház biztonsági őre, és éppen a szokásos esti körutamra indultam, amikor a fülkémből kilépve rá kellett döbbennem, hogy a kulcsaimat az íróasztalon felejtettem. Most szeretnék valahogy visszajutni, és azt találtam ki, hogy talán a szellőzőablakon beféhetnék, csakhát a magasságom hibádzik ahhoz egy kicsit, nahát, ezért kéne nekem az létra.
A Hős, igazi hős lévén azt felelte: Egyet se búsúlj Öregapám! Most elmegyek bevásárolni, mert mindjárt zár a bolt, de amint visszajöttem, hozok én neked létrát, és megmentelek, ahogy tőlem telik.
Mindent megígért a Hős, mert megérezte hogy nincs szívfacsaróbb látvány egy bajba jutott és cserben hagyott biztonsági őrnél.
Azzal elment a boltba, visszajött, leadta a szatyrot, majd ment a létrával, amit ketten a falhoz támaszottak a szellőzőablak alá, majd a biztonsági őr megfelelő magasságra felmászva, befarolt az ablakon.
Mikor szerencsésen íróasztalt ért a lába, elmosolyodott és hálásan azt mondta: Jó tett helyébe jót várj! Ha egyszer végre lesz autód fiam, hatványozott erőkkel fogom őrizni a 140-es parkolóhelyet. Most pedig jó éjt mindenkinek-mondta, és magára csukta az ablakot.
Aludjatok jól ti is kedves gyerekek, szép álmokat mindenkinek!
Azzal felkapta a közepes méretű háztartási létrát és kiviharzott a lakásból.
Én gyorsan fényképezőgépet ragadtam, és kihajolva az ablakon lestem, hogy miképpen alakulnak az események.
Ezekből nekem csak ennyit sikerült elkapnom:
Ezért aztán a Hős beszámolójára kellett hagyatkoznom, ami nagyjából így hangzott:Élt egyszer egy zöld tengeri pók, aki apró moszatok magábatömésével tengette sovány életét, s midőn elkövetkezni érezte korai halálát, maga köré gyűtötte fiait, és azt mondta: Élt egyszer egy zöld tengeri pók, aki...
Nem is, hanem így:
Kiléptem a Billás szatyorral a házból, amikor a parkolóház bejárata előtt megszólított egy férfi, azt kérdezve, van-e nekem létrám otthon.
Feleltem is neki tisztességgel, hogy van, aztán megtoldottam a válaszom egy kérdéssel: Miért kérdezi?
Én vagyok a ház biztonsági őre, és éppen a szokásos esti körutamra indultam, amikor a fülkémből kilépve rá kellett döbbennem, hogy a kulcsaimat az íróasztalon felejtettem. Most szeretnék valahogy visszajutni, és azt találtam ki, hogy talán a szellőzőablakon beféhetnék, csakhát a magasságom hibádzik ahhoz egy kicsit, nahát, ezért kéne nekem az létra.
A Hős, igazi hős lévén azt felelte: Egyet se búsúlj Öregapám! Most elmegyek bevásárolni, mert mindjárt zár a bolt, de amint visszajöttem, hozok én neked létrát, és megmentelek, ahogy tőlem telik.
Mindent megígért a Hős, mert megérezte hogy nincs szívfacsaróbb látvány egy bajba jutott és cserben hagyott biztonsági őrnél.
Azzal elment a boltba, visszajött, leadta a szatyrot, majd ment a létrával, amit ketten a falhoz támaszottak a szellőzőablak alá, majd a biztonsági őr megfelelő magasságra felmászva, befarolt az ablakon.
Mikor szerencsésen íróasztalt ért a lába, elmosolyodott és hálásan azt mondta: Jó tett helyébe jót várj! Ha egyszer végre lesz autód fiam, hatványozott erőkkel fogom őrizni a 140-es parkolóhelyet. Most pedig jó éjt mindenkinek-mondta, és magára csukta az ablakot.
Aludjatok jól ti is kedves gyerekek, szép álmokat mindenkinek!
szombat, június 28, 2008
péntek, június 27, 2008
álompár
Tegnap azt álmodtam, hogy a férjem a Rúzsa Magdit ejtette teherbe, én pedig az Esterházy P felesége vagyok, és mindannyian együtt alszunk egy bőrhuzatú franciaágyon. Kívül a hírességek, belül meg mi. Kívül a férjünk/feleségünk, belül pedig mi, és közben azon gondolkozunk vágyakozva egymás felé fordulva, hogy miért is kellett ezekhez a hülyékhez hozzámennünk, amikor mi ketten sokkal jobban illenénk egymáshoz.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)