Éjjel az Olga nagyanyjánál voltam vendégségben. Kenhettünk magunknak édes, meg sós kencékkel kenyeret. Ezek jók voltak, meg szépek is, és én egy csomót meg akartam enni belőlük. Nem tudtam az összesfélét megkóstólni, mert az Olgának is ízlett, és az egyik típusból az összeset felfalta. Csalódott voltam.
Aztán azt mondta a nagyanyja, akit szintén Olgának hívtak, hogy ő most elmegy, mi pedig takarítsuk fel ezt a sok undorító morzsát, amit a szőnyegére szórtunk, és előhúzott egy bazinagy ETA porszívót.
Én vállaltam a porszívózást, de az ETA nem szívott rendesen, minden morzsa felett meg kellett állnom, és nem volt hozzá porszívónyél sem, csak a nagytestű ETA, egy kunkorodó gégecsővel és nekem négykézláb kellett vánszorognom centiről, centire. Már hajnalodott, és tudtam, hogy ezzel a büdös életben nem leszek kész.

Tegnap itt volt Timi megint, most ószövetségből vizsgázott. Mivel a férjeink nem értek rá, kettesben söröztünk a Medvében. Elmeséltük egymásnak legerősebb istenélményeinket, megbeszéltük régi szerelmeinket, nemszerelmeinket, aztán pár óra elteltével kimentünk az állomásra. Timi felszállt a vonatra, még integettünk egymásnak egy kicsit, aztán én hazafelé indultam. Éppen ott tartottam, hogy: A mai polgári kultúra válságának egyik eleme alapvetően éppen az átlagember képtelensége arra, hogy kivnoja megát a bevett formarendszerek hatása alól, amelyek kívülről származnak, és nem a valóság személyes felfedezése során ismert meg. ... amikor a kezemre néztem, a farmerdzsekim ujjából pedig egy hangya mászott elő.

hasonlatos esetek

Először is: nehezemre esik írni a saját bologmba, mert nem szeretném Aureliano meséjét a letolni a főoldalról, másrészt pedig még nem sikerült eleget tennem egyik kérésnek sem (se mesefelolvasás, se a kozel kérdés nem zárult le, addig pedig hogyan kezdhetnék valami más mesélésbe, ugye)
Szóval, légyszíves nyugtassatok meg, hogy elolvassátok a mesét a többire pedig türelemmel vártok, és akkor nyugodt szívvel mesélek mást is.

Ma például eszembe jutott valami a villamoson, és elismerésem kifejezésére máris fogalmazni kezdtem magamban, míg egy el nem mondható eredményre jutottam:

Ez most valami egészen más, ez olyan esendőbb, szerthetőbb oldalad, az a szimpatikus gyerekfelnőttség ütközik ki rajta, amit én szeretek. Érted, szóval olyannak látszol itt, mint... egy öreg lány!

Még jó, hogy nem mondok ki mindent! És eszembe jutott erről egy el nem küldött levél is, (még régről) amikor a rajongásomat szerettem volna kifejezni a legkedvesebb íróm iránt, és nekiültem, hogy akkor most végre elmondom neki. Onnan közelítettem, hogy minden, amit olvasok tőle, az lerakódik bennem. De nem úgy, mint valami felesleg, és nem is úgy, mint valami máz, hanem belémépül, a részemmé lesz, a lényegemmé válik. És akkor elkezdtem gondolkozni azon, hogy milyen példával is tudnám jól megvilágítani ezt a dolgot és az jutott eszembe, hogy az írásai olyanok nekem, mint termőföldbe vetett magnak a trágya!

Kozel-nap és Rudi játszik

Marci megint

Ma egy egyszerű képet festek. És nem lesz semmiféle címe.