fogok majd mesélni nemsokára.
* ez nem negatív jelző
Onnan kezdeném, hogy én sokáig csak okos és fontoskodó emberek elbeszélései alapján ismertem Vonnegutot, mint afféle intellektuális-sznob ismernivalót. Ezért hát, mint ilyet, nem voltam hajlandó megimserkedni vele. (én általában így tolok ki a világgal)
Ezzel az elhatározással éldegéltem egészen tavalyig, amikoris eljutottam Drezdába. Tudtam róla, hogy a II. világháborúban porig bombázták, és aztán persze így-úgy újjáépítették, de látni, az egészen más volt.
Szerintem az épületek is műlakotások, csak egy eredeti létezhet belőlük. Hiába csinálnak pontosan ugyanolyat, az már sehogyan sem lehet az. Ugyanolyat építeni pedig szerintem csalás, sőt, egyenesen hazugság.
Ezért hát, úgy készültem odamenet, hogy ez egy díszletváros lesz, és helytelenítettem magamban, hogy nem új alapokról kezdték el a város újjáépítését, hanem visszaépíteni próbáltak híres, de elpusztult épületeket.
Aztán mégis, furcsa érzés járni a várost, amiről vannak ezek a fenti prekoncepcióid, és mégis megérteni, hogy miért kellett ennek így lennie, és hogy ez a feltámadás/feltámasztás valójában megható. Az ott élők továbbéléséhez kellettek a megszokott szimbólumaik. Hogy ők is tovább tudjanak élni, először feltámaszották a várost.- ezt gondoltam, és valahogy a megértés által úgy éreztem, közöm lett Drezdához.
Aztán, nem sokkal később meghalt Vonnegut, és a rádióban hallottam, hogy ő német származású amerikaiként nemetek ellen harcolt, aztán hadifogolyként Drezdába kerülve túlélte a bombázást. Láthatta fénykorában, túlélte a bombázást, ami keveseknek sikerült, így szembesülnie kellett a pusztítással, amit szintén amerikai pilóták okoztak.
Úgy gondoltam, hogy ez elég meghasonlási alkalom ahhoz, hogy több életre való bölcsesség is kijöjjön belőle, úgyhogy végre saját okon kíváncsi lehettem rá.
Vettem is tőle négy könyvet, csak úgy találomra.
Mostmár tudom, hogy Az ötös számű vágóhídra vagyok igazán kíváncsi, (ebben dolgozza fel a háborús éményeit, a vágóhíd alatt élte át a bombázást) de mivel a véletlen úgy hozta, elsőnek mégis A hamvaskék sárkányt olvastam el.
Ezt azért is tettem jól, mert ő a háború után először a General Electricnél helyezkedett el, valami reklámmal folgalkozó területen, és csak másodállásban próbálgatott írogatni novellákat mindenéféle magazinok számára, és amikor ezek iránt megnőtt a kereslet, és láthatóan ebből is jól el tudta tartani a családját, akkor döntött úgy, hogy író lesz, és a novellákból keresett pénz fedezetében igazi regényeket fog írni.
Ebben a sárkányosban ilyesféle novellák vannak összegyűjtve, amiket a szerző nem is őrzött meg az utókor számára, hanem valaki segítségével lettek előbányászva újra. Ráadásul már megjelent korábban egy ilyen novelláskötete, a Majomházas. Ebben a Sárkányosban pedig azok vannak, amelyek abba nem kerültek bele.
Azért ne gondoljátok, hogy ezek rosszak. Sőt, én úgy gondoltam, hogy ha ezek a novellák vannak a sor végén, akkor mi lehet az elején? És csak egyre izgatottabb lettem.
Azért is örültem ezeknek a novelláknak, mert izgalmas karaktereket teremt az író, olyanokat, akiket szívesen nézne még tovább az olvasó, ahogy ez meg az történik velük.
....
(Most megyek koncertre, majd később folytatom.)
62 megjegyzés:
na megtaláltatott az Aranka benne?:)
Nem, ő nem ebben van! De van benne más, amiért érdemes elolvasni. De inkább könyvtárból vedd ki, majd inkább másikat vegyél meg, ey inkább érdekességként fontos. Majd elmesélem. De nem most, mert olyan hosszűnek képzelem a szöveget, és most nem akarok belekezdeni.
Figyelj, csinálj már valami helyet, ahová felteszed a filmjeid, nekem hiányoznak a Márk filmek. (és gondolom, ha volna egy hely, ahol már vannak, akkor oda csak csinálnál újakat is)
csi-nálj, csi-nálj, csi-nálj
Már tudom is, hogy a következő filmem ilyen pom-pom lányos lesz, amiben ezt fogom mondani és követelni ugrálás közben.
Szerintem jobban jársz, ha nem kényszerítesz erre a szörnyűségre':)
Nem akarlak elkeseríteni, de se képem, se videóm nincs több. Az egészet a Szőke miatt csináltam. És mostmár nem is csinálok többet, nem merek.:D
te Márk !
ne bohóckodj má :)))
szerintem is csinálj filmeket...
de télleg
lécci....
bár szerintem ettől függetlenül márti te is megcsinálhatnád a popm-pomos filmet is :)))
Roli, én már töltöttem is le cheerleader videókat, valamint felaprítottam pom-pomnak egy tekercs krepp-papírt is (de ez kevés, kell vagy hat, hogy használható legyen)
én csak halkan mondom, hogy van nálam egy békejobb, szerintem elfogadható állapotban, alig használt, bár már 41 éves. nyújtom. márk, hallod?
http://www.youtube.com/watch?v=0zfi98PU4iA
itt a film márknak.
Kösz a lehetőséget.:)
Nincs már harag, de azért nem megyek. Jó lesz így. Szeretem a szabadságot.
- Független kisgizda
hö, ennyi? pedig a végén sírtam is, nagyon potyogtak a kkönnyeim, de levágtam, mert nem akartalak megríkatni - és mert kamu lett volna, mert a meredt nézéstől más is besír, ha egy napja nem aludt. :) Na, fiú, csajok és pasik is rimánkóznak, úgyhogy irigyellek, értem még senki se rimánkózott ennyit.
ja, a szabadságra találtam egy verstöredéket neked.
"de mit ér a szabadság, ha zászlaját
nem fűti babmotor, ha kezébe
pókhálót szű a messzeség
mit ér a szabad kerengés
messzi földön, ha villanyáramát nem cikázza
önnön tudatának megkorbácsolása?
hé férfi, hát légy szabad, de tudd
ha szabadságod csupán annyi, mint bogárnak reggeli
kakaóból ocsúdva szállni, ha szabadságod
tollad szabadsága és nem korlátozza tenmagad
árnyékpólusa, akkor szabadságod másra nem jó
mint nagymamák hajhálóit szőni reggelente
miközben besüpped a létvirág és kér, keszi nem mászik
nem vitorláz, bosszantván önnön záporát.
ó légy szabad, légy papír, és légy piszok is, ha kell,
de kő, papír és olló nélkül mit ér a légypapír, hová a légypiszok?
mesélj tolladdal firkaversenyt, korbácsold magad pórusát
kötözd meg szabadságod, ha kell, hogy másnap ne dúdolj beatricsét.
szabadság, mámoros talány, karámba szőtt strucctojás,
békanyál, poszharag, döngő ballonkabát csupán.
ó csalfa bél, ó sanda nyál, tiporj bele, hogy huss tovább. "
(urbánus népi költő verse)
bár nem hozzám szóltál, azért este megpróbálok egy válaszfilmet csinálni, már előre izgulok:)
Itt a Mártiról legyen szó! Pontosan itt meg a Vonnegutról.:)
"Köszönöm Istenem. Belefáradtam, hogy én legyek a legviccesebb a szobában." (I don't mean it)
Éljen-éljen, akkor mostantól én lehetek!:)
A legviccesebb.
Legalább itt.
Mert a Mácsai Feri megmondta, hogy ez olyasmi, ami élőben nemigen tapasztalható.
Parajelenség.
Vagy inkább éppen valami para-jelenség nyomja el.:)
Na mindegy.
Itt most én beszéltem, a Vonnegutról majd mindjárt lesz szó ott fönt, itt meg lehettek ti a valaki mások és akkor minden a címnek megfelelően történik.
(Ha meg nem, akkor majd átírom azt is:)
Márti, én azon gondolkodtam tegnap este, mert a filmötleted megfogott, márkostul is, meg márktalanul is, hogy úgy kéne, hogy te is csinálsz filmet, én is, roli is, márk is, meg aki még, de nem lesünk, és akkor amikor kész, akkor meg mindenki odaadja mindenkinek mindegyiket és mindenki összekutyrecolja ahogy akarja a filmeket egsy filmbe, vágva, nyesve, szeletelve vagy mittomén, és akkor lenne mindenkinek egy saját filmje, de lenne egy közös és mégis saját, és akkor ezeket lehetne így mint egy kaleidoszkóp csinálni. Tegnap ez nagyon bennem volt, szóval izgatott vagyok.
Márk a katalizátor. :)
Vonnegut szerintem a legnagyobb élő író volt tavalyig, de aztán jól kiszúrt velünk: maghalt.
Azon, hogy intellektuális, fontoskodó és sznobériára hajlamos embrek elbeszéléseiből hallottál róla, abszolút nem csodálkozom (csak merem remélni, hogfy én máshogy szeretem az öreget, de természetesen nem láthatom, hallhatom magam kívülről, lehet, hogy én is sznobériákus vagyok:
erre egyébként rendszerint sok jel figyelmeztet is, de amíg így jól érzem magam, addig semmi baj )
Mindig vannak szerzők, irányzatok, akiket illik olvasni, nézni, hallgatni. Pl. a jazzrajongók nagyrésze sem magát a zenét szereti, hanem a dögös, sörös, szendvicses fesztiválokat, ahol pár napig igen lazán lehet létezni és hasonszőrű elvontakkal jókat dumálni a semmiről. Aki viszont a külsőségek mögött is elkap, megért valamit ebből a fajta muzsikából az másféle rajongóvá válik és egy (de akár több) életre elegendő
gyönyörűségre lelhet benne.. Vonnegut és a dzsezz valahol egy tőről fakadnak, még akkor is ha ő német író (amerikaibb bármelyik amerikainál, amúgy amerikai ember nem létezik, legfeljebb indián, de őneki vana legkevesebb köze az úgy nevezett amerikánerehez, ) .
Kíváncsian várom, hogy milyen véleménnyel leszel az Ötös számú vágóhídról, gondolom tudod, hogy kissé más lesz, mint a Hamvaskék...
Vonnegut a legképtelenebb
helyzetekben is marháskodik, de ez egy egészen másféle kabaré, mint a megszokott,
itt az egykedvű, személytelen, "intellektuális" humor mélyíti, még tragikusabbá teszi a történést (bár történés sokszor tulajdonképpen nincs, csak monológ). Nem akarok sokat fontoskodni, mert ha tetszik valakinek amit V. írt, akkor tetszik, ha nem, akkor nem: nem dől össze a világ, ..
csak egy momentumot említenék meg, ami jellemző rá: Az természetes, hogy minden regényének van egy alapgondolata.. más regényeknek is van,.. de Vonnegutnak van regényenként egy-egy, akár több százszor is, kicsit mindig másképpen elmondott alapmondata, ami a rengeteg ide-oda kalandozás után mindig, szinte fejbekólintás-szerűen észheztérít és emlékeztet arra, hogy itt a sok hülyülés között eszméletlen komoly
dolgokról folyik a diskurzus. Ez lehet egy visszatérő baromság, mint az egyébként nem túl jó bajnokok reggelijében az egymás után feltűnő férfiszereplők nemi szervének paraméterei (egyébként van oka és értelme annak, hogy kitérjen ezekre a paraméterekre, valamint ez az alapmondat szolgáltat a regény végén egy blődli, de annak aki egyszer olvasta, életre szóló poént),...lehet azonban olyan mondat is, mint az ötös számú vágóhíd... "Így megy ez." alapmondata.
Szóval .. olvasd el :)
üdv -W-
Filmválasz elhalasztva, mert elromlott sajnos a nótbúk, de ami késik, az csak késik!
Weinmaster, nem rád gondoltam a sznobozással! Korábban olvastam mások véleményét, akik pontosan ebből az illik ismerni pozícióból beszéltek róla, de igazából semmi érdekeset nem mondtak, és én az olyat nem szeretem.
Még nincs meg az ötös vágóhíd, kénytelen vagyok a következő novelláskötetet, az üdvözlet a majomházbólt olvasni. Nekem azért tetszik így, mert akkor tulajdonképpen időrendben haladhatok, az író fejlődésével egyszerre megyünk, káposzta a fejünk.
Nem tudom miben lesz más a vágóhíd, azt tudom, hogy az regény, nem novella gyűjtemény.
Miben lesz más?
A Vonnegut és a dzsessz viszonyát, és úgy egyáltalán az egy tőről fakadást én kiterjeszteném a bármi, és minden jóra, ami szerintem mind-mind egy tőről fakad. Talán a szívből? Nem tudom.
Különben én így általában nem szeretem a dzsessz zenét, szerintem a technikai virtuózitás sok kamuzásra ad alkalmat, és engem fárasztanak a hangszerviruózok, és szerintem a dzsesszben akad elég ilyen. Persze kivétel is. Én az érintett emberek összjátékát kedvelem, és a dzsesszt eddig inkább csak élőben sikerült élveznem.
(a rockzenét viszont felvételről is:)
Ezt a jazz-t most szépen, diplomatikusan aláztad porig.:-) 18 évesen erre még azt mondom, hogy helyes, és hogy kerüljön el engem a jazz még jó 60 évig.:-)
Nemárk! Nem csináltam semmi olyat, én például őket nagyon szeretem, ezen a koncerten ott is voltam:
http://www.youtube.com/watch?v=ZVHvqmJ4S_g
Aztán tetszik még ő is: http://www.youtube.com/watch?v=ZDWskc_f-jI&feature=related
Élőben lehet jó, de így "jutubén" nem üt. Ez is hasonló, amikor voltam koncerten, akkor ez ütött: http://www.youtube.com/watch?v=tM9CBe6uXG8 és erősen, sokat.:D
Na de mindegy, úgysem a zene a lényeg, hanem a léjáut:
http://www.youtube.com/watch?v=SuTyB5n7838 :D
Tényleg, erről jut eszembe, hogy a magyar hokiválogatott feljutott végre az A csoportba!
Amúgy nekem a Slayer sosem tetszett. Nekem az már túl gyors volt. Ilyen zenére még fejez rázni sem lehet, nemhogy cicit! Mondjuk azt nem is szoktam, de fejet sem lehet. Más meg nem jutott eszembe.
azt hiszem nekem ez volt a maximálsi keménység: http://www.youtube.com/watch?v=pmo1VW_wA_o&feature=related
:)
A vágóhíd attól más, hogy az öregebb Kurt írta, nem a fitalabb. ( a még öregebb kori regényei még jobbak voltak, de ez már tényleg csak magánvélemény...) Vonnegut egyike azoknak a keveseknek, akik egyre bölcsebbek lettek, ahogy öregedtek. A mindennapi valóságegészen mást mutat, mert sajnos nagyon kevés tiszta gondolkodású öreget ismerek, de az a kevés aztán nagyon tisztán gondolkodik (anyósom nem tartozik közéjük). Vonnegutot én nem is ismerném, ha 18 éves koromban (mikor még én sem szerettem a jazz-t) nem lettem volna a sci-fi szerelmese (megjegyzem: ma is szeretem a sci-fi-t, de már nem olvasom, mert érzem, hogy ehhez már kevés az időm). A Titán szirénjeit, sokszor végigvastam, legutóbb talán három éve, és nagyon szerettem akkor is, most is. Gondolom ez is fiatalkori zsenge, de már kifejezetten Vonneguti.., ami a megélhetési novelláira nem mondható el, de azokat is nagy élvezettel olvastam.
Hogy mitől más a vágóhíd? nem akarok ismét túl nagy szavakat használni, de magvasabb. A sajátos vonneguti humort itt már a vigasz szintjére emeli: mindent túl lehet élni, ha nem tragikusan fogod fel. ... szerintem az egész vonneguti mű erről szól.. de tényleg nem akarok szájbarágni, .. az előre megrágott falat amúgy sem olyan ízletes (felnőtt korban).
Az öncélű virtuózitás, magamutogatás a jazzben, de más műfajokban (pld. rock-ban) sem elviselhető. A forma és a tartalom egysége büntetlenül nem rúgható fel, mert ilyenkor a közönség kétfelé válik... ásítozókra és bólogató mindent tudókra és mindent értőkre. Az sokkal becsületesebb, ha valaki bevallja, hogy ki nem állhatja a műfajt, mint ha bólogató sznobbá válik.
Az improvizációt nem a jazz zenészek találták fel. Bach egész koncerteket volt képes improvizálni és a szédületes memóriájának köszönhetően ezeket az impro-kat le is tudta jegyezni. Mozart végtelen variaciók sorozatát volt képes estéken keresztül játszani, amit később szintén le tudott jegyezni.
Milos Forman filmje lehet, hogy nem az igazi Mozartot mutatja be, de a zenéje alapján ilyennek képzelem. A filmben egyébként is a nyögvenyelős és a spontán, lélkeből jövő művészet ellentéte a lényeg. Ugyanezt a jazz-re, de a rock-ra is el lehet mondani, de a fényképezésre, festészetre, filmezésre, mindenre, még a köznapi életre is... ami túl sok verejték árán születik az rendszerint bonyolult, unalmas, de a sznobéria táptalaja is egyben.
Vonnegut könnyedén írt, ha van improvizált irodalom, akkor az övé az, de az arányérzékét soha nem vesztette el.. én sem kívánom elveszíteni a magamét, ezért most befejezem :)
(tetszik a blog új címe..)
Na most ide küldök egy blogbejegyzést kb, mert ez olyan tartalmas.:) Bocs.
Szóval mostanában ilyesmit hallgatok (http://www.youtube.com/watch?v=0Aq23FV_pZY), pedig sosem szerettem, látom, hogy egy "pózer", semmitmondó tömegtermék, zeneileg se nagy szám, kultúrálisan is távol áll tőlem. És mégis jó. Talán most hogy elhagyom a gimit, ezzel a tipikus hájszkúl zenével próbálok ragasztódni az eddigi kis jól megszokott, meglepetésektől mentes világomhoz. Már pár évvel több is vagyok meg kevésbé feminin alkat, mint a célközönségnél. Nem is szeretem Amerikát. Talán csak azt a hazugságot, amit Európának ezekkel a zenékkel üzennek. Mert olyan fiatalos, de mégis olyan egységes, mert a filmekben minden fiatal ilyet hallgat. Ilyenkor érzem úgy, hogy nem vagyok olyan öreg, mint ahogy érzem, mert nem is vagyok öreg. De öregebb, mint amennyi szeretnék. Csak szerencsém van, hogy nem sokkal. Remélem kinövöm szépen ezt a korszakot, mert gáz lesz egyetemre menni deszkás cipőben ezzel a fülemben.:D
egy időben mindenkinek feltettem a kérdést tudja e mia za pácsó (csével) mer az van a konzervben és mindenki gondterhelten bólogatott hogy nem mígnem kb 1 év kérdezgetés után valaki felvilálogolt hogy az pácsó (c és s)...ez jutott eszembe a békatósóról
Vonegut: ifjan szerettem felfaltam a börleszk után amit értem olvastam macskabölcső bajnokok reggelije ötös sz vágóhíd stb és a végén valahonnan előkotortam a titán szirénjeit ami kifejezetten jólesett mint zsenge...kicsit jóllaktam asszem vele....újrakéne olvasnom....most így lassan "bölcsülve" lehet másképp hangzanának jntlwtm
sok beszédnek sok az aljosa, de végignéztem (majdem) a belinkelt videókat,.. Hiromi-n teljesen meghatódtam, mert előtte őt hallgattam cédéről. Legtöbbször zongorán játszik, de ez a Moog szintetizátoros szám eszméletlen jó. Már keresek is rá és rendelem a cédét.
Az akusztikus zenét szeretem legjobban, de mint hangszert ide sorolom az elektromos gitárt, a hammond orgonát és a régi (dugaszolós) szintiket is, mert ezek semmilyen hangszert nem akarnak utánozni, saját karakterük van és csodás hangulatot teremtenek, ha van ember is mögöttük. A többi produkció nem nagyon nyerte el a tetszésemet, de ez nem jelent semmit...
Azért én is mutatok valamit. Nem mai, talán kicsit konzervatív is, de szerintem nagyon üt. A szólista úgy improvizálja végig a számot, hogy nem lehet ráúnni, a közönség is tombol és én is, mikor hallom.
Jimmy Smith is néhány éve ment el. Tavaly óta biztos nagyokat söröznek az öreg Vonyeguttal és jókat röhognek rajtunk...
sok beszédnek sok az aljosa, de végignéztem (majdem) a belinkelt videókat,.. Hiromi-n teljesen meghatódtam, mert előtte őt hallgattam cédéről. Legtöbbször zongorán játszik, de ez a Moog szintetizátoros szám csodás.
Az akusztikus zenét szeretem legjobban, de én mint hangszert ide sorolom az elektromos gitárt, a hammond orgonát és a régi (dugaszolós) szintiket is, mert ezek semmilyen hangszert nem akartnak utánozni, saját karakterük van és csodás hangulatot teremtenek, ha van ember is mögöttük. A többi produkció nem nagyon nyerte el a tetszésemet, de ez nem jelent semmit sem...
Azért én is mutatok valamit. Nem mai, talán kicsit konzervatív is, de szerintem nagyon üt. A szólista úgy improvizálja végig a számot, hogy nem lehet ráúnni, a közönség is tombol és én is, mikor hallom.
Jimmy Smith is néhány éve ment el. Tavaly óta biztos jókat söröznek az öreg Vonyeguttal és jókat röhognek rajtunk...
http://www.youtube.com/watch?v=aYosYlqiBOk
aki duplán élvez, az élvez igazán :)
bocs.. nem volt készakarós, de néha több billentyűt nyomogatok a kelleténél. Tudod sok "értékes" hozzádumálásom tünt már el a kibertérben és újabban kijelölök , mentek.. aztán itt biztos beillesztettem is.
.. így megy ez..
most rájöttem valamire, és most ideírom, mert a zenbe nem tudom, nincs erőm, de a lényeget lejegyzem, aztán meglátjuk holnap.
az a hbaj, hogy a közönség. szóval hoyg a közönség nem tudom hoinnan véve az erőt és a bátorságot, vagy a tapasztalást vagy a fentebb állást, mér, így mér, hogy ez jó írás, az szar, ez korai, az nem, az jó film, az szar, ezt kér volt, azt meg már mindegy, szóval hogy nem az embert nézi, hanem egyedi pillanatokból ítél. szóval hogy ítél. ami baromság.
ba-rom-ság.
vonnegut, ha megkérdezik, milyen és miért, akkor nem tudom azt mondani, hoyg ez jó, olvasd, az szar. azt tudom mondani, hogy olvasd el mindegyik vonnegutot. mindet. vagy ha nem, akkor egyiket se olvasd, mert akkor neked ez magas, és nem való. vonnegut nekem az eszenciális humantista. az, akiért az ember a fél faszát odaadná, mert annyira jó. nem egyesével jó, mindegyikben lehet szart találni. hanem azért jó, mert igaz, mert olyan csávó, aki akármit tett, emberien tette, a tollat azért fogta meg, mert hitt benned. hitt abban, hogy neked jobb lehet. ez a fontos. hopgy kegyes tudott lenni és elnéző és ez az, ami ha nincs az olvasójáéban, akkor ne olvasson vonnegutot.
valahol ugyanezt gondolom szőkéről. hogy lehet utálni a reklámért, meg lehet mondani, hogy a hasutasok szar, vagy a három a jó, és aki ilyet mond, az semmit se ért és neki mindegy, melyiket nézi, szóval fityiszt neki, szegény nyomorult. mert szőke nem vicces és nem azért van, hogy nevess, ha nevetsz, akkor is gyógyít, és akkor is azét van, hogy neked jobb legyen. ahogy vonnegut is.
nem tudom, értelmes-e, amit írtam. ezekben a dolgokban az a jó, hogy nincs póz. ha ez jelent valamit, frne tudja. és úgy vagyok, hgoy ha ő értem megtette azt, hgogy akár egy kevésbé erős filmmel, vagy novellával, szóval hogy bármivel, amit csinál megpróbál értem tenni, akkor nekem ezt el kell fogadjam és nem szabad mérnem, mert nincs mihez, csak magához.
Zsoltu, én máshogy gondolom.
Szerintem helyénvaló, (miért is ne volna az?) hogy a közönség véleményt alkot, és ezt teszi akár az életművön belüli többi darab összehasonlításával, és ezáltal akár rangsorolásával is, aminek következtében ugye lesznek jó és kevésbé jó alkotások.
(Az ítélkezésről majd a végén)
Én úgy szoktam olvasni, vagy filmet nézni, hogy ha valamiért megtetszik egy alkotás, akkor kíváncsi leszek a szerző többi dolgára is. Gondolom ezzel többnyire mindenki így lehet, de én nem csak azért csinálom ezt így, hogy továbbra is a szerző teremtette világában maradhassak (de azért fontos ez is) hanem azért, mert kíváncsi vagyok rá, hogy az adott írót, filmest, fotóst mi mozgatja. Mi az alapvető ok, amiért ír, vagy csinálja azt a bármit, amit csinál.
Szerintem a nagy éleművökön belül mindig megfigyelhető, hogy vannak vissszatérő karakterek, szituációk, élethelyzetek, viszonyok, amire választ próbál keresni az alkotó. Minden mű egy válasz arra az alapvető kérdésre, ami az alkotót mozgatja. Ezek a válaszok változhatnak, mélyülhetnek, de szerintem a kérdéskör az többnyire marad.
Szerintem az életművön belül jól sikerült alkotások tudnak újat, és egyre mélyebbet, vagy bölcsebbet mutatni, a kevésbé jók pedig ismételnek, vagy mit tudom én, inkább a felszín felé tolódnak el.
Szerintem Vonnegutnak is lehetnek ebből a szempontból jobb és kevésbé jó művei. (persze ezt én még nem tudom, mert csak a novellákat olvastam eddig)
De az mindenesetre izgalmas már most is, hogy a bevezetők szerint a novellákban feltűnő karakterek közül néhány visszatér majd a regényekben is. Ebből is lehet majd tudni, hogy melyik szereplők képviselik az író számára fontos problémákat, melyek az író számára fontos problémák. Ezért a novellákat ismerni a Vonnegut megfejtésé szempontjából fontos lehet, de azért ha csak a novelláit írta volna meg, most nem lenne világhírű, gondolom.
Szerintem minden alkotótól elvárja a befogadó, hogy az újabb műveivel lépjen egyet, lehetőleg előre és felfelé. Ha ez nem történik meg, akkor szerintem jogosan csalódott.
Ami az ítélkezést illeti, arról pedig azt gondolom, hogy ha a befogadó úgy érzékeli, hogy az alkotóból hiányzik az alkotás iránti alázat, vagyis szir-szar fércművekkel rabolja az ő idejét, akkor jogosan érezheti magát csalódottnak, és mondhatja azt, hogy ez szar: kamu, mellébeszélés, önsimétlés, helybenjárás, ami még rosszabb, hogy sablon, ötlettelen, erőltetett, miegymás.
Én pont ezért mertem az Esze Dórára olyan méltatlannak tűnő megjegyzést tenni, mert úgy éreztem, hogy visszaélt az olvasói bizalmammal.
Egy tehetséges író ilyet nem tud elkövetni. (egy regény nem egy képkocka, amit el lehet kattintani. érlelődik a történet, papírra kerül, alakul, végül átolvasódik, ez egy csomó idő, és kontroll lehetőség, és ha sehol nem merül fel a gyanú, hogy ez nem stimmel, akkor ott alapvetően az íróval lehet probléma.)
Ezt egyébként fotó terén te is szoktad hangoztatni, hogy a jó fotós nem arról ismerszik meg, hogy csak jó képeket csinál, hanem arról, hogy tud válogatni.
Szerintem ez minden műfajra igaz.
Ha egyszer szarhoz adtad a neved, akkor abból igen nehéz kikecmeregni, mert ott fog lebegni folyton, hogy ez nem is tudja mit csinál, csak véletlenül sikerül neki, ha sikerül.
Az alkotók művének megítélése visszahat az alkotóra, én ezt természetesnek érzem. Ha valaki szart csinál, akkor arról azt fogják gondolni, hogy tehetségtelen.
Ettől még lehet emberileg nagyon rendes, jószándékú, meg mit tudom én, de mint alkotó nem állja meg a helyét.
Az András életművét nem tudom megítélni, mert még nem láttam minden filmjét, de azért az világosan látszik ebből a párból is, hogy a régebbi filmjeiben volt bőven személyes érintettség, és mélység. A Hasutasokban viszont ez nincs meg. Nekem nem is tetszett ez a film.
Hiába, hogy a helyszín személyes, a történet nem lett az.
Ettől még szeretem az Andrást, de a Bakkermannt aggódva fogom nézni, mert ebből ki fog derülni, hogy merre lépett tovább.
(És épp azért, mert szeretem, azért izgulok érte. Ha nem szeretném, a Hasutasok után nem tartanám fontosnak, hogy újabb Szőkefilmet lássak. Sajnos így van. Szerintem a közönség általában is valahogy így működik.)
Az amúgy tetszik, hogy az alkotókat ne ilyen aranytojást tojó kloákának, hanem komplett rendszernek tekintsük.
Márk, milyen egyetemre tervezel menni?
Ha bölcsész, vagy művész leszel, akkor lehet, hogy tényleg jobb, ha átnézed a ruhatárad. :) De csak viccelek. Végülis ott is lehetnek rendes emberek! :)
Amúgy, ha már Vonnegut, akkor a majomházas gyűjtemény azzal az idézetel kezdődik, hogy: "Óvakodj az olyan vállalkozástól, amelyhez új ruhatár szükséges"
(Thoreau)
Gondolom ez a pályaválasztásra is alkalmazható:)
Weinmaster, köszönöm az ismertetést, szerintem én is ki fogom olvasni a Vonnegut összest.
Igazad van abban, hogy az öncélúság nem csak a jazz-t érinti.
Meghallgattam a zenét,jó szerintem is, de ez olyan jazz fősodor, ami számomra nem túl izgalmas, de szerencsére nem is a zavaró kategória, ez hallgatható. Amúgy nekem ez például kimondottan filmzene hatású, olyan cselekményes. Jönnek, mennek, ruletteznek, táncolnak, flörtölnek, iszogatnak estélyi ruhákban, ha becsukom a szemem.
Dénes, a hozzászólásódban én is pácsónak olvastam, csével. Gondoltam is, hogy ez a talán a csávó, és pasi elírt kombinációja, vagy valami ismert mexikói kifejezés, talán a lazaságra, amit én műveletlenségem okán nem érthetek.:)
Minek mennék bölcsésznek? Bölcs vagyok én ész nélkül is!8-)
Tucatközgazember leszek.;)
Művészek között senki lennék, szürke közgazdászok között meg még lehetek valaki.:D
Nagy hülye vagy kisapám, ha ezt gondolod!!!
És Én nem genyóztam veled még soha, de most megteszem.
Magadfelé fordulhatnál egy kicsit, mert néhány értékes, érdekes ember gondolkozik rólad, veled, érted. Érted?
Na, persze tudom Én, hogy görbe a tükör, de ki nőhető, vagy el törhető, fiatalember!!!
És azt neked kell megtenni.
wurbh
Látom a Feri, kiborultál azon, hogy a Márk közgazdász akar lenni.
Nem olyan rossz szakma ám az!:)
Márk, szerintem is tehetséges vagy. Például nálam sokkal tehetségesebb. Csuklóból csinálsz olyanokat, amiért nekem meg kéne küzdeni. A kisujjadban van a lényeg.
Amúgy szerintem szabadabb az ember, ha nem a művészet a főfoglalkozása, úgyhogy én nem bánom, hogy nem művésznek tanulsz, ha közben nem hagyod abba a világ érzékeny figyelését, és néha megosztod velünk az észleléseid.
(nekem az is mindegy, hogy hol. úgy értem, nálad, vagy nálam?:) de nem, úgy értem, mindegy milyen fórumon)
kétfélét is akarok, az egyik márkról, ez az egyszerűbb. hogy kinek mi az útja, viszi magában és ezen nincs mit tennie a külvilágnak, vagyis ha közgazda lesz, hát az lesz, és onnan majd a saját döntéseinek és sorsának útja az, hogy azon kívül is lesz-e belőle valaki, valami, ami most nekünk fontosabbnak tűnik, mint közgazdásznak lenni, vagy rádióműszerésznek, vagy szobafestőnek. azzal em tudok mit kezdeni, hogy márk mennyire tehetséges, mert egyrészt igen keveset mutatott ebből, másrészt a tehetség önmagában csak esély. nem több. értem a pedagógiáját, hogy miért mondja márti, hogy tehetségesebb nála márk, mert laza, de ez a lazaság ez azért alkati is, és a kevésbé könnyen lazuló nem kevésbé tehetséges. vagyis nem jó a mérce. (és a tehetség kurvára nem mérhető, hanem vagy van, vagy nincs)
ami a művészt illeti: a befogadó nem művész. a befogadó nem társszerző. tehát a befogadóval sokat nem lehet kezdeni. van, mondjuk a léte a katalizátor. az, hogy mondjuk az ember talál egy képet, é az erős és ez felkelti az érdeklődést, hogy megismerje az alkotó többi képét - lehet ez író, festő, filmes, mindegy - az egy kapu kinyitása. ha bemegyek a kapun, engem onnantól az alkotó érdekel, az, ahogy a világot nekem meg tudja mutatni. és nem ítélek, ha egyszer bementem a kapun. elfogadom. ha nem tetszik, kimegyek a kapuján. de nem mondom, hogy nem jó, mert nincs mi által ezt megítélnem.
máshogy mondom: minden alkotónak megvannak a korszakos munkái és a köztesek is. a köztes munkák nem kevésbé igazak. hogy a hasutasok nekünk milyen, az rejatunk is múlik, hogy bele akarunk helyezkedni a mesélőbe vagy sem, vagyis hogy az életmesének részének fogadjuk el, vagy sem. ha az alkotó hitelesítette magát, akkor onnantól mindegy, hogy mit gondolok, mit minősítek, mert hiteles és elfogadom annak, hgogy a törénetének ez most ígyx része. ahogy egy kiállításon se lehet csak jó képet a falra tenni, mert letolják egymást az egyformán jó képek és nem lesz ritmus, nem lesz lüktetés. ez persze egy írónál nehezebb, egy filmesnél még nehezebb kérdés, hiszen míg mi megtehetjük, hogy egy este megnézzük az összes filmjét, (sarkítok), ő ezt azokkal az időperiódusokkal élte meg, ami eltelik két film között, sőt, ez se igaz, mert ő telejsen más idősíkon élte meg, mint mi. és nem biztos, hogy elkapjuk azt a ritmust, ahogy neki az élmények jöttek.
és akkor még arról, hogy vonnegut. igen, a novellái között nem mind mstermű. de a legkevésbé mesteri is hozzáad a képhez. az összképhez. ahhoz a világképhez, amit vonnegut által megismerhetünk. és így nézve mind édekes.
valamelyik estiskolás helyzetben mondtam, hogy nyugi, nem kell mindig 10-est dobni. ezt gondolom a többi helyzetre is. elfogadónak kell legyünk, ha meg akarjuk érteni a titkot, ha kimazsolázzuk belőle ami nekünk tetszik, az csak időtöltés, de nem visz közelebb az alkotóhoz, ahhoz azt is kell elfogadni, ami nem mestermű.
Feri: szerintem nem érdemes túldramatizálni a helyzetet, Mártinak megint igaza van. Míg élek, remélek. Ha meg nem lesz belőlem festő, fotós, videós, szakács, hát nem lesz. Attól még én is belepisilek a Balatonba, vidáman élek.
Márti: szerintem nem érdemes túlsztárolnod engem, nem vagyok én tehetségesebb, max könnyebben jönnek a dolgok [mai töri doga előtt is kinyomtam egy novellába illő produktumot], mert én most abban a korban vagyok, amikor pörög az ember agya, de te meg ötvenakárhány évesen (bocs, de nem hagyhattam ki:D) vagy természetesen fiatal. És természetesen teleoffolom a blogodat, inkább a neten szemetelek, mint a bioszférába.;)
Az érzékenységemet viszont nem értem, hogy van értve. Én nem találkozok sűrűn vele.:D De tényleg, nem viccelek...
Zsolt, én ezt a tehetséggel kapcsolatos kérdést úgy élem meg, hogy az ember csinálja, amit csinál, fogalmazgatja a világot a saját szájíze szerint, és ha sikerül valamit jól mondania (képben, szövegben, filmben, bármiben),akkor örül. Aztán egyszer csak látja valaki másnak a fogalmazványait, és elszégyeli magát, hogy azt merte hinni, hogy ő mondott, vagy képes lehet egyáltalán mondani valamit. (valami fontosat, lényegeset, igazat, közérdekűt, mittudomén)
És akkor az van, hogy örül, hogy talált valami igazán jót, de azt is gondolja kicsit szomorúan, hogy oké, akkor van már aki ezt csinálja, neki nem kell. Nem neki kell.
Volt Márknak az első képe, a kezes, és a télevős filmje, ami után én nagyjából ezt gondoltam.
(Meg vannak például A-nak a szövegei is. Azoktól is lehet néha ilyet gondolni.)
Szóval, nem pedagógiai okból mondtam.
Ami a művészt és a műveit illeti, én továbbra is azt gondolom, hogy meg lehet mondani azt, hogy melyik alkotás sikerült, és melyik nem.
A befogadó szempontjából ez azt jelenti, hogy melyik lett érintős és melyik nem.
Amúgy, én nem feltétlenül az alkotóhoz akarok közelkerülni, hanem inkább rajta keresztül saját magamhoz, vagy valami mindenkivel közös dologhoz, amit nem tudom minek nevezzek.
(a világ verőerén tartani a kezem, - ezt Baricco mondja eredetileg, de valami ilyesmire vágyom én is)
Márk, érzékenység alatt én most pontos helyzetfelismerést értek, nem párás tekintetet.
De akkor az a bölcs nem?:-) Jó az ne lehetek.:D De senki sem bölcs amúgy, mert ha a bölcstől megkérdezik hogy az-e, akkor ha azt mondja hogy nem, akkor hazudik, tehát nem bölcs, ha meg azt mondja, hogy igen, akkor nagyképűnek tűnhet, rossz színben tűnteti fel magát, és ez nem bölcs dolog. (De minek pofázok, kit érdekel?:D Inkább folytasd, akarom tudni, hogy még van-e gut.8-))
Jó, tervezem folytatni, csak kiolvasom a majmosat is, hátha abból is lesz mit beleszőni.
börleszk
a tehetség szerintem nem pillanatnyi és nem ilyen méricskélhető eseti helyzet. neked is és márknak is van tehetsége. a tiédből többet sikerült eddig látnom. az, hogy az egyes munkái valakinek mennyire találnak szíven, vagy agyon, vagy hogy, az nem jelenti, hogy ez kétségbe vonja visszamenőleg a tehetséged, vagy másét, szóval a tehetség nem devalválódik. ami igen és amit el tud szállni, az az ihlet, a gondolat, az érzékenység. láttam nem egy tehetséges embert kifulladni, de ez nem jelentette, hogy kevésbé lettek tehetségesek. nem tudom, hogy ez így mennyire érthető.
ami a művészetet illeti: nekem vannak egyedi darabok, amiknél mindegy is, ki csinálta, mert beégtek az agyamba, és vannak olyanok is, amiknél felkeltette a kíváncsiságom a mögöttes élet, a mögöttes filozófiai rendszer, ezért ezen munkáknál elkezdtem az alkotót is figyelni, vagyis mondjuk vonneguttól mindent elolvastam ahogy updike-tól is, vagy például amit tudok, megnézek Andrástól, vagy mondjuk dévidlincstől is, vagy grinövéjtől. mert a rendszereik érdekelnek, mert épp ez aglobális rendszer, ami hozzá tud adni az én megértési helyzeteimhez, szóval itt már nem mérem, hogy na, az egyik szarabb, vagy a másik olyan, mert az érdekel, amit mond és nem az, hogy én ehhez viszonyulni akarjak, mert nem egyesével viszonyulok, hanem globalice.
vagy ez hülyeség?
Szerintem az a tehetséges, aki okos, és gyors az észjárása. Márti az. De szerintem nem úgy van, hogy van aki tehetséges, van aki meg nem, hanem ez egy skála, hogy ki mennyire. És miben.
Volt pl az a 20 kilos gyerek, aki mondta hogy itt a tavasz, dagad a fasz. Na az "trendin" festett, de szerintem nagy nulla volt, értelmi/érzelmi nyomorék. Tehát nem volt tehetséges. Az a tehetséges, aki az igazat írja/festi... le, izgalmasan. Mint Márti. Mint már ti. (Hú de nem kellett ez ide a végére:D)
Szerintem Lukács gyönyörűen leírja, hogy mi a tehetség .
uyubzuc
Tehet-ség, valami ami a tevés kapcsán nyilvánul meg....az én tehetségmeghatározásom - a saját életemből kiindulva- ez, azaz,ha nincs produktum nincs tehetség, megfordítva nincs rejtőző vagy latens tehetség, az olyan mint a szájjal bszás, nem lesz se öröm se gyerek belőle esetleg némi izgalmacska...majd folytkövcsakdologvan
zsoltu, a tehetség szerintem egy képesség arra, hogy magasabb minőségű kommunikációt folytathasson az ember.
Hogy mit is jelent pontosan ez a minőséginek nevezett dolog, afölött most ültem egy darabig. Jelentse azt, vagy legalábbis olyasmit, hogy az illető képes olyan egyedi kóder/dekóderként működni, ami a meglévőből, a mindenki által ismerhetőből újat, mást, de mindenképpen valami érvényesnek tűnőt tud felmutatni.
(de ez nem biztos, hogy így jó, mert úgy volna jó meghatározni, hogy mondjuk egy énekművész is beleférjen, akinek ugye nem kell okosnak meg gyorsnak lennie, és még azt sem kell csinálnia, amit én mondtam, mégis lehet tehetséges...
Most az jutott eszembe a legegyszerűbben: aki nagyon tuti szűrő, az a tehetséges. - és ez azért jó így, mert benne van a bemenő dolgok személyes alakítása, az viszont nincs benne, hogy milyen az a tuti, hjaj, fárasztó ez:)
Szerintem van abban különbség, hogy ezt ki milyen szinten oldja meg.
Egyébként azt gondolom, hogy mindenkiben van erre képesség, csak segíteni kell kibontani.
A művészetről pedig:
Nem hülység szerintem amit mondtál, legalábbis én is végigmegyek valakin, ha érdekel, és tényleg vannak olyan ikonjaim is, akik nem tudnak sehogyse hibázni, illetve nem így mérem őket. De ez abból is adódik, hogy az ismert munkáik alapján előre tudhatom, hogy nem megyek el üres fejjel, vagy csalódottan ha rájuk szánom az időm.
(ezért aztán addig töröm a fejem, amíg valami élményt ki nem sajtolok magamból, hogy nyugodtan szerethessem őket továbbra is:)
Szóval, a már(k) kedvencek nem tudnak szart csinálni, de mindenki más azért igen.
(remélem vetted Márk, hogy visszanyaltam!:)
Brékó, brékó. A sas leszállt. Nem! Leesett! Vége.
Feri, kurvajó poén volt ez, remélem másnak is feltűnt!
Ránéztem a szövegre, hogy itt valami Lukács ígéri a frankót, és már láttam is, hogy a linkre kattintva valami ilyesmi jön majd elő: Boldogok a tehetségesek, mert övék a mennyek országa.
Szóval, mindenképpen valami szöveges megfejtésre számítottam, erre ez egy kép, ami azért mégis szöveges megfejtésre utal, csak így, a távolból megfejthetetlenül.
És mindeközben egy nagyon jó Feri portrénak, vagy minek is tartom, szóval tök jó, hogy ez a Feri könyvespolca, hogy azon így vannak egymás mellett, és pont ezek a könyvek, és akkor arra gondoltam, hogy igen, az egyikfélében benne van az, hogy minek kell a KÉPen lenni, a másikfélében pedig az, hogy hogyan kerül mindez a képre.
ÉS tök jó, hogy Ferit ismerve tudhatjuk, hogy biztosan olvasta mindkettőt:)
Remek! Nekem ez nagyon tetszett, Feri!:)
Dénes, akkor várom a folytatást!
(szerintem van látens tehetség úgy, ahogy a zsoltunak elmeséltem)
[morgás: van fórum, oszt nem gyöttök oda írni okosat]
az van, hogy a tehetség az olyan izé, olyan vanás. nincs mértéke. máshonnan közelítve érthetőbb. vegyük úgy, hogy mninden egy szakma. ami szakmailag megtanulható és elsajátítható. az orvos, a festő, az énekes, szakma mind. kitűnő szakemberek vannak mindebben. akikről alig tudunk, akik után nem fordulunk meg az utcán, nem tekerjük vissza a magnót. és ez a szakmai alap mindennek alapja kell legyen előbb vagy utóbb. és van a tehetség. az erre a szakmára tud ráülni. vagyis azt gondolom, hogy a tehetség akkor és attól lesz vagy marad látens, hogy nincs meg a szakmai alap hozzá, ami felemelje magára és vigye a hátán. sokan mondják, van benne igazság, hogy egy produkció 90%-a a szakma. és 10% a tehetség. én azt mondom, hogy 50% a szakma, 25 % a tehetség és 25% a véletlen.
ami a művészetet-ket illeti, azt kell mondjam ,igazm, finomítani kell a gondolatom megfogalmazását. gyakorta az van, hogy igenis fikáz és szelektál az ember, főleg azokban az esetekben teszem én ezt, amikor vagy nincs meg a szakma, vagy nincs meg a tehetség, vagy nincs meg az alázat vagy hitelesség vagy mi a francnak nevezzem, az a személyes közlési sáv, amire rá tudok csúszni. de ha ezek nagyjából megvannak, onnantól a dolog nálam már nem fikadérozási terep. ez nem jelenti, hogy nem tudok véleményt alkotni, mert tudok, csak nem fogom elintézni annyival, hgogy rossz. ahogy annyival se, hgogy jó.
hegyi, nekem ez így most tetszik, szerintem egyetértek
2rész...szóval én szigorúbb vagyok: kiváncsiság+képesség+tudás+munka....ha a munka rész hiányzik nem nyilvánul meg és ami nem nyilvánul az az alkotó,kommunikáló-befogadó értelmezési keretben nincs
A tehetség szó nekem kicsit olyan mint a szeretet szavunk....mondhatom hogy szeretlek de ha felhívsz és arra kérsz hogy segítsek felvinni a mosógépedet az emeletre és megteszem akkor tényleg időben-térben szeretlek...mer a szeretet munka és szerintem a tehetség is ilyen a tehetség is munka aminek olyan eredménye van amit több ember is esetleg akár időtől függetlenül is hasznára,élvezetére tud fordítani
Azá vagyok ilyen szigorú mert nekem néha mondogatták, mondogatják egy egy villanásomra hogy így tehetséges vagyok vagy úgy és én ezt hajlamos voltam el is hinni és megnyugodni és most 38 évesen ha megkérdezem magamtól hogy ezt mire alapozom semmi sem kerül a kezemügyébe abból a hűűűű tehetségből....szóval a szó filozófiai értelmében van latens tehetség, latens gyerek, latens táplálék, latens egészség stb csakhát a térben-időben zajló élet könyörtelenül egyszerűbb: van-nincs
Dénes, most akkor minek mondtál ellent? Máshogy nevezed a kupacaid, ennyi az egész. Igen, van tehetség, igen, van munka (szakma), igen lehet fűszerezni alázattal, lehet ízesíteni kitartással, de a szerencsét kár kihagyni. Elég sok tehetséges, és szakmailag felkészült embert ismerek, és a szerencsén múlik, hogy sikeresek és elismertek, vagy íróasztalosok.
A szeretetről.... hú, ez hosszú lesz, nyitok róla egy témát a skola fórumban, ott kényelmesebben pofázok, de a lényeg, hogy nem teljesen értek egyet. :)
Zsóti nem mondtam ellent...és a sikerről nem beszéltem...csak elmondtam miért gondolkodomerről a megvalósulás és nem a lehetőség felől
Megvettem a titán szirénjeit. Ez elvileg jó. Ha nem jó, leírom az öreget (az élet után szabadon :D).
Oké, majd számolj be, minőségellenőr:)
Remélem én konkrétabban meg tudom majd fogalmazni, és nem fogok öö úgy hát így makogni, ahogy ő akkor is öö szokott, amikor hát pontosanpontosan tudja, hogyöö mit fog mondani:
http://www.youtube.com/watch?v=vv2qHwQ-dQY
Elolvastam, tetszett. Korai műve, még nem olyan kiforrott, de tetszik benne a monumentalitás. Nem érzem annyira humanizmusát, amennyire reklámozzák, de ez még korai műve. Kicsit olyan sci-fiben, mint Tarantino a gengszterfilmben. Komolytalan, közhelyekből épül, de annyi van benne, hogy ezáltalán váratlan. Üt.:D
Akkor örülök! Majd elolvasom én is.
Én most az ötös számú vágóhidat olvastam tőle, nekem meg ez tetszett, nem is a Drezda miatt, arról véülis kevesebb szó volt konkrétan, mint vártam, bár nem is tudom milyen részletekre lettem volna kíváncsi, na de a lényeg az volt, hogy szerettem, ahogy az időben ugrálva mesélt, és nagyon tetszett a trafalmadori művészet lényegének meghatározása, ami szerintem a földi művészetre is teljesen igaz, illetve én pont és csakis az ilyet szeretem:
(előzmények: Billyt elrabolják az ufók, és a Trafalmador bolygóra viszik, ahol csak egyféle földi olvasnivaló van: A babák völgye, ezért Billy beszél az ufókkal, hogy adjanak akkor neki valami más, akár helyi olvasnivalót)
"Udvariasan megkérdezte, hogy nincs-e valahol valami más olvasnivaló.
-Csak trafalmadori regények, de attól tartok, hogy azokat ön nem úgysem értené meg- mondta a hangosbeszélő a falon.
-Azért csak megnéznék egyet.
Erre aztán többet is beküldtek neki. Apró holmik voltak. Terjedelemben talán egy tucat tett ki belőlök annyit, mint amennyi A babák völgye az összes sikereivel és balsikereivel.
Billy persze nem tudott trafalmadori nyelven olvasni, de legalább megnézte, hogy milyenek ezek a könyvek; csillagokkal elválaszott rövid jelcsoportok. Billy megjegyezte: olyanok ezek a jelcsoportok, mintha táviratok lennének.
-Pontosan- felete a hang.
-Tehát valóban táviratok?
-A Trafalmadoron nincsenek táviratok. De önnek azért igaza van: minden egyes jelcsoport egy-egy rövid sürgős üzenet, amely egy-egy helyszínt ír le. Mi, trafalmadoriak mindet egyszerre olvassuk el, nem pedig egyiket a másik után. Az üzenetek összessége közt nincs semmi különös összefüggés, kivéve azt, hogy a szerző igen gondosan válogatta össze őket, méghozzá úgy, hogy ha valaki mindet egyszerre látja, akkor ezeknek az üzeneteknek az összessége valami gyönyörű és meglepő és mély életkép érzetét keltse. Nincs bevezetés és nincs középső rész és nincs befejezés, nincs időbontás, nincs tanulság, nincsenek okok, nincsenek hatáskeltések. Az, amit mi a könyveinkben annyira szeretünk, az az egyszerre meglátott, számtalan, csodálatos pillanat mélysége."
Számomra ez volt a legfontosabb rész a regényben.
:) Abban is volt Tralfamador, de csak érintőlegesen. Nekem a kedvenc részem ez volt benne: "Szevasztok!" majd rájössz mi ez, ha eljutsz oda.;)
Tulajdonképpen ebben is, és emiatt arra tippeltem, hogy talán A Titán szirénjei játszódhatnak ott, de ha az sem, akkor kénytelen vagyok tövább olvasni;)
Megjegyzés küldése