Ma reggel egy dinomennel találkoztam. Aki tudja, hogy mi az, az tegye fel a kezét!
Na jó.
Ez egy vezetéselméleti kifejezés, a KRESZ tanfolyamon hallottam életemben először és utoljára, olyan 18 évesen. Annyira meglepett, hogy a vezetés ezek szerint nem csak kormánytekergetés, meg pedálnyomkodás, hanem valami tudományos dolog, hogy ijedtemben első próbálkozásra meg is buktam a KRESZ-vizsgán. (A szüleim nagyon szégyeltek emiatt akkoriban.)
Szóval, az oktató kimondta, hogy dinomen, és én rögtön lenyűgözödtem, hogy létezhet a vezetéssel kapcsolatban olyan szó, ami csupa rejtély, és első hallásra teljesen értelmetlen.
Aztán kifejtette, hogy ez a dinamkus ómen röviditése, és olyan figyelési módot jelent, amikor a szokásostól valamiben eltérő jelenségek észlelésétől lesz veszélyérzetünk, illetve megnő az éberségünk, és ezzel tudjuk megelőzni a baleseteket.
Aztán hozzátette, hogy most ne olyanra gondoljunk, hogy kigurul az útra egy labda, és akkor megsejtjük, hogy ezután mindjárt szaladhat egy gyerek is, mert ez túró. Ezt túl egyszerű kikövetkeztetni, ez nem dinomen.
Jól van, gondoltam, aztán eltelt 14 év, és reggel megyek a villamosmegálló felé a Billa parkolóján keresztül, ahogy szoktam, és látom, hogy egy skoda Fábia tolat ki éppen a parkolóhelyéről.
De látom azt is, hogy iszonyú lassan tolat. Aztán közelebb érek, és látom, hogy egy idős pár ül benne, közben megteszek 30 métert, és ő még mindig csak tolat. (jobbra hátra szituáció)
Lehet, hogy új az autó, és kíméli az öreg, de átsuhan az is, hogy esetleg valami balfék.
Közben megyek tovább, és mivel én is azon az úton szoktam menni, amerre az egyetlen kihajtó vezet a parkolóból, néha hátranézek, hogy hol tart a haladás. (Ez jó mondat! poltikusoknak ajánlom: Néha hátranéztem, hogy lássam, hogy áll a haladás.) Látom, hogy belefejzte a kiparkolást, és lassan kikannyarodik a kivezető sávba.
Akkor hirtelen belém nyilall, hogy ennek ez útnak a végén van egy zebra, amin át kell majd haladnunk mindkettőnknek, a Fábiának keresztben, mekem pedig hosszában volna jó. És ettől rögtön veszélyérzetem keletkezett, és megragadtam a Szívem kezét, és azt mondtam: Fussunk!
Futottunk, aztán amikor elhagytuk a zebrát és lassítottunk, a Szívem kérdésére, hogy ez most mi volt, azt válaszoltam: á, semmi, csak egy dinomen.
Na jó.
Ez egy vezetéselméleti kifejezés, a KRESZ tanfolyamon hallottam életemben először és utoljára, olyan 18 évesen. Annyira meglepett, hogy a vezetés ezek szerint nem csak kormánytekergetés, meg pedálnyomkodás, hanem valami tudományos dolog, hogy ijedtemben első próbálkozásra meg is buktam a KRESZ-vizsgán. (A szüleim nagyon szégyeltek emiatt akkoriban.)
Szóval, az oktató kimondta, hogy dinomen, és én rögtön lenyűgözödtem, hogy létezhet a vezetéssel kapcsolatban olyan szó, ami csupa rejtély, és első hallásra teljesen értelmetlen.
Aztán kifejtette, hogy ez a dinamkus ómen röviditése, és olyan figyelési módot jelent, amikor a szokásostól valamiben eltérő jelenségek észlelésétől lesz veszélyérzetünk, illetve megnő az éberségünk, és ezzel tudjuk megelőzni a baleseteket.
Aztán hozzátette, hogy most ne olyanra gondoljunk, hogy kigurul az útra egy labda, és akkor megsejtjük, hogy ezután mindjárt szaladhat egy gyerek is, mert ez túró. Ezt túl egyszerű kikövetkeztetni, ez nem dinomen.
Jól van, gondoltam, aztán eltelt 14 év, és reggel megyek a villamosmegálló felé a Billa parkolóján keresztül, ahogy szoktam, és látom, hogy egy skoda Fábia tolat ki éppen a parkolóhelyéről.
De látom azt is, hogy iszonyú lassan tolat. Aztán közelebb érek, és látom, hogy egy idős pár ül benne, közben megteszek 30 métert, és ő még mindig csak tolat. (jobbra hátra szituáció)
Lehet, hogy új az autó, és kíméli az öreg, de átsuhan az is, hogy esetleg valami balfék.
Közben megyek tovább, és mivel én is azon az úton szoktam menni, amerre az egyetlen kihajtó vezet a parkolóból, néha hátranézek, hogy hol tart a haladás. (Ez jó mondat! poltikusoknak ajánlom: Néha hátranéztem, hogy lássam, hogy áll a haladás.) Látom, hogy belefejzte a kiparkolást, és lassan kikannyarodik a kivezető sávba.
Akkor hirtelen belém nyilall, hogy ennek ez útnak a végén van egy zebra, amin át kell majd haladnunk mindkettőnknek, a Fábiának keresztben, mekem pedig hosszában volna jó. És ettől rögtön veszélyérzetem keletkezett, és megragadtam a Szívem kezét, és azt mondtam: Fussunk!
Futottunk, aztán amikor elhagytuk a zebrát és lassítottunk, a Szívem kérdésére, hogy ez most mi volt, azt válaszoltam: á, semmi, csak egy dinomen.
5 megjegyzés:
Magadnak csináltad a "feszkót".:D
Ma én is láttam dinomant:
http://href.hu/x/5aq1
hoppá, szóellenőrzés: beyhbe :D
ez jó.. úgy gondolom, hogy ez az egész izé, amiben élünk dinomeniális fragmentumok egymásutánisága..
slusszkulcs, jobbranéz, balranéz, hátranéz.. és igen, előre is néz,.. aztán közben megint mindenfelé néz.. érzékeli a törepéket (a kertieket), a zebrákat és egyéb állatokat, a plé'gólyákat (a kertieket, mert már olyanok is vannak).. aztán eszébe jut, hogy mennyire megrémült a gólyától, mikor egészen kisebb volt, ettől osztán nem nagyon szeretett a négy fal között egyedül lenni. Azt hallotta a tévében, hogy gólya van a falunkban.. csitítgatom, megmagyarázom, hogy csupán félreértés (mit mondjak, én is megrmülnék, mikor a gólya előmászik a falunkból), később, mikor atóvezetésre adja a fejét mindez eszébe juthat, mikor jobbra néz, balra néz, amitől a dinomeniális együttható explicit módon megnövekedhet. és kész,
eccerűen csak jedi vagy Márti:)sok a véredben az a micsoda (amit nem blaszfémiának hívnak de valami hasonló...jaj nem eszembe jutott...nem is hasonlít:(...midikloriánok.....)
gqpncmo-gravitációsqúpon tolató mcnégyzetnélkülabszolut nulla...Rolinak 42
nem névtelen csak elbaftam dénes
vgajrh...grrrrrrrrrrr
mrák, semmi pánik bejbe :)
weinmaster: Igen, lehet. Talán részben emiatt nem vezetek. Másrészt talán amiatt, mert nincs autónk:)
dénes:Na jó, beismerem. Szerintem kicsit hasonlítok is a yodára. :)
(Azért lehet, hogy a blaszfémiára való hajlam is a véremben van.:)
Megjegyzés küldése