mámor

Kicsit sötét volt már, nem láttam pontosan, de úgy tűnt, hogy bőr irattáska volt a kezében, világos nadrágot és sötétebb bársonyzakót viselt. Ősznek és kissé kopaszodónak találtam, bár lehajtott fejjel botorkált, leginkább csak a tarkóját láthattam.
Lépett kettőt bizonytalanul előre, aztán lendületesen elindult, mintha jobbra hordva a járda széle felé, aztán hirtelen lelassított, iránytmódosított, majd újra határozottan és lendületesen haladt tovább.
Vagy tudós, vagy részeg, állapítottam meg. Milyen érdekes, hogy van olyan nézet, ahonnét ez összekeverhetőnek látszik! Kuncogtam, lassítottam és iránytmódosítottam én is.

---------------------------------
Mai zenénkért köszönet zenyitnek! Timo Maas: Pictures

hipochonder

-Képzeld, az előbb kifújtam az orrom, és nagy durranást éreztem a jobb fülemben. Aztán annyira elszédültem, hogy le kellett feküdnöm.
-És most hogy vagy?
-Először arra gondoltam, hogy kilyukadt a dobhártyám, és meg fogok süketülni. De mostmár jól vagyok, a jobb fülemre teljesen tisztán hallok.
-Örülök neki!
-Én is. Csak most szorongok, nem merem már kifújni az orrom többé.
-Hát próbáld meg, de óvatosan.
.
.
.
(pár perc múlva)
- Szerinted lehetséges orrfújástól agyvérzést kapni? Vagy észrevenni az ilyesmit?
- Remélem nem kaptál.
- Igen, én is, de olvastam valahol, hogy nem szabad úgy orrot fújni, hogy befogjuk közben az orrunkat. A nyomás miatt, ami így a fejünkben keletkezik. Merthogy az veszélyes. Csak már nem emlékszem, hogy konkrétan milyen súlyos problémákat okozhat. Nem tudod esetleg?
.
.
.
(újabb pár perc)
- Csak tudnám, hogy akkor hogyan kell! Hogyan lehet úgy orrot fújni, hogy közben nem fogjuk be?
Figyelsz rám?

Tegnap éjjel itt virrasztottam kettőtől-kettőig.
Akkor én most nyertem, csaltam, vagy csak úgy eltöltöttem egy nem létező órát?

apróság

...
-Akkor, találkozzunk a kacsamólónál!
-Jó, akkor a kacsamólónál.

És találkoztunk azon a helyen.

Ez annyiból érdekes, hogy ilyen nevű hely nincs. És korábban nem is hangzott el közöttünk, csak most rögtönözte a telefon másik végén Zola, a barátunk. És még én sem gondoltam rá soha, hogy ezt lehetne így nevezni, de rögtön tudtam, hogy hová kell menni.
Hát, például ezek a szép dolgok az életben.

újra

Biztosan egysíkúnak tűnik majd az életünk, ha elmondom, hogy tegnap megint koncerten voltunk, és már megint a Gregor Samsán. A kilőtt szemes helyen volt a buli, mint legutóbb, az előzenekar pedig a Vasárnapi emberek nevű együttes volt. Róluk még nem meséltem, pedig ők is aranyosak. A Honza nevű gitárosnak van valami magyar kötődése, de lehet, hogy igazából csak érzelmi, (magyar szakra járt itt a Károly Egyetemen) mindenesetre van egy pár magyar szövegbetét a dalaikban, és több alkalommal is a Samsával együtt lépnek fel, és Mazsola is szokott náluk basszusgitározni. Jó mulatság volt, bár ezúttal nem táncoltam, és nem is nyertem a belépőjegytombolán. Pedig bekiabáltam nekik, hogy én nagyon szeretnék nyerni, legyenek szívesek az én számomat kihúzni. A nyeremény egy Samsa cd volt. Azt mondták ne izguljak, majd adnak nekem tombolán kívül.
De nekem az úgy nem jó, én igazából szerencsés szerettem volna lenni, nem is cd tulajdonos.

nagyzolúzer

A petőfin most éppen a lúzerségről van szó.
Mondtak mindenféléket, én most röviden így szabnám testre:

Ami elromolhat, azt el is rontom. Sőt!

bátorságpróba

Ezt a bejegyzést a piszkozatok között találtam, elfelejtettem befejezni. Na, majd most:

Az előző kutyáról eszembe jutott a mi kutyánk, a Tücsök, akiről már régóta mesélni akarok.
Most mesélnék:

Érettségi után voltunk 18-19 évesen, miénk volt egy egész nyár, az egész világ. Átmenetileg két emelettel lejjebb, a barátnőmhöz költöztem, akinek szerencsét próbálni mentek a szülei a nagyvilágba, én pedig a szüleim nélkül akartam végre látványosan szerencsét próbálni, ezért hát kellemesen összepasszoltunk kényszerű és választott függetlenségünkben, amit igyekeztünk azzal töltöteni, hogy kitapogassuk ennek a függetlenségnek a legszélső határait.
Az egyik ilyen ötletünk, a bátorságpróba volt. Ez abból állt, hogy kitaláltuk, hogy kettesben nyaralni megyünk, méghozzá sátorral.
Nem messzire, csak pár kilométerre a várostól, egy horgásztó mellé, ahol egyébként soha senki nem szokott sátorozni, de mi egy saját kis tavat akartunk, úgyhogy ezt pont nekünk való volt.
Egy régitípusú kétszemélyes sátrat vittunk, és házőrző-testőrként a Tücsköt.
Napközben nem volt semmi gond, mert fürödtünk, napoztunk, vitatkoztunk a halőrrel, aki folyton azt hitte, hogy mi titokban pecázni akarunk, és méregette, hogy melyik bokor alatt lapulhatnak a botjaink, aztán szerencsére ráunt.
Délután pedig kijöttek a haverok, akik hoztak némi sört, és kazettásmagnót zenével, vagy egyenesen gitárt, és akkor velük ücsörögtünk sötétedésig, utána ők hazamentek, mert mindannyian dolgoztak akkor már, másnap munkába kellett menniük.
Szóval beesteledett, sehol semmi világítás, tök sötét volt.
Persze mi nem féltünk. Volt zseblámpánk például, volt két rugósbicskánk és egy házőrzőkutyánk is, a Tücsök.
A kutyát kicipzáraztuk a sátorból, egyrészt mert koszos volt a lába, másrészt pedig ő volt a házőrző, így osztottuk ki a lapokat.
Mi pedig befeküdtünk, és reméltük, hogy minden rendben lesz.
Egyszercsak a kutya vonyítani kezdett, aztán ugatott, és mi teljesen meg voltunk rémülve, hogy mi a fene lehet az. És a Tücsök mindig ott sündörgött a sátor bejáratánál. Időnként elment, aztán visszajtött, és szuszogott, meg döfködött az orrával.
A késeket kinyitottuk, hanyatt feküdtünk, és úgy szorongattuk fülelve, hogy bármilyen gyanús
hangra készen álljunk megvédeni magunkat.
Ez így ment egész éjjel, mi virrasztottunk, és úgy tettünk egymás előtt is, mintha nem félnénk.
Hajnalban arra ébredtem, hogy nehéz lélegeznem, nem kapok levegőt, valami nagyon nyom.
És akkor vettem észre, hogy a sátoron kívül a kutyám feküdt rajtam.
Közben rájöttem, hogy ő sem aludt még sosem a szabad ég alatt, minden lombzizzenéssre támadót sejthetett szegény.
Szóval míg mi tőle, ő mitőlünk várt megmentést, végső elkeseredésében pedig rámfeküdt, beszakítva ezzel a sátorvásznat.
De végülis megúsztuk, csak egy lyukkal lettünk gazdagabbak, a többit sikerült megmenteni.

a mai vicce:

Igen. Hát, mégiscsak megtartom.

önkényszer

Olvasom, nézem, hallgatom a híreket.
Olvasom, nézem, hallgatom a híreket.
Olvasom, nézem, hallgatom a híreket.
Mást nem tudok csinálni.
Semmit se tudok csinálni.
Csak olvasom, nézem, hallgatom a híreket.

Husinál

Husikánál vacsoráztunk ma (hétfőn). Talán provence-i csirke volt amit ettünk, de az biztos, hogy bor volt, amit ittunk, utána beszélgettünk és zenét is hallgattunk sokat, és egyszer csak vécére kellett mennem, és mentem is, és leültem, és az ajtón volt egy csomó kép, Csontvárytól, Kahlotól, Pinkavától, általam ismeretlen franciás hangulatot fényképező fotósoktól, és Husikáról is, sok-sok apró kicsi kép. Aztán a falon receptek, keményítő nap, szénhidrát nap, gyümölcs nap, aztán születésnapok, az enyém is, és Zsoltié is például, a másik oldalon pedig idézetek, Coelho-tól és Esterházytól.

Aztán kijöttem a vécéből, kértem egy papírt és egy tollat, visszamentem és ezt leírtam magamnak, leírom nektek is:

Elhatároztam, hogy szabadon fogok élni, mint a férfiak,
függetlenül, szilárdan, szélben,
de úgy, hogy ennek nem tulajdonítok jelentőséget,
az élet minden ajándékát, finomságát, vagy gonoszságát úgy fogadom el,
mint ami nekem jár.
Úrnő vagyok, életem főszereplője, úgy döntöttem!
(Esterházy Péter)

Jó éjt!

péntek, szombat, vasárnap elmesélve hétfőn

Pénteken és szombaton is Kaltenecker trió koncerten voltunk.

Ez akkora élmény volt, hogy vasárnapra hőemelkedésem lett.*
Komolyan, a Borlai Gergő úgy tud dobolni, hogy az embernek felrobbani volna kedve, illetve nem is kedv kérdése ez, egészen úgy tűnik, mintha már nem lenne más lehetőség. (a weboldalukon vannak letölthető koncertvideók, a Jean-Paul Belmondo például ilyen energiabomba szám)

*Persze az is lehet, hogy túl sok hideg sört ihattam hozzájuk, utána meg velük. Na meg a nagy mennyiségben kifújt és beszívott füstök, és az alvatlan álmatagság együtt valahogy kifárasztott.

valakinézis

Éreztem, hogy valaki néz.
Körülnéztem, de nem találtam az arcot, és azon kezdtem gondolkozni, hogy ugyan ki gondolhat énrám ennyire, hogy megzavarjon ácsorgás közben?
És ahogy ezt találgattam volna, összeakadt a tekintetem egy csillogó, tiszta kék szempárral, de ahogy összenéztünk, ő rögtön be is csukta a szemét. Néztem egy pillanatig, de nem nyitotta ki. Aztán úgy tettem, mint aki nem érdeklődik tovább, kicsit oldalra fordítottam a fejem, azért a szemem sarkából figyeltem, és akkor láttam, hogy kinyitja és újra rám néz.
Úgy tettem, mintha most már én nem venném észre, néztem mindenfelé, látványosan másfelé, de azért a szemem sarkából visszapillantottam, hogy lássa, hogy látom. Akkor összerezzent, elmosolyodott, és megpróbált óvatosan takarásba kerülni. Én is mosolyogtam, aztán, mintha dolga volna, eltűnt egy széleshátú kabát mögött.
Nem tudtam eldönteni, hogy egyáltalán fiú-e vagy lány.
Kis idő múlva megint feltűnt az arca, mostmár egyből mosolyogtunk, aztán úgy tettünk, mintha nem is tettük volna, elfordultunk, de csak azért, hogy aztán újra nézhessük egymást.

Aztán nem láttam többet. A széleshátú kabát került sorra, majd kitolta őt a bevásárlással együtt a parkolóba.

a férj és a felesége

(mozgólépcső felfelé menet, egy férfi és egy nő egymással szemben)

-Milyen remek így Drágám! Látod, épp egy lépcsőnyi közöttünk a magasságkülönbség. Most ágaskodás nélkül is a szemedbe tudok nézni és meg tudlak csókolni. (átöleli, megcsókolja)
Szeretnél egy ekkora nőt? Mi lenne, ha ekkora nő volnék, örülnél neki?
-Nem tudom. Te szeretnél ilyen magas lenni?
-Hm, nem is tudom. Örökre talán nem. De próbaképpen vehetnél nekem egy magassarkú cipőt.

néznivaló

Most csak röviden:
megnéztük a Taxidermiát, szerintem szuper film, tele van malacos és disznó részekkel.
Ha még nem láttátok volna, szívből ajánlom!
www.taxidermia.hu

műsörajánló

A Kolowrat színház mellett szoktam elsétálni hazafelé jövet, közvetlenül a jegypénztár előtt, ahol van egy vitrinszerű ablak. Ebben rendszerint videoról vetítik az aktuális előadások részleteit, nyilván kedvcsináló jelleggel.
Nem szoktam odanézni, mert kétlépésnyi időben úgysem lehet komolyabb látványt értelmezni, ácsorogni pedig nincs kedvem a vitrin előtt és amúgy is mindig sietek.
Ma mégis odapillantottam, talán mert a szokásosnál hangosabb volt az adás.
Láttam két, bazinagy söröskorsó díszletet, és miközben valami harsányan vidám zene szólt, négy ember cigánykerekezett a színpadon.

úgy kezdődött

A könyvtárban láttam először. Tetszett a dús barna haja, és hogy a bő nadrágja felett egy szoknyát is viselt. Mindene két szín, rajta mindig két szín: piros és fekete. Szenvedély és gyász, valahogy mindig ez jut róla az eszembe.
De igazából nem ezért szerettem bele, hanem mert egyszer valaki mással beszélgetve azt mondta:
...sokáig nem értettem, hogy mitől lesz fehér a jobb karom, és pöttyös a nadrágom alja. Aztán egyszer a tükörbe nézve feltűnt egy kövér csepp a könyököm sarkán. Azóta próbálok öltözködés előtt fogat mosni.

öltönykaland összefoglaló

1. azt hittük megvan
2. úgy tűnt, hogy elveszett
3. most viszont meglett

reklám

Egyik kedvenc téli kocsmánk, a IV. Károly falán találtam ezt a plakátot, és gyorsan le is telefonfényképeztem a naplóm számára.
(Majd legközelebb a krusovicés Károlyt fogom szerepeltetni, ő is mindig ott lóg.)

libero

Öt szerelmem van, ebből három lány -újságolta Atika, az oviból hazafelémenet.

megjöttünk

innen (körül)nézve:
mindenünk megvan*


*a megállapításváltoztatás jogát fenntartom

...

Tegnap találkoztam velük a tóparton.
Hallod, egyáltalán nem változott. A felesége most kicsit összeszedte magát, legutóbb iszonyú sovány, egyszerűen aszott volt. Akkor külön éltek.
De a pasi, az húsz év óta ugyanúgy néz ki! Talán csak egy kicsit megőszült, de ez minden.
Nincsen annak lelke, nem érinti meg semmi.

aktuálom

Azt javasolták, hogy énekeljünk el kánonban egy népdalt. Jó. Elkezdte énekelni, nekem kellett másodiknak belépni, és egészen addig, amíg el nem jött a megfelelő pillanat, úgy tűnt, hogy a szerepem teljesen világos és eltéveszthetetlen. Aztán persze csak kitátottam a számat, de nem jött ki rajta hang.
Nem gond, kezdjük el újra, most legyek akkor inkább a harmadik. Jó. Akkor már lesz minta, hogy hogyan, és különben is, nem olyan nehéz dolog ez. Elkezdte az egyik, aztán a másik gyerek, és következtem én, és...
és hát belezavarodtam a halandzsába és a dallamba is. Elhallgattunk. Kissé vádló és lenéző pillantások érkeztek felém. (Ami teljesen érthető is, ha 4-5 éves gyerekekkel szemben bizonyul az ember alkalmatlannak.)
Kimegyek wc-re, mert sürgős, aztán visszafelé a folyosón valami teljesen leköti a figyelmem, órákig elnézegetem, és csak akkor jut eszembe, hogy jesszus, egy egész óvodás csoport van a felügyeletemre bízva! Rohanok vissza, a teremben már csupa felnőtt ül a szőnyegen. Hová lehettek vajon az én óvodásaim?
Egy kis lyukat veszek észre az erkélyajtón, és azon át látom, hogy ketten-hárman csimpaszkodnak a fémkorlátokon. Újabb rémület, kinyúlok a résen, és visszahúzom őket a biztonságba.
Aztán egyik nap azt mondja nekem a szülők egy csoportja, hogy másik óvónőt akarnak. Végülis megértem őket, de azért mégiscsak bosszantó. Ha akarok elmegyek, de kitúrni nem ér.
Úgy döntök, bizalmi szavazást kérek magam ellen. A gyerekek sorban ülnek az asztal körül, feléjük fordulok:
-Szerettek játszani?
Rámnéznek, és sorban azt mondják: igen.
Akkor egy buzgó szülő felpattan és közbekiabálja, hogy ez így nem ér, ne ezt kérdezzem meg, hanem azt, hogy velem szeretnek-e játszani!
Igaza van, talán nem is véletlen, hogy úgy kérdeztem, ahogy. (mindig is utáltam az ilyen buzgómócsingokat, miért nem tudnak az ilyenek nyugton maradni?)
Megkérdezem akkor így is:
-Szerettek velem játszani?
Így már bizonytalanabb a válasz, elhangzik egy-két nem is. Az ő szüleik diadalmasnak néznek rám.
Mekkora hülyeség, semmi kedvem ehhez.
Hánykolódok, hangosan beszélek:
igen!
nem!
izzadok, rugdalózok

és hála az égnek, reggel felébredek.

pirospont

Anya, ma kaptam egy pirospontot, itt van az ellenőrzőmben.
Na de fiam, itt fekete pont van!
Igen, mert éppen nálam fogyott ki a tanítónéni piros tollából a tinta, kénytelen volt feketével beírni.

(ez olyan Mórickás, de ez is megtörtént, 6 éves kisfiú a rafinált szereplő)

Egyébként kincset kerestünk délután, találtunk is, úgyhogy szerintem nekünk (is) biztosan jár egy pirospont.

(a kép egy link, nem az én művem)

a megalomán és a felesége

-Drágám, monddcsak-mégis, mit szeretsz rajtam igazán?
-A szép nagy füledet és a hatalmas fogaid.

barkóbarészlet

-élőlény?
-igen
-ember?
-igen
-ismerős?
-igen
-rokon?
-nem
-barát?
-nem

-csapos?

késleltetett reakció

-öltönyt nem hoztatok?
-úgy emlékszem, hogy legutóbb itt hagytuk
-itt?...
-hm, akkor felhívom anyut, hátha ott:
.
.
-nálunk?

-értem,
akkor
talán
fél éve hazafelé menet a vonaton...

hirtelen nagyon mérges lettem
nevetséges