A Kolowrat színház mellett szoktam elsétálni hazafelé jövet, közvetlenül a jegypénztár előtt, ahol van egy vitrinszerű ablak. Ebben rendszerint videoról vetítik az aktuális előadások részleteit, nyilván kedvcsináló jelleggel.
Nem szoktam odanézni, mert kétlépésnyi időben úgysem lehet komolyabb látványt értelmezni, ácsorogni pedig nincs kedvem a vitrin előtt és amúgy is mindig sietek.
Ma mégis odapillantottam, talán mert a szokásosnál hangosabb volt az adás.
Láttam két, bazinagy söröskorsó díszletet, és miközben valami harsányan vidám zene szólt, négy ember cigánykerekezett a színpadon.
Nem szoktam odanézni, mert kétlépésnyi időben úgysem lehet komolyabb látványt értelmezni, ácsorogni pedig nincs kedvem a vitrin előtt és amúgy is mindig sietek.
Ma mégis odapillantottam, talán mert a szokásosnál hangosabb volt az adás.
Láttam két, bazinagy söröskorsó díszletet, és miközben valami harsányan vidám zene szólt, négy ember cigánykerekezett a színpadon.
Van, amikor az ember gyanútlanul megy az utcán, és szürreális élményben van része egy pillanatra. Én egyszer séta közben vettem észre egy látványpedikűröst. Szórakozottan balra néztem, és egy szemmagasságban kezdődő kirakatban ült egy öregasszony, egyik lába egy lavórban, a másik egy kisszéken, és egy másik nő előrehajolva valamit csinált a lábkörmével. Mentem tovább, de a világ valahogy már nem volt a régi.
VálaszTörlésKicsit más:
VálaszTörlésÖrültem a Tom Jones számoknak, gyerekkoromban nálunk ez ment, apám szerzett egy monó kazettás magnót, és ilyeneket hallgattunk. meg Engelbert Humperdincket, aki szerintem bármikor megnyerhetne egy hülye nevű énekesek versenyt. majd elküldöm a "Quando, quando, quando" című számot, biztos ismeri. Hasonlít Nat King Cole-ra is, csak ő fehér, azt hiszem.
Ismerem én is a Humperdinck-et, neki is olyan bársonyosan meleg hangja van. Nálunk is szeretve volt! Gyerekként túl puhának találtam, de mostanában valahogy rákaptam az ilyesmi zenékre. (De tőle még nincs semmim, úgyhogy küldheti.)
VálaszTörlésSzerintem is vicces a neve, nekem úgy hangzik, mintha egy teljesen ismeretlen és bonyolult nyelven volna valami fel-le, ki-be, oda-vissza jelentésnek megfelelő szópár.
És tetszett a pedikűrös, és a történet utolsó mondata is. Pont ez hiányzik az enyém végéről, velem is ez történt, de nem tudtam így leírni.
VálaszTörlés