Abban a szerencsében volt részem, hogy éjjel egy láncfűrészes gyilkosos történetetben vehettem részt. Egy amerikai típusú (olyan lapos orrú és hosszú meg széles) autóban ültem hátul, a sofőr mögött. Kint egy nagydarab férfi, egy hatalmas láncfűrésszel produkálta magát. Ez úgy nézett ki, hogy nem esett egyből nekünk, hanem például levágott egy szeletet a motorháztetőből. Aztán mégegyet, most nagyobbat. Aztán az anyósülés felöli oldalról benyomta a láncfűrészét az utastérbe, közben a sofőr megpróbálta végre beindítani az autót. Erre a láncfűrészes belevágott a gázos lábába, meg a sebváltós kezébe. Szóval, úgy nézett ki, hogy nem megyünk sehová. Akkor az ülést átvágva próbált engem megközelíteni, én pedig becsuktam a szemem, és megpróbáltam felkészülni a fájdalomra.
De igazából nem fájt nagyon, csak olyan égető, zsibbadó, viszketős érzés volt.
Reggel pedig -pont ott!- találtam is két szúnyogcsípést a karomon.
De igazából nem fájt nagyon, csak olyan égető, zsibbadó, viszketős érzés volt.
Reggel pedig -pont ott!- találtam is két szúnyogcsípést a karomon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése