Gondolatban én ott tartok most amúgy, hogy vajon a keleti történetmesélők részéről szándékos lehet-e az a furcsa abszurditás, amivel a szereplőik szenvedélyeit, bánatait kifejezésre juttatják, vagy ez részükről egyáltalán nem abszurd, hanem a keleti ember egyszerűen általában is így érez, cselekszik és ezek szerintük normális reakciók.
Szeretem a Kim Ki-duk filmeket, ezek tele vannak ilyen abszurd reakciókkal. Például a Sziget című filmben az egyik szereplő úgy próbál öngyilkos lenni, hogy lenyel vagy tíz, damilra erősített horgot, majd amikor már eléggé lenyelte, akkor a damilnál fogva visszahúzza. Erre jön egy nő, aki megmenti, majd később, amikor szakítanak, akkor a nő bánatában, és szerelme jeléül szintén horogkupacot használ, de ő a puncijába dugja, majd ugyanazzal a módszerrel megpróbálja kihúzni.
Vagy egy koreai rendező filmjében, ahol egy sorozatgyilkos körül bonyolódik a történet, az áldozatok családjai úgy próbálnak elégtételt venni, hogy egy székhez kötözik a gyilkost, és egyenként mindenki bemegy egy kicsit ölni rajta bármivel, amit otthonról hozott. Persze vigyázni kell, hogy a következő hozzátartozónak is legyen ölnivalója. De nem is ez az abszurd igazán, hanem az, hogy mindez valami elhagyott gyárterületen játszódik, ahol a bűnös bent ül egy teremben, mint mondtam, kikötve, kint a folyosón pedig öltönyösen, kosztümösen ülnek sorban, fegyelmezetten várakozva a családok, mintha csak orvosi rendelő előtt, majd a soron következő kap valami átlátszó, vízhatlan köpenyt, és..
Most pedig olvasok egy keleti mondagyűjteményt, ahol a lenyűgözés szándékának egy különös fajtáját ismerhettem meg. Fiatal házasokról van benne szó, akik a lány szüleinél laknak, és egy éjszakai együttlétük után a férj nem megy vissza a lakosztályába, mert kint esik az eső (ebből a történetből az az érdekesség derült ki számomra amúgy, hogy talán a házastársak között sem szokás arrafelé a közös ébredés, a férfi nem csak szeretőkorában, hanem férjként is lelép az aktus után, na és az is, hogy valamiért a kerten keresztül szeretnek közlekedni, ez a közlekedés intim formája, a házfelöli folyosó formális célokat szolgál) Szóval, van egy fiatal férjünk, aki az eső miatt tesped a szobában, nem tud a kerten keresztül "hazamenni", a felesége pedig nincs ott vele, mert ők mindannyian egy úrnak a szolgálatában állnak, és a feleségnek éppen valami dolga akadt, szóval, térjünk vissza arra képre, hogy a férj egy aktus utáni reggelen senyved a paraván mögött, és mivel jobb dolga nincs, a feleségére gondol.
Az após nagyon figyelmes fajta, ő is tudja, hogy a férj most a lányánál aludt, azt is tudja, hogy kint esik az eső, és még azt is, hogy a lányának most éppen dolga akadt, ebből pedig arra következtet, hogy az ifjú férj bizonyára nagyon unatkozik, úgyhogy gondol egyet, és összepakol egy kis tálcát mindenféle finomságokkal, és gondolja meglátogatja őt a folyosó felől közelítve.
A férj közben továbbra is csak a feleségére gondol, és amikor motozást hall az ajtó felől, arra gondol, itt az alkalom, hogy lenyűgözze a feleségét. Fogja is a farkát, és jó keményre dörzsöli, aztán, amikor hallja, hogy nyílik a tolóajtó, akkor ledobja a ruháját, lemegy hídba, és felrúgja a paravánt. Most el lehet képzelni.
Az após áll az ajtóban, és ijedtében eldobja a tálcát. Ezzel végződik a történet, de nem ez az érdekes, hanem az, hogy milyen érdekes volna, ha egy európai szerelmesfilmben ilyesmikkel próbálkozna a férffőszereplő.
Ha egyszer filmet készítenék, biztosan volna benne ilyen jelenet. (nem apóssal, hanem csak úgy)
Na, azt akartam csak mondani, hogy milyen érdekes, hogy egyszerre tudnak nyújtani mindent, a meghatást, a megdöbbentés, és az elborzasztást. (mondjuk itt nem a hídra gondolok, mert az azért nem lehet olyan borzasztó)