csütörtök, június 19, 2008

titok

Ültem a villamoson az aktuális könyvemet olvasva, amikor a látómezőmben egy pár női szandál, és egy hozzájuk tartozó lenge szoknya tűnt fel. Egy álló női utas. Középkorú, nem kell felállnom. Vontam le a szükséges következtetést, és olvastam is volna tovább, de abban a pillanatban a terpeszben álló szandálos lábak közé titokzoknira elmékeztető dolog pottyant.
Ilyenkor a szokásos eljárás az, hogy az ember felkapja a leejtett tárgyat, és udvariasan a leejtő kezébe juttatja.
Itt most nem mozdult senki. Valószínűleg egyszerre láttuk be mindannyian, hogy itt most az a legudvariasabb eljárás, ha úgy teszünk, mintha nem történt volna semmi sem.
A nő pedig ott állt egész úton, semmit sem sejtve arról, hogy egy egész villamosnyi ember tudja pontosan, hogy miféle titok lapul a szoknyája alatt.

4 megjegyzés:

Névtelen írta...

Még mindig te vagy a legjobb blogger.

Borsay Márti írta...

Aranyos vagy, köszönöm.

Névtelen írta...

Tömeg a villamoson, de meglelem a megfelelő helyet, ott a fiatal olvasó nő mellett jó lesz.Igen észrevett, ezt jelzi a fej pár foknyi függőleges emelkedő mozgása, de jól számoltam, a helyét nem fogja átadni.Érdekli a könyv és a hála istennek még a lábaim sem asszonyosodtak el, biztatom magam.Itt az idő, fecskeröptű figyelem árnyéka még rajtam. Egy finom mozdulattal most engedek az ujjaim szirításán és a markomban rejtegetett titokzokni puhán de határozottan a padlóra huppan. Érezhető a fellobbanó majd megfagyó mozdulatok pillanatnyi heve és hidege, mint mikor az ember leég a napon és forró a borzongás ami végigfut rajta. A zokni szemlesütve üresen utazik tovább a lábaimnál. Egyre biztosabb vagyok benne hogy Mikulás nem utazik villamoson.

Borsay Márti írta...

Hát igen, lehet, hogy a Mikulást várta:)