kedd, március 11, 2008

esemén(y)

Na, ott hagytam abba, hogy az egyik elmúlt hétvégét ismeretlen emberekkel együtt töltöttem el. Úgy alakult, hogy közülük nagyon szimpatikus hárommal aludtam egy szobában. Egy nagyon recsegős padlójú szobában. Én úgy gondoltam, hogy nagyon figyelmes leszek, és hogy az egész csoporthoz tartozó 10 ember közül mindenkinek legyen esélye reggel bejutni a fürdőszobába, -köztük nekem is- másfél órával a reggeli előttre állítottam be a telefonom ébresztőjét. Elterveztem, hogy a telefont az ablakba teszem, és amint megcsörren, én rögtön le is nyomom, aztán lábujjhegyen kisettenkedek, hogy a figyelmességem ne menjen mások alvásának rovására. Ez jó tervnek tűnt.
Reggel csörgött a telefon, én terv szerint felébredtem, intézkedni is kezdtem a telefon elhallgattatására, úgyhogy hamar felültem, aztán kiugrottam az ágyból, majd megbotlottam a papucsomban, utána a fotós táskámban, végül elestem, és végiggurultam a recsegős padlón. Akkor a többiek felültek az ágyban, és megkérdezték: Jól vagy?

8 megjegyzés:

Névtelen írta...

Túl lett szervezve, az lett a veszted.:D

Névtelen írta...

ja most látom csak a címet, nagyon jó!:D Én is ilyenekkel szórakozom mindig, sajnos az a generáció vagyok ami a lárpúrlárral töltötte el ovis szilvesztereit. Még a fateron is nyomot hagyott. Az ingerszegény vilában jó volt, de hosszú távon már érzem káros hatását ennek a szóviccelődésnek.:) De ez esetben nagyon jó.:)

Mácsai Ferenc írta...

Ezt nem hiszem, hogy veled ilyen történhet, de a történet tetszik.:)


vvkkll

Borsay Márti írta...

Márk, szerintem is a cím a legjobb az egészben, örülök, hogy észrevetted:)

Feri, márpedig sajnos de, kérdezd meg az Emesét!

Névtelen írta...

eccer régen miskolcon egy kerti kocsma fabudiját látoggattam az aznaposság és másnaposság határán...nem volt világítás de hát az ajtót sem hagyhattam nyitva úgyhogy a papírgurigát előrelátóan elhelyeztem a lehúzott nadrágom öblébe majd méláztam aztán egy reszketeg mozdulattal a guriga utányúltam ami potty sebaj gondoltam lehajolok de nem értem el sebaj utánnalépek csakhogy a letolt gatya orrabuktatott ami a szűk fakaszniban úgy nézett ki hogy tarkó állásban indul hát deszkára feszül csupasz fenék csúcson lábak visszahajlanak...tőlem senki se kérdezte jól vatyok e pedig elég sokáig és hisztérikusan röhögtem odabent:)

Névtelen írta...

Dénes! Országomat egy videóért!:D Zseniális! Az élet a legnagyobb fotós.:-)

Altnőder Emese írta...

:))))))))))))))
mindezt kecsesen és páratlan eleganciával ám!
de tényleg, az fogott meg benne a legjobban.
a földrelibbenéskor egy finom mozdulattal felnyúlt és kiiktatta a mobilját, dobott egy bájos mosolyt, majd a következő pillanatban ismét a biztonságos dunyha alatt szendergett.
ez a báj engem pl.jobban meglepett, mint egyéb zajosságok. azóta is gyakran lepörög előttem....váv!

így már azért hihetőbb, nem? :)

Szia Márti és egy puszi!

Borsay Márti írta...

Szia Emese! Köszi a történetet Dénes, tetszik.