kedd, december 30, 2008
péntek, december 26, 2008
hétfő, december 22, 2008
mantra
Ristretto tejhabbal a vágyam, de csak espresso tejszínnel kapható, azt iszom. A tejszín kicsit sötét, kicsit nehéz.
Séta a kivilágított főutcán, minden póznán hangszóró, belőlük kollektív tudatmódosító karácsonyi dalok szállnak. Új könyvpalota jobbra, bemegyünk. Benne rengeteg terem, rengeteg könyv, bőrfotelek, kandalló, bennem egy szűnni nem akaró, lépésritmushoz igazított mantra:
nemszar
hatok
be
ittmost
nemszar
hatok
be
ittmost
nemszar
hatok
be
ittmost
nemszar
hatok
be
És így tovább.
vasárnap, december 21, 2008
place pigalle
Kivilágított kamionok suhannak egymás után, az orruk, mint éjszakai mulatók csalogató bejárata világít. Tisztára, mint a place pigalle-on. Mindegyikben magányos ember hazudja a mulatságot.
Hazafelé utazunk.
csütörtök, december 18, 2008
a lényeg
... Szerintem ez nem vicces. Én nem tudnék olyan nővel élni, aki nem őszinte hozzám és megpróbálja eltitkolni előlem a szellentéseit.
szerda, december 17, 2008
a szatyorgyár
Nem is tudom.
Talán olyasmi érzés, mint a Holdraszállós filmekben, amikor vész esetén a Houston űrközpontban összecsődítenek pár tudóst, eléjük dobnak egy vízhatlan esőköpenyt, egy óraláncot és egy biedermeier fiók kihúzógombját, majd azt mondják: Ezek az eszközök állnak rendelkezésre, fél órájuk van, hogy előálljanak a megoldással!
kedd, december 16, 2008
hétfő, december 15, 2008
csütörtök, december 11, 2008
kedd, december 09, 2008
a poén
Figyelj, ez a Tropic Thunder film kibaszott vicces! Például szerepel benne az Iron man, mint Tamás bátya, ez is marhajó, de a kedvencem az az, hogy a szerepe szerint köcsög producert Tom Cruise-szerűre maszkírozták. Nagyon finoman hasonlít csak, mert összességében egy dagadt, kopaszodó töpszli, de például az orra tökre olyan. Marhanagy köcsög a fickó, és ahogy táncol, attól be kell szarni. Pont olyan, amilyennek a Tomot civilben gondolnám. Öregem, gondolj bele, hogy mekkora pofon ez a Cruise-nak, ha veszi az adást! Baromijó!
Te, pillanat, várjál.
Fú, megnéztem az imdb-n, és ez a köcsög tényleg a Cruise, basszus!
Na kár, pedig mekkora poén lett volna!
vasárnap, december 07, 2008
péntek, december 05, 2008
nyílt levél a pinaizmus szerkesztőségének
Szia!
Szeretnék javasolni képet a pinaizmus oldalra.
Mindig is szerettem volna megosztani másokkal azt a felfedezésemet, hogy a Dűne című filmben, a film elején megjelenő "harmadik szintű Liga navigátor"-nak (vagy a benne utazó személynek- mert végülis nem tudom, hogy ez az elnevezés az utazóra, vagy a járművére vonatkozik) határozottan pinaihletésű szája van.
Képek csatolva!
Szeretnék javasolni képet a pinaizmus oldalra.
Mindig is szerettem volna megosztani másokkal azt a felfedezésemet, hogy a Dűne című filmben, a film elején megjelenő "harmadik szintű Liga navigátor"-nak (vagy a benne utazó személynek- mert végülis nem tudom, hogy ez az elnevezés az utazóra, vagy a járművére vonatkozik) határozottan pinaihletésű szája van.
Képek csatolva!
...és kitették!:)
szerda, december 03, 2008
a dolgozó, és csetablakban a felesége
...
- Figyelj, hány év kellhet eljutni egy csillaghoz?
- ?? Hogy eljutni?
- Úgy általában, egy látható csillaghoz.
- Milyen járművel?
- Nem tudom pontosan. Egy repülő fával.. De mondjuk egy olyan űrhajóval, ami most rendelkezésre állhat.
- Ha fénysebességgel tudnánk utazni, akkor is 4-5 év kéne eljutni a legközelebbi csillaghoz.
- Tehát akkor 2400 év alatt biztosan elérhető egy..
- Pillanat, meetingem van.
...
- Figyelj, hány év kellhet eljutni egy csillaghoz?
- ?? Hogy eljutni?
- Úgy általában, egy látható csillaghoz.
- Milyen járművel?
- Nem tudom pontosan. Egy repülő fával.. De mondjuk egy olyan űrhajóval, ami most rendelkezésre állhat.
- Ha fénysebességgel tudnánk utazni, akkor is 4-5 év kéne eljutni a legközelebbi csillaghoz.
- Tehát akkor 2400 év alatt biztosan elérhető egy..
- Pillanat, meetingem van.
...
kedd, december 02, 2008
adventi koszorú
Mindig tök lelkes leszek a google kreatív vicceitől. Most adventi koszorút kerestem, és ezt dobta ki:
Ezzel szerintem simán indulni lehetne egy ready-made művészeti kiállításon, még Duchamp is tutira haverrá fogadna érte, ha meg nem halt volna.(Na látod, ebben még Vonnegutra is hasonlít!)
vasárnap, november 30, 2008
esemény
Fotókiállításom volt. Onnan tudtam, hogy az ált. sulis barátnőm meghívott rá. Egy várban mutatták be, és én annyira megörültem neki, hogy elmentem vele megnézni. A vár lejtős oldalán laktunk, ezért egyszerűbb volt a várfalon felmászni, mint elmenni a kapuig. Fel is másztam egy darabig, aztán lefújta a szél a rószaszín svájcisapkám, ettől pánikba estem, aztán leszakadt alattam egy vaskorlát is, csak úgy csüngtem a levegőben, és azt kiabáltam: faszom a kiállításomba, hívják már ki a tűzoltókat!
szombat, november 29, 2008
möbiusz
Ezt már meséltem egyszer, most itt van róla egy kép is. Részkép, mert a villamos közben odébb ment.
péntek, november 28, 2008
olvasmányélmény
Megnéztünk egy csomó második világháborús filmet, például az Elit alakulat sorozatot, aztán elolvastam Merlétől a Mesterségem a halált, és eztán pedig arra gondoltam, hogy lényegében az Éj anyánk is ilyen, csak ez utóbb szerintem jobb. Annyiból jobb, hogy KV ezzel az ügynök problémával a felelősséget szélesebb körben teríti, mert míg Merléjében egy praktikus táborvezető gondolkozását ismerhetjük meg a saját oldaláról, aki konkrétan felelős többmillió ember haláláért, addig az Éj anyánk egy nácipropaganda-szerzőről szól, aki szintén csak munkának tekinti, amit csinál, de tulajdonképpen közvetlenül nem is öl meg senkit, ráadásul mindeközben amerikai ügynök is.
Lehet, hogy nem így van, én mégis úgy gondolom, hogy az Éj anyánk tulajdonképpen a Mesterségem a halál továbbgondolt változata. Örülök, hogy Voni megírta.
Olvastam azóta tőle A hazátlan embert is, ezt olyan összefoglaló-félének tartom, ahol sok fajsúlyos poénját összegyűjtve, újraszerkesztve olvashatjuk. Ilyen életműkivonat. Szerintem ez előtt érdemes elolvasni a regényeit is, hogy lássuk a poénok mögötti teljes történetet. Azt viszont szerettem, hogy ebben végre értettem az aktuálpolitikai utálásokat is, mert amúgy nem nagyon szokott érdekelni - nyilván mert nem ismerem a megcélzott embereket- amikor elmagyarázza, hogy ez, vagy az a szereplő miért szerepel ismert ember nevén, és mi a közös bennük.
Azt gondolom, kicsit kár, hogy a korábbi írásait nem olvashattam a maguk idejében, másrészt pedig jó, mert akkor valószínűleg már halott lennék, vagy nagyon ráncos és aszott, nem pedig puha és kerek.
Lehet, hogy nem így van, én mégis úgy gondolom, hogy az Éj anyánk tulajdonképpen a Mesterségem a halál továbbgondolt változata. Örülök, hogy Voni megírta.
Olvastam azóta tőle A hazátlan embert is, ezt olyan összefoglaló-félének tartom, ahol sok fajsúlyos poénját összegyűjtve, újraszerkesztve olvashatjuk. Ilyen életműkivonat. Szerintem ez előtt érdemes elolvasni a regényeit is, hogy lássuk a poénok mögötti teljes történetet. Azt viszont szerettem, hogy ebben végre értettem az aktuálpolitikai utálásokat is, mert amúgy nem nagyon szokott érdekelni - nyilván mert nem ismerem a megcélzott embereket- amikor elmagyarázza, hogy ez, vagy az a szereplő miért szerepel ismert ember nevén, és mi a közös bennük.
Azt gondolom, kicsit kár, hogy a korábbi írásait nem olvashattam a maguk idejében, másrészt pedig jó, mert akkor valószínűleg már halott lennék, vagy nagyon ráncos és aszott, nem pedig puha és kerek.
lomálomálom
Ez a cím egy dal.
Nem hangzott el, csak a következményekre emlékszem:
Helga feldúltan odajött a szekrényemhez, mert én éppen a nyaralás végén egy bőröndbe csomagoltam. Helga hallgatag lány, sosem mond semmit, pláne a véleményét nem. Egyszer csak ennek ellenére azt üvölti nekem: Tudd meg, hogy kibírhatatlanul hangosan és hamisan énekelsz, észre kéne már venned magad!
Nem igazán értettem, előző este énekeltem, hol volt az már!
Mindenesetre ma nagyon csendes voltam az oviban.
Nem hangzott el, csak a következményekre emlékszem:
Helga feldúltan odajött a szekrényemhez, mert én éppen a nyaralás végén egy bőröndbe csomagoltam. Helga hallgatag lány, sosem mond semmit, pláne a véleményét nem. Egyszer csak ennek ellenére azt üvölti nekem: Tudd meg, hogy kibírhatatlanul hangosan és hamisan énekelsz, észre kéne már venned magad!
Nem igazán értettem, előző este énekeltem, hol volt az már!
Mindenesetre ma nagyon csendes voltam az oviban.
memoár
Minden évben úgy volt: beszálltunk a kocsiba, a gesztesi vár aljában meg kiszálltunk. Ott volt egy kiszámíthatóan hóvirágos domboldal, rendszerint ott hóvirágoztunk. Amikor a lehető legtöbbet összegyűjtöttük, akkor a csokrokat betettük a csomagtartóba és hazafurikáztunk.
Az unokatesómék mindig gyalog mentek hóvirágozni. Iszonyúan sajnáltam őket emiatt.
Az unokatesómék mindig gyalog mentek hóvirágozni. Iszonyúan sajnáltam őket emiatt.
vasárnap, november 23, 2008
nyestes
Kurvára elszaporodtak a nyestek itt a környéken! Basszus, bemásznak az autókba, és szétrágják a vezetékeket. Az Opelekre buknak amúgy, de KIAs haverom is talált már oldalascsontot az olajtartály mellett. Tuti nyest volt az is. A kis geci felkúszott oda a vacsorájával!
Egyik este éppen előttem szaladt el egy az utca másik oldalára, másnap meg látom, hogy ott áll a fószer a felnyitott motorháztető fölött. Na, ha láttad volna, amit én láttam- gondoltam- akkor nem csodálkoznál!
Sokan küzdenek a problémával, különféle módszerek vannak: van, aki a vadsprére esküszik, de én például egy kutyaszőrrel töltött gyerekzoknit tartok a motorháztető alatt. A tesóméktól szereztem, direk a kutya alól kértem, jó dzsuvásat. Beszarnék, ha az enyémet is megrágnák, hallod!
A kutyaszag az jó, mert a kutya területét respektálják a nyestek. De figyelj, hallottam olyat is, hogy a faszi egyszer nem a megszokott helyén parkolt, és ezzel másik nyest vadászterületére került. Az ottani nyest meg megérezte emennek a szagát, és megtámadta a kocsit. Nagyon kemény, hallod!
Most gondolkozom, hogy a garázsba meg szerzek valakitől egy macskaszagú rongyot, mert ott meg az egerek szaporodtak el. Mit gondolsz, bevállna?
Egyik este éppen előttem szaladt el egy az utca másik oldalára, másnap meg látom, hogy ott áll a fószer a felnyitott motorháztető fölött. Na, ha láttad volna, amit én láttam- gondoltam- akkor nem csodálkoznál!
Sokan küzdenek a problémával, különféle módszerek vannak: van, aki a vadsprére esküszik, de én például egy kutyaszőrrel töltött gyerekzoknit tartok a motorháztető alatt. A tesóméktól szereztem, direk a kutya alól kértem, jó dzsuvásat. Beszarnék, ha az enyémet is megrágnák, hallod!
A kutyaszag az jó, mert a kutya területét respektálják a nyestek. De figyelj, hallottam olyat is, hogy a faszi egyszer nem a megszokott helyén parkolt, és ezzel másik nyest vadászterületére került. Az ottani nyest meg megérezte emennek a szagát, és megtámadta a kocsit. Nagyon kemény, hallod!
Most gondolkozom, hogy a garázsba meg szerzek valakitől egy macskaszagú rongyot, mert ott meg az egerek szaporodtak el. Mit gondolsz, bevállna?
szombat, november 22, 2008
Li Lá Ló
Egy időben folyton távoli kirándulásokról álmodoztunk.
Nem tudom már pontosan, hogy melyik városban lakhattunk akkoriban, de a lakásunk egy belsőudvaros házban volt. Éppen sétából mentünk hazafelé, amikor a széles kapubejárónkban egy csillogóbarna autóbusz állt, belül pedig elegáns, vajszínű plüssszövettel volt borítva.
Itt-ott ültek már benne emberek.
Azt mondta akkor határozott hangon a Szívem: Nem várunk tovább, ma ezzel a busszal fogunk kirándulni menni!
Nem tudtuk kik ülnek benne és hová készülnek, csak annyi látszott, hogy elegánsan öltözött emberek ücsörögnek a vajszínű üléseken, ezért gyorsan felszaladtunk átöltözni.
Én nem találtam semmi kedvemre valót, ezért mérgemben a Szívem öltönyébe bújtam, ami lógott rajtam ugyan, de ettől eltekintve azért jól nézhettem ki, mert igen elegáns szövetből volt. A Szívem egy tüllszoknyás estélyimbe bújt. Nem tudni, hogy eredetileg bosszúból tette-e, de végülis olyan jól állt rajta, hogy szóhoz se jutottam.
Beszálltunk a buszba, mintha a különjárat előre befizetett utasai volnánk, és kerestünk egy-egy szabad helyet.
Én egy idősebb, dauerolt hajú, aranykeretes szemüvegű nő mellé kerültem, aki egy listát tartott a kezében. Ezen a papíron karácsonyi dalok címei szerepeltek egymás alatt, németül.
Egyszer csak az ülések közötti folyosóban feltűnt Magdika, akit még a Csehországi Magyarok Szövetségéből ismertem. Kicsit féltem, hogy fel fog ismerni, de amikor mellém ért, ennek semmilyen jelét nem adta, viszont elővett egy műszert, és nagyon barátságon megkért arra, hogy ismételjem utána:
- Li
- Li - mondtam.
Mostpedig mondjam azt, hogy Lá.
- Lá - mondtam.
- Ló - mondta mostmár instrukciók nélkül Magdika, én pedig sejtettem, hogy erre nekem is Lóznom kell egyet.
- Ló - mondtam.
Magdika akkor megmutatta a deketort, és elmagyarázta a működését:
Nézd, itt van három hang, Li, Lá, Ló. Ezek mellett van egy téglalap, ahol megjelenik az eredmény. Ha piros iksz van a téglalapban, akkor abban a hangfekvésben az illető reménytelen eset. Ha nincs benne semmilyen jelzés, akkor átlagos, ha pedig piros keret jelenik meg a téglalap körül, akkor tehetséges.
Nos, neked Li-ben és Lá-ban üres négyzet van, tehát átlagos vagy, viszont Ló-ban kiemelkedő voltál.
Nézd, itt van a kórustérképünk. Erre elővett egy rajzot, ahol két, karikából fűzött félkör volt látható, a karikák többségében egy-egy név szerepelt. Beírt engem a hátsó sorba, szélre.
Elindult a busz.
A mellettem ülő nő a listát nézegetve megkérdezte tőlem németül: Vajon mit jelenthet az, hogy A három királyok klasszikus verziója?
Ich weiß nicht - feleltem, pedig nem is tudok németül.
Aztán megérkeztünk egy pompás barokk kastély elé.
Nem tudom már pontosan, hogy melyik városban lakhattunk akkoriban, de a lakásunk egy belsőudvaros házban volt. Éppen sétából mentünk hazafelé, amikor a széles kapubejárónkban egy csillogóbarna autóbusz állt, belül pedig elegáns, vajszínű plüssszövettel volt borítva.
Itt-ott ültek már benne emberek.
Azt mondta akkor határozott hangon a Szívem: Nem várunk tovább, ma ezzel a busszal fogunk kirándulni menni!
Nem tudtuk kik ülnek benne és hová készülnek, csak annyi látszott, hogy elegánsan öltözött emberek ücsörögnek a vajszínű üléseken, ezért gyorsan felszaladtunk átöltözni.
Én nem találtam semmi kedvemre valót, ezért mérgemben a Szívem öltönyébe bújtam, ami lógott rajtam ugyan, de ettől eltekintve azért jól nézhettem ki, mert igen elegáns szövetből volt. A Szívem egy tüllszoknyás estélyimbe bújt. Nem tudni, hogy eredetileg bosszúból tette-e, de végülis olyan jól állt rajta, hogy szóhoz se jutottam.
Beszálltunk a buszba, mintha a különjárat előre befizetett utasai volnánk, és kerestünk egy-egy szabad helyet.
Én egy idősebb, dauerolt hajú, aranykeretes szemüvegű nő mellé kerültem, aki egy listát tartott a kezében. Ezen a papíron karácsonyi dalok címei szerepeltek egymás alatt, németül.
Egyszer csak az ülések közötti folyosóban feltűnt Magdika, akit még a Csehországi Magyarok Szövetségéből ismertem. Kicsit féltem, hogy fel fog ismerni, de amikor mellém ért, ennek semmilyen jelét nem adta, viszont elővett egy műszert, és nagyon barátságon megkért arra, hogy ismételjem utána:
- Li
- Li - mondtam.
Mostpedig mondjam azt, hogy Lá.
- Lá - mondtam.
- Ló - mondta mostmár instrukciók nélkül Magdika, én pedig sejtettem, hogy erre nekem is Lóznom kell egyet.
- Ló - mondtam.
Magdika akkor megmutatta a deketort, és elmagyarázta a működését:
Nézd, itt van három hang, Li, Lá, Ló. Ezek mellett van egy téglalap, ahol megjelenik az eredmény. Ha piros iksz van a téglalapban, akkor abban a hangfekvésben az illető reménytelen eset. Ha nincs benne semmilyen jelzés, akkor átlagos, ha pedig piros keret jelenik meg a téglalap körül, akkor tehetséges.
Nos, neked Li-ben és Lá-ban üres négyzet van, tehát átlagos vagy, viszont Ló-ban kiemelkedő voltál.
Nézd, itt van a kórustérképünk. Erre elővett egy rajzot, ahol két, karikából fűzött félkör volt látható, a karikák többségében egy-egy név szerepelt. Beírt engem a hátsó sorba, szélre.
Elindult a busz.
A mellettem ülő nő a listát nézegetve megkérdezte tőlem németül: Vajon mit jelenthet az, hogy A három királyok klasszikus verziója?
Ich weiß nicht - feleltem, pedig nem is tudok németül.
Aztán megérkeztünk egy pompás barokk kastély elé.
szerda, november 19, 2008
olvasónapló
Kiolvastam az Iskola a határon-t, és most csalódott vagyok. Talán pont úgy, mint egy versre számító, de versprózával találkozó olvasó.
A könyv elejét szerettem a legjobban, mert ez a rész sokat ígérő volt: kémnők, szerelmi sokszögek. Itt még azt gondoltam, arról lesz a regényben szó, hogy körbejárjuk a Szeredy nőkkel kapcsolatos konfliktusát, vagy ha ezt nem, akkor legalább azt "megnézhetjük", hogy mitől, miért lett olyan ember, akinek ilyen konfliktusai adónak.
De nem ez történt.
Azt tudjuk meg belőle, hogy kiket kérdezett volna arról a Szeredy, hogy mit is tegyen a szerelmi sokszögével, és még azt is, hogy miért pont őket kérdezte volna meg.
Ezt megértjük és kész. Vége a regénynek.
Szóval, azért csalódtam, mert nem úgy mesél, mint egy író (hogy előre tudom, hogy lesz valami eredménye, lezárása a kezdeti kérdésfelvetésnek, és ez végig motiválhat az olvasásban) hanem úgy mesél, mint egy mesélő, aki elkezd valamiről beszélni, aztán a távolba néz, és elkalandozik, és már egészen másról van szó, és nem zavarja, ha nem ér körbe, vagy nem jut sehová.
Tulajdonképpen szerintem arról szól a regény, ahogy a mesélő, BB összetalálkozik egy régi iskolatársával, akivel élete meghatározó élményeit élte át (amúgy nem is közvetleneül vele, hanem egy közösséggel, amelynek mindkettten tagjai voltak) és a találkozás emlékezést vált ki belőle, és mi ezt a történetet olvashatjuk végig.
Most kontrollként elovasgattam pár elemzést, összefoglalót a regényről, és úgy tűnik teljesen más a véleményem. Mintha egészen más könyvről volna szó...
A könyv elejét szerettem a legjobban, mert ez a rész sokat ígérő volt: kémnők, szerelmi sokszögek. Itt még azt gondoltam, arról lesz a regényben szó, hogy körbejárjuk a Szeredy nőkkel kapcsolatos konfliktusát, vagy ha ezt nem, akkor legalább azt "megnézhetjük", hogy mitől, miért lett olyan ember, akinek ilyen konfliktusai adónak.
De nem ez történt.
Azt tudjuk meg belőle, hogy kiket kérdezett volna arról a Szeredy, hogy mit is tegyen a szerelmi sokszögével, és még azt is, hogy miért pont őket kérdezte volna meg.
Ezt megértjük és kész. Vége a regénynek.
Szóval, azért csalódtam, mert nem úgy mesél, mint egy író (hogy előre tudom, hogy lesz valami eredménye, lezárása a kezdeti kérdésfelvetésnek, és ez végig motiválhat az olvasásban) hanem úgy mesél, mint egy mesélő, aki elkezd valamiről beszélni, aztán a távolba néz, és elkalandozik, és már egészen másról van szó, és nem zavarja, ha nem ér körbe, vagy nem jut sehová.
Tulajdonképpen szerintem arról szól a regény, ahogy a mesélő, BB összetalálkozik egy régi iskolatársával, akivel élete meghatározó élményeit élte át (amúgy nem is közvetleneül vele, hanem egy közösséggel, amelynek mindkettten tagjai voltak) és a találkozás emlékezést vált ki belőle, és mi ezt a történetet olvashatjuk végig.
Most kontrollként elovasgattam pár elemzést, összefoglalót a regényről, és úgy tűnik teljesen más a véleményem. Mintha egészen más könyvről volna szó...
hétfő, november 17, 2008
horoszkóp
- Na, képzeld el, tegnap éjjel megszületett! November 17 - tehát skorpió lesz. ... Te tudtad, hogy a skorpiók szexmániások?
- Hm, pedig én mérleg vagyok.
- Hm, pedig én mérleg vagyok.
póker
- All in!
- Na jó, akkor én bedobom. Szerintem simán jobb lapom van, de ha most nyernék, már nem volna kivel játszanom.
- Na jó, akkor én bedobom. Szerintem simán jobb lapom van, de ha most nyernék, már nem volna kivel játszanom.
szombat, november 15, 2008
összefoglaló
A szavazás eredménye alapján megállapítom:
A vizsgált sokaság válaszait az egész társadalomra vetítve kijelenthető, hogy az emberek 80%-a felindulva olvas ha verset sejt, továbbá az emberek 2o%-a pontosan olyan, mint a Feri.
A vizsgált sokaság válaszait az egész társadalomra vetítve kijelenthető, hogy az emberek 80%-a felindulva olvas ha verset sejt, továbbá az emberek 2o%-a pontosan olyan, mint a Feri.
péntek, november 14, 2008
dugózás
Ezt pedig mindig reggel csináljuk.
hatásszünet
hatásszünet
hatásszünet
hatásszünet
hatásszünet
hatásszünet
Egyszerűen bevágódok a szívem mellé, amikor késésben vagyunk. Ő elvisz a dugóig, onnan meg villamossal megyek tovább.
hatásszünet
hatásszünet
hatásszünet
hatásszünet
hatásszünet
hatásszünet
Egyszerűen bevágódok a szívem mellé, amikor késésben vagyunk. Ő elvisz a dugóig, onnan meg villamossal megyek tovább.
csütörtök, november 13, 2008
bobozás
Rendszeresen járunk bobozni. Ilyenkor általában én vagyok a kormányos, a Szívemnek pedig felajánlom, hogy legyen a ballaszt tényező. Ezen néha megsértődik, olyankor a bob orrának lapít. Válaszul én pedig megfenyegetem : mindjárt kihúzom a dugót, és akkor leshetsz, mert jól beleszorulsz!
szerda, november 12, 2008
páraaura
Az én Szívem egy kis katlan. Ha ablak mellé ül, rögtön bepárásodik körülötte az üveg. Mások körül nem, mindig csak ott, ahol ő ül. Páraaurája van neki, legalább 30 centis. Ezen rendszerint nevetni szoktunk, aztán rajzolunk valami ábrát az üvegre.
(...aztán aludni mentem, de arra ébredtem, hogy hangosan magyarázom magamnak: nem katlan az, kazán! Kénytelen voltam felkelni emiatt. 1:00)
(...aztán aludni mentem, de arra ébredtem, hogy hangosan magyarázom magamnak: nem katlan az, kazán! Kénytelen voltam felkelni emiatt. 1:00)
kedd, november 11, 2008
hétfő, november 10, 2008
vasárnap, november 09, 2008
feladvany
Ezt kaptam levelben, ha mar annyit okoskodok, kitalalom-e: Melyik vers ez?Kitalaltam!:)
(Kicsit hagyom, hatha akartok tippelni. Szerdan elarulom.)
péntek, november 07, 2008
elmélkedés a versforma-költészetről
Azt szeretném megtudni
hogy úgy van-e
ahogy sejtem:
eleve más lelkiállapot
ha versnek sejtett
sorokra tekintünk
arra gondolok
hogy a vers
a formáján keresztül
egy vizuális inger
is
amely alapján
talán előre felkészülünk
lélekben
az érintve levésre
talán befogadóbbá válunk
valahogy kinyílunk
érdekes lenne
ha így volna
hogy úgy van-e
ahogy sejtem:
eleve más lelkiállapot
ha versnek sejtett
sorokra tekintünk
arra gondolok
hogy a vers
a formáján keresztül
egy vizuális inger
is
amely alapján
talán előre felkészülünk
lélekben
az érintve levésre
talán befogadóbbá válunk
valahogy kinyílunk
érdekes lenne
ha így volna
szerda, november 05, 2008
kiegészítés az álomhoz
amúgy
lehet, hogy nem is a poliplábak miatt
hanem
mert egy hatalmas kagyló kurvabüdös tud ám lenni, amíg
kibomlik
belőle
az állat
(ezek meg a formális versek, ami azt jelenti, hogy csak kinézetre azok)
lehet, hogy nem is a poliplábak miatt
hanem
mert egy hatalmas kagyló kurvabüdös tud ám lenni, amíg
kibomlik
belőle
az állat
(ezek meg a formális versek, ami azt jelenti, hogy csak kinézetre azok)
kedd, november 04, 2008
taxidermia
A google vers lényege: A privát levelezésem mellett felbukkanó, valamennyire a témához kapcsolható reklámlinkeket használom. (Elvileg. Gyakorlatilag sokszor vannak nagyon távoli lövései,"asszociációi")Ezekben az a jó, hogy változnak, a kombinációk nagy része csak egyszer jelenik meg, és ha találok olyat, ami számomra jelent valamit az összekerülés értelmetlenéségének szórakoztató élményén kívül, akkor azt kiválasztom, kivágom, dokumentálom, elnevezem, és a magaménak tekintem, pont úgy, mint egy általam készített, a valóság egy részletét ábrázoló fényképet.
Bár ez inkább szinopszis lett most, mint vers.
Jane Eyre 4 részben
Tegnap Dzsén Eaör történetét követtem végig. Amikor hazaért a Szívem, próbáltam neki elmesélni, hogy mi minden történt ezzel a Dzsén Eaörrel. Hiába próbálkoztam, a mesélés nem sikerült, mert mindig, amikor kimondtam, hogy Dzsén Eaör, akkor eszembe jutott a Gyaloggaloppból az a jelenet, amikor nyulas barlangban olvasnak egy elmosódott feliratot a grál lelőhelyével kapcsolatban, amit egy haldokló vésett a falra, és -már nem tudom mi volt a szöveg, de- úgy végződik, hogy Aaaaaaa. És ahogy kimondtam azt, hogy Dzsén Eaör, mindig ezzé az idétlen haldoklóvá váltam, úgyhogy elröhögtem magam. Ezért javasoltam a Szívemnek, hogy hagyjuk a francba a mesélést, inkább nézzük meg együtt mégegyszer.
Utána összevetettük az élményeinket:
-Hogy ez a szegény nő mennyi szenvedésen ment keresztül!
-És hogy milyen lassan!
Majd elaludtunk.
Utána összevetettük az élményeinket:
-Hogy ez a szegény nő mennyi szenvedésen ment keresztül!
-És hogy milyen lassan!
Majd elaludtunk.
hétfő, november 03, 2008
vasárnap, november 02, 2008
péntek, október 31, 2008
the deal
- Kéne valami motiváció...
- Egyetértek.
- Jó. Mondjuk minden megtett 10 km után leszopsz!
- Oké, te pedig rajzolsz a hátamra!
- Egyetértek.
- Jó. Mondjuk minden megtett 10 km után leszopsz!
- Oké, te pedig rajzolsz a hátamra!
repüla repüla
Játék: felvezető szöveg (dal), majd végül az egyik játékosnak mondania kell valamit, amiről a többieknek el kell dönteni, hogy repül-e vagy sem.
Azt mondja az ötéves: repüla, repüla: víz!
Á, az nem repül, mondjuk. Erre az ötéves: de igen, ha melegítjük, akkor elszáll!
(amúgy olyan is elhangzott, hogy repüla, repüla: földgolyó! vagy a felhő!- ezeket egy kislány mondta, így aztán lassan ott tartott a foglalkozás, hogy kénytelenek voltunk a repülés definícóján alaposan elgondolkozni)
Azt mondja az ötéves: repüla, repüla: víz!
Á, az nem repül, mondjuk. Erre az ötéves: de igen, ha melegítjük, akkor elszáll!
(amúgy olyan is elhangzott, hogy repüla, repüla: földgolyó! vagy a felhő!- ezeket egy kislány mondta, így aztán lassan ott tartott a foglalkozás, hogy kénytelenek voltunk a repülés definícóján alaposan elgondolkozni)
a szakácsnő titkos naplójából
Minden jól sikerült fogást erekcióval ünnepelni, ez aztán a megtiszteltetés!
a kúra
Egy ideje nem eszünk kenyeret. Végképp, semmilyet, még barnát sem.
Ugyanazt esszük, mint azelőtt, csak kenyér nincs hozzá. Azóta a csípős kolbász, meg a gorgonzola sajt fogyasztásunk megugrott. Van olyan, hogy reggelire benyomunk egy egész szál kolbászt, kb 20 deka gorgonzolával. Fogyni nem lehet tőle, de ki lehet bírni.
Ugyanazt esszük, mint azelőtt, csak kenyér nincs hozzá. Azóta a csípős kolbász, meg a gorgonzola sajt fogyasztásunk megugrott. Van olyan, hogy reggelire benyomunk egy egész szál kolbászt, kb 20 deka gorgonzolával. Fogyni nem lehet tőle, de ki lehet bírni.
a hős
Nagy társaság, régi barátok, faasztalos vacsora. Nem történik semmi, kicsit unatkozom.
Valaki az asztalunkhoz vezet egy kutyát. Nagytermetű, barna-fehérfoltos és közepesen hosszúszőrű. Puha. Simogatom, örül neki.
Egyszer csak feltűnik egy csomó kisebb méretű kutya is, de nem egyformán kicsik, hanem többféle méretűek. A gadza azt mondja, hogy ezek mind a barna-fehérfoltos kutya kölykei. Több generáció, magyarázza a gazda. Kétkedés nélkül elhiszem. Tényleg sokfélék, de mind kedves, szőrős és puha. Nyaldossák a kezemet, én ennek mindennél jobbab örülök.
Újabb kutyákat veszek észre, ezek egészen kicsikék. Újszülöttek, még vakok.
A lábam körül sündörögnek, csiklandoz a jövés-menésük. Ennek is örülök.
Én egy korlát mellett támaszkodom, ekkor váratlanul és hirtelen elárasztódik a helyiség vízzel. A kiskuyták érzik a veszélyt, az összes a lábamba kapaszkodik.
Előrehajolok a korláton, égnek emelem a lábaim, hogy a kutyákat kimentsem a vízből. Veszettül csiklandoznak, majd belehalok a kínlódós röhögésbe, de én némán fegyelmezem magam: ki kell bírnom, ki kell bírnom, ki kell bírnom!
Valaki az asztalunkhoz vezet egy kutyát. Nagytermetű, barna-fehérfoltos és közepesen hosszúszőrű. Puha. Simogatom, örül neki.
Egyszer csak feltűnik egy csomó kisebb méretű kutya is, de nem egyformán kicsik, hanem többféle méretűek. A gadza azt mondja, hogy ezek mind a barna-fehérfoltos kutya kölykei. Több generáció, magyarázza a gazda. Kétkedés nélkül elhiszem. Tényleg sokfélék, de mind kedves, szőrős és puha. Nyaldossák a kezemet, én ennek mindennél jobbab örülök.
Újabb kutyákat veszek észre, ezek egészen kicsikék. Újszülöttek, még vakok.
A lábam körül sündörögnek, csiklandoz a jövés-menésük. Ennek is örülök.
Én egy korlát mellett támaszkodom, ekkor váratlanul és hirtelen elárasztódik a helyiség vízzel. A kiskuyták érzik a veszélyt, az összes a lábamba kapaszkodik.
Előrehajolok a korláton, égnek emelem a lábaim, hogy a kutyákat kimentsem a vízből. Veszettül csiklandoznak, majd belehalok a kínlódós röhögésbe, de én némán fegyelmezem magam: ki kell bírnom, ki kell bírnom, ki kell bírnom!
hétfő, október 27, 2008
vasárnap, október 26, 2008
bazár
A google vers lényege, hogy a privát levelezésem mellett felbukkanó, valamennyire a témához kapcsolható reklámlinkeket használom.Ezekben az a jó, hogy változnak, a kombinációk nagy része csak egyszer jelenik meg, és ha találok olyat, ami számomra jelent valamit az összekerülés értelmetlenéségének szórakoztató élményén kívül, akkor azt kiválasztom, kivágom, dokumentálom, elnevezem, és a magaménak tekintem, pont úgy, mint egy általam készített, a valóság egy részletét ábrázoló fényképet.
szombat, október 25, 2008
karbantartó hétvége
(a férj a konyhába lép, kezében egy csomó szigeteltvégű csavarhúzóval, és egy csípőfogóval)
-Kicsim, én most elmegyek szerelni. Ha többé nem látnánk egymást, akkor Isten veled, és tudd, hogy mindig nagyon szerettelek!
(férj a szerelés helyszínén, feleség beles az ajtón)
-Szívem, én most lemegyek a boltba, viszem a telefonom. A tiédet idehoztam, hogyha esetleg addig, amíg nem vagyok itthon megsérülnél, akkor ne kelljen kivonszolni magad a konyhába, és küszködnöd azzal, hogy felérjed a kredencet.
-Köszönöm, de ez felesleges volt. Ha itt engem baleset ér, én már nem kúszom többé sehová.
-Ó, nem kéne akkor előbb rendet rakni itt? Gondolom te sem szeretnéd, ha a megmentésedre érkező embereket ilyen rumliban kéne fogadnunk.
-Kicsim, én most elmegyek szerelni. Ha többé nem látnánk egymást, akkor Isten veled, és tudd, hogy mindig nagyon szerettelek!
(férj a szerelés helyszínén, feleség beles az ajtón)
-Szívem, én most lemegyek a boltba, viszem a telefonom. A tiédet idehoztam, hogyha esetleg addig, amíg nem vagyok itthon megsérülnél, akkor ne kelljen kivonszolni magad a konyhába, és küszködnöd azzal, hogy felérjed a kredencet.
-Köszönöm, de ez felesleges volt. Ha itt engem baleset ér, én már nem kúszom többé sehová.
-Ó, nem kéne akkor előbb rendet rakni itt? Gondolom te sem szeretnéd, ha a megmentésedre érkező embereket ilyen rumliban kéne fogadnunk.
a tudós és a felesége
- Szivecském, mondjál valami érdekeset! ... A Világegyetemről is jó lesz!
- Hm... Nem tudunk róla semmit.
- Hm... Nem tudunk róla semmit.
péntek, október 24, 2008
Kiolvastam közben Spiró Györgytől az Álmodtam neked című novelláskötetet. Érdekelt, mert olvastam tőle a Fogságot, és az jó volt. Érdekelt, mert mert ő maga (a borító ajánlása szerint) ezek sikere után döntött úgy, hogy nem fog többet novellákat írni.
Érdekelt, mert azt is írták, hogy ezek a novellák önéletrajzi ihletésűek, és kíváncsi voltam rá, hogy milyen ember lehet. Érdekelt, mert sok könyv közül a könyvesboltban, ennek volt a legízlésesebb a borítója.
Olyan rideg, kunderáslelkű fazont képzelek el az írásai alapján. A kedvencem a Kísértetváros kapujában című novella volt, ebben szerepel a rohanva búcsúzó kisfiú, ez a legszebb kép az egész könyvben.
Érdekelt, mert azt is írták, hogy ezek a novellák önéletrajzi ihletésűek, és kíváncsi voltam rá, hogy milyen ember lehet. Érdekelt, mert sok könyv közül a könyvesboltban, ennek volt a legízlésesebb a borítója.
Olyan rideg, kunderáslelkű fazont képzelek el az írásai alapján. A kedvencem a Kísértetváros kapujában című novella volt, ebben szerepel a rohanva búcsúzó kisfiú, ez a legszebb kép az egész könyvben.
csütörtök, október 23, 2008
Ma pedig moziban voltunk a Vicky Cristina Barcelona filmen
Kellemes volt, jól szórakoztunk, mégis azt mondanám: elég egyszer látni, és nem muszáj.
szerda, október 22, 2008
kedd, október 21, 2008
Papírsárkányok
Ezt a filmet láttam tegnap. Az első fele nagyon tetszett, sajnálom, hogy a végére hőstörténetté formálták, így kissé elveszett belőle számomra a hitelesség, de azért mindenképpen érdemes megnézni, ajánlom.
hétfő, október 20, 2008
csütörtök, október 16, 2008
mellkasfilmszínház
Ezt tegnap találtam ki.
Az a lényege, hogy a felvételen csak mellkasok szerepelhetnek, és a szereplőknek ezek díszítésével és mozgatásával kell kifejezni érzelmeket, és hát nyilván vágásokkal, zenei aláfestéssel, zajokkal kell komplett történetté formálni az egészet.
Érthető ez?
Én arra gondoltam, hogy mi a Szépség és a Szörnyeteget, vagy annak egy részletét próbáljuk meg mellkassal eljátszani a Szívemmel.
Aki akar, csatlakozhat! Bármilyen klasszikus, vagy akár kitalált történet eljátszható. A filmeket a vimeo.com-on, vagy a youtube.com-on gyűjtjük majd, MFSZ címke alatt, oké?:)
Az a lényege, hogy a felvételen csak mellkasok szerepelhetnek, és a szereplőknek ezek díszítésével és mozgatásával kell kifejezni érzelmeket, és hát nyilván vágásokkal, zenei aláfestéssel, zajokkal kell komplett történetté formálni az egészet.
Érthető ez?
Én arra gondoltam, hogy mi a Szépség és a Szörnyeteget, vagy annak egy részletét próbáljuk meg mellkassal eljátszani a Szívemmel.
Aki akar, csatlakozhat! Bármilyen klasszikus, vagy akár kitalált történet eljátszható. A filmeket a vimeo.com-on, vagy a youtube.com-on gyűjtjük majd, MFSZ címke alatt, oké?:)
az enyém!
Álltam a megállóban, vártam a villamosra, unalom ellen pedig moziműsort lapozgattam. Egyszer csak elment mellettem egy fickó, és váratlanul megpróbálta kirántani a kezemből az újságot.
Erre én megszorítottam. Erre ő is. Aztán ő húzni kezdte. Erre én is. Így civakodtunk egy darabig némán, végül ő feladta, odébbállt, én meg ott maradtam lefagyva az összegyűrt újságommal.
Erre én megszorítottam. Erre ő is. Aztán ő húzni kezdte. Erre én is. Így civakodtunk egy darabig némán, végül ő feladta, odébbállt, én meg ott maradtam lefagyva az összegyűrt újságommal.
szerda, október 15, 2008
a nem nyerő képek
Ez egy sorozat része lett volna, sok színes-budis képpel, de csak ez az egy kép sikerült a sorozatból, így nem lett sorozat. Az a címe, hogy üzenet a lyukból.
Aztán küldtem ezt a gombát, mert szerintem szép. Ez az első színes gomba, amit láttam életemben. Ezt nem mondtam meg nekik, de művészi szempontból talán enyhítő körülmény:)
Egyébként a pályázaton titkos helyek lett a címe, mert a többi természetben készült képpel ezen erőltetett apropó kapcsán sikerült összekötni.
Egyébként a pályázaton titkos helyek lett a címe, mert a többi természetben készült képpel ezen erőltetett apropó kapcsán sikerült összekötni.
Ez is titkos hely.
Titkos hely.
Titkos hely.
Kelet.
Vénusz.
Marienbad.
Káposzta. Ez a kedvencem :)
Gellérthegy. A romantikus közhely kedves csúcsa. Ezt is megmásztam:)
Ez pedig a kamera önarcképe. Mert kellett egy kép a lyukkameráról is.Hát így.
kedd, október 14, 2008
mozidélután
Egyszerűen nem értem, hogy juthatott el odáig az Anakin, hogy egyáltalán felmerüljön benne a gondolat, hogy megöli a saját fiát, amikor alapvetően az egész dárkszájdos hercehurca, a fiúval terhes anya megmentése miatt alakult ki.
Áh!
Áh!
a láncfűrészes gyilkos
Abban a szerencsében volt részem, hogy éjjel egy láncfűrészes gyilkosos történetetben vehettem részt. Egy amerikai típusú (olyan lapos orrú és hosszú meg széles) autóban ültem hátul, a sofőr mögött. Kint egy nagydarab férfi, egy hatalmas láncfűrésszel produkálta magát. Ez úgy nézett ki, hogy nem esett egyből nekünk, hanem például levágott egy szeletet a motorháztetőből. Aztán mégegyet, most nagyobbat. Aztán az anyósülés felöli oldalról benyomta a láncfűrészét az utastérbe, közben a sofőr megpróbálta végre beindítani az autót. Erre a láncfűrészes belevágott a gázos lábába, meg a sebváltós kezébe. Szóval, úgy nézett ki, hogy nem megyünk sehová. Akkor az ülést átvágva próbált engem megközelíteni, én pedig becsuktam a szemem, és megpróbáltam felkészülni a fájdalomra.
De igazából nem fájt nagyon, csak olyan égető, zsibbadó, viszketős érzés volt.
Reggel pedig -pont ott!- találtam is két szúnyogcsípést a karomon.
De igazából nem fájt nagyon, csak olyan égető, zsibbadó, viszketős érzés volt.
Reggel pedig -pont ott!- találtam is két szúnyogcsípést a karomon.
kódkönyv
gimme five! (adj egy ötöst)
gimme ten! (mindkét kézzel)
gimme eleven! (ugyanaz, de közben puszi)
gimme twelve! (közben csók)
gimme thirteen! (miközben ovuláció)
gimme ten! (mindkét kézzel)
gimme eleven! (ugyanaz, de közben puszi)
gimme twelve! (közben csók)
gimme thirteen! (miközben ovuláció)
szombat, október 11, 2008
péntek, október 10, 2008
újság
Marcinak ma elmeséltem, hogy húsvétra tojást festettem a Zsoltinak, amit aztán a kredencen tartottunk azóta, és tegnap takarítás közben véletlenül nekikoccintottam a falnak, amitől a tojás felrobbant, mivel valahogy megzápult a belseje. A tojás maradékát zacskóba és cipősdobozba tettem, utána hamar levittem a kukához, mert nagyon büdös volt.
Ezen a Marci jót nevetett, majd azt mondta, hogy képzeljem el, a Cica Mama tojást festett a Cica Papának, amit aztán a kredencen tartottak, és egyszer takarítás közben a Cica Mama véletlenül nekikoccintotta a falnak, amitől a tojás felrobbant, mivel valahogy megzápult a belseje. A Cica Mama a tojás maradékát cipősdobozba tette, levitte a kukához, de a lakásban olyan büdös volt, hogy aztán már csak gázálarcban mertek visszamászni az ablakon. Ezen meg én nevettem jót.
Ezen a Marci jót nevetett, majd azt mondta, hogy képzeljem el, a Cica Mama tojást festett a Cica Papának, amit aztán a kredencen tartottak, és egyszer takarítás közben a Cica Mama véletlenül nekikoccintotta a falnak, amitől a tojás felrobbant, mivel valahogy megzápult a belseje. A Cica Mama a tojás maradékát cipősdobozba tette, levitte a kukához, de a lakásban olyan büdös volt, hogy aztán már csak gázálarcban mertek visszamászni az ablakon. Ezen meg én nevettem jót.
csütörtök, október 09, 2008
drámai hajlam összefoglaló
Tegnap azt hittem, meghalt valaki, de nem.
(már csak azért, mert most rátekintettem az előző két bejegyzésre, és még nekem sincs kedvem magam után elolvasni. És erről eszembe jutott az is, hogy én igazából azt az elvet vallom, hogy amit nem lehet elmondani röviden, az kit érdekel.)
(már csak azért, mert most rátekintettem az előző két bejegyzésre, és még nekem sincs kedvem magam után elolvasni. És erről eszembe jutott az is, hogy én igazából azt az elvet vallom, hogy amit nem lehet elmondani röviden, az kit érdekel.)
drámai hajlam
Tegnap és tegnapelőtt nem volt net, mert a UPC éppen gyorsítani tervezte a hálózatot, de valamiért nem sikerült. Na, így esett, hogy jó alaposan kitakarítottam itthon olyan helyeken is, ahol amúgy nem szoktam. Ezért történt, hogy kezembe került egy húsvéti tojás, amire én írókáztam tulipánt a Szívemnek, ő pedig eltette egy étkezési tojástartóba a kredenc sarkába, emlékül. Most ezt a tojást is megtöröltem, és ahogy visszatettem, kicsit nekikoccant a falnak, és felrobbant. Felrobbant, igen, mert talán nem jól főztem meg a tojást, és egy kicsit elkezdett zápulni ott belül. Most viszont ez a zápság kiszabadult. Tudtam én, hogy ez mivel fog járni, az első sokkot leküzdve rögtön zsacskóba is tettem, összekötöztem, és kitettem az előszobába. Aztán éreztem, hogy ezt a szagot nem állítja meg a csomó, úgyhogy kénytelen voltam levinni. A biztonság kedvéért betettem egy cipősdobozba is, és beálltam a lift elé. Megjött a lift, de nem mertem beszállni, mert arra gondoltam, hogy senki nem hinné el nekem, hogy nem én púztam tele a liftet, ha esetleg pont utánam jön, úgyhogy inkább gyalog indultam le.
Az elsőn már hangokat hallottam a földszint felől, egy női hang telefonált. Ahogy leértem, láttam, hogy egy férfi fekszik a földön, mellette egy férfi és egy nő guggol, a nő telefonál.
Úristen, mi történhetett, és én most mit tehetnék így, záptojással a kezemben? Ezen gondolkoztam, aztán köszöntem, és kivittem a tojásomat, közben hallottam, hogy a nő a mentősökkel beszél, és mondja, hogy 30 körüli férfi, nem lélegzik, külsérelmi nyomok nincsenek, stb.
Kidobtam a tojást, és közben eszembe jutott, hogy tüskés haja volt a férfinek, és bőrkabátban volt, ahogy a férjem is jár, és hirtelen majd meghaltam a félelemtől, hogy talán éppen ő fekszik ott, úgyhogy gyorsan visszamentem, addigra már megfordították, és láttam az arcát, szerencsére nem a Szívem volt, de erről az arcról megint eszembe jutott egy csomó dolog, mert olyan békésnek látszott, mint aki alszik, és nemcsak hogy alszik, hanem mintha szépet álmodna. Nem mosolygott, nem arról van szó, hanem valami lelkibéke-féle, én annak véltem, és erről eszembe jutott a Witkin nevú fotós, aki mielőtt öngyilkos lett, előszeretettel fényképezett hullákat, mert szerinte a halál szentté varázsolja az arcokat, vagy valami ilyesmi, és arra gondoltam, hogy tényleg, és ez a fiú biztosan meghalt szegény.
És akkor elkezdtem kombinálni, hogy egy ilyen fiatal mitől halhat meg a lift előtt, és arra gondoltam, hogy talán a szeretőjétől jött, ahol talán bevett valamit, aztán, hogy talán sima szívroham, mindenestre találgatni kezdtem, és mikor felértem, kinyitottam az ablakot, és falusi módra vártam a mentőt, és próbáltam elképzelni, hogy mi torténhet most. Hogy biztosan van családja, hozzátartozói, barátai, biztosan ment valahová (nyilván) és hirtelen nagyon sajnáltam mindenkit, akinek köze lehetett hozzá.
Aztán vártam, vártam, és megérkezett a rohammentő, a nő pedig, akit láttam lent, már a lépcsőházajtóban várta őket, bementek, és láttam, hogy van náluk valami nehéz, gondlotam rögtön, hogy ilyen újjáéelsztő készülék lesz az. Még be sem értek, de az egyik rögtön vissza is fordult, vitte a nehéz készüléket az autóhoz.
Gondoltam, szegény, akkor hát nincs már semmi remény!
Aztán kijött a másik mentős is, majd kisvártatva a korábban padlón fekvő férfi a fehér bőrcipőjében, mobiltelefonnal a kezében.
Ígyhát becsuktam az ablakot.
Az elsőn már hangokat hallottam a földszint felől, egy női hang telefonált. Ahogy leértem, láttam, hogy egy férfi fekszik a földön, mellette egy férfi és egy nő guggol, a nő telefonál.
Úristen, mi történhetett, és én most mit tehetnék így, záptojással a kezemben? Ezen gondolkoztam, aztán köszöntem, és kivittem a tojásomat, közben hallottam, hogy a nő a mentősökkel beszél, és mondja, hogy 30 körüli férfi, nem lélegzik, külsérelmi nyomok nincsenek, stb.
Kidobtam a tojást, és közben eszembe jutott, hogy tüskés haja volt a férfinek, és bőrkabátban volt, ahogy a férjem is jár, és hirtelen majd meghaltam a félelemtől, hogy talán éppen ő fekszik ott, úgyhogy gyorsan visszamentem, addigra már megfordították, és láttam az arcát, szerencsére nem a Szívem volt, de erről az arcról megint eszembe jutott egy csomó dolog, mert olyan békésnek látszott, mint aki alszik, és nemcsak hogy alszik, hanem mintha szépet álmodna. Nem mosolygott, nem arról van szó, hanem valami lelkibéke-féle, én annak véltem, és erről eszembe jutott a Witkin nevú fotós, aki mielőtt öngyilkos lett, előszeretettel fényképezett hullákat, mert szerinte a halál szentté varázsolja az arcokat, vagy valami ilyesmi, és arra gondoltam, hogy tényleg, és ez a fiú biztosan meghalt szegény.
És akkor elkezdtem kombinálni, hogy egy ilyen fiatal mitől halhat meg a lift előtt, és arra gondoltam, hogy talán a szeretőjétől jött, ahol talán bevett valamit, aztán, hogy talán sima szívroham, mindenestre találgatni kezdtem, és mikor felértem, kinyitottam az ablakot, és falusi módra vártam a mentőt, és próbáltam elképzelni, hogy mi torténhet most. Hogy biztosan van családja, hozzátartozói, barátai, biztosan ment valahová (nyilván) és hirtelen nagyon sajnáltam mindenkit, akinek köze lehetett hozzá.
Aztán vártam, vártam, és megérkezett a rohammentő, a nő pedig, akit láttam lent, már a lépcsőházajtóban várta őket, bementek, és láttam, hogy van náluk valami nehéz, gondlotam rögtön, hogy ilyen újjáéelsztő készülék lesz az. Még be sem értek, de az egyik rögtön vissza is fordult, vitte a nehéz készüléket az autóhoz.
Gondoltam, szegény, akkor hát nincs már semmi remény!
Aztán kijött a másik mentős is, majd kisvártatva a korábban padlón fekvő férfi a fehér bőrcipőjében, mobiltelefonnal a kezében.
Ígyhát becsuktam az ablakot.
hírek
A cseh nemzeti bank nem csökkenti az alapkamatot.
Erről Lusie Vitamvasova, a bank PR-osa számolt be.
Vitamvasova = Üdvözlömönöketné
(Régebben gyűjtöttem a cseh vezetékneveket, mert viccesek. Ezt is simán felveszem a listára.)
Erről Lusie Vitamvasova, a bank PR-osa számolt be.
Vitamvasova = Üdvözlömönöketné
(Régebben gyűjtöttem a cseh vezetékneveket, mert viccesek. Ezt is simán felveszem a listára.)
Gondolatban én ott tartok most amúgy, hogy vajon a keleti történetmesélők részéről szándékos lehet-e az a furcsa abszurditás, amivel a szereplőik szenvedélyeit, bánatait kifejezésre juttatják, vagy ez részükről egyáltalán nem abszurd, hanem a keleti ember egyszerűen általában is így érez, cselekszik és ezek szerintük normális reakciók.
Szeretem a Kim Ki-duk filmeket, ezek tele vannak ilyen abszurd reakciókkal. Például a Sziget című filmben az egyik szereplő úgy próbál öngyilkos lenni, hogy lenyel vagy tíz, damilra erősített horgot, majd amikor már eléggé lenyelte, akkor a damilnál fogva visszahúzza. Erre jön egy nő, aki megmenti, majd később, amikor szakítanak, akkor a nő bánatában, és szerelme jeléül szintén horogkupacot használ, de ő a puncijába dugja, majd ugyanazzal a módszerrel megpróbálja kihúzni.
Vagy egy koreai rendező filmjében, ahol egy sorozatgyilkos körül bonyolódik a történet, az áldozatok családjai úgy próbálnak elégtételt venni, hogy egy székhez kötözik a gyilkost, és egyenként mindenki bemegy egy kicsit ölni rajta bármivel, amit otthonról hozott. Persze vigyázni kell, hogy a következő hozzátartozónak is legyen ölnivalója. De nem is ez az abszurd igazán, hanem az, hogy mindez valami elhagyott gyárterületen játszódik, ahol a bűnös bent ül egy teremben, mint mondtam, kikötve, kint a folyosón pedig öltönyösen, kosztümösen ülnek sorban, fegyelmezetten várakozva a családok, mintha csak orvosi rendelő előtt, majd a soron következő kap valami átlátszó, vízhatlan köpenyt, és..
Most pedig olvasok egy keleti mondagyűjteményt, ahol a lenyűgözés szándékának egy különös fajtáját ismerhettem meg. Fiatal házasokról van benne szó, akik a lány szüleinél laknak, és egy éjszakai együttlétük után a férj nem megy vissza a lakosztályába, mert kint esik az eső (ebből a történetből az az érdekesség derült ki számomra amúgy, hogy talán a házastársak között sem szokás arrafelé a közös ébredés, a férfi nem csak szeretőkorában, hanem férjként is lelép az aktus után, na és az is, hogy valamiért a kerten keresztül szeretnek közlekedni, ez a közlekedés intim formája, a házfelöli folyosó formális célokat szolgál) Szóval, van egy fiatal férjünk, aki az eső miatt tesped a szobában, nem tud a kerten keresztül "hazamenni", a felesége pedig nincs ott vele, mert ők mindannyian egy úrnak a szolgálatában állnak, és a feleségnek éppen valami dolga akadt, szóval, térjünk vissza arra képre, hogy a férj egy aktus utáni reggelen senyved a paraván mögött, és mivel jobb dolga nincs, a feleségére gondol.
Az após nagyon figyelmes fajta, ő is tudja, hogy a férj most a lányánál aludt, azt is tudja, hogy kint esik az eső, és még azt is, hogy a lányának most éppen dolga akadt, ebből pedig arra következtet, hogy az ifjú férj bizonyára nagyon unatkozik, úgyhogy gondol egyet, és összepakol egy kis tálcát mindenféle finomságokkal, és gondolja meglátogatja őt a folyosó felől közelítve.
A férj közben továbbra is csak a feleségére gondol, és amikor motozást hall az ajtó felől, arra gondol, itt az alkalom, hogy lenyűgözze a feleségét. Fogja is a farkát, és jó keményre dörzsöli, aztán, amikor hallja, hogy nyílik a tolóajtó, akkor ledobja a ruháját, lemegy hídba, és felrúgja a paravánt. Most el lehet képzelni.
Az após áll az ajtóban, és ijedtében eldobja a tálcát. Ezzel végződik a történet, de nem ez az érdekes, hanem az, hogy milyen érdekes volna, ha egy európai szerelmesfilmben ilyesmikkel próbálkozna a férffőszereplő.
Ha egyszer filmet készítenék, biztosan volna benne ilyen jelenet. (nem apóssal, hanem csak úgy)
Na, azt akartam csak mondani, hogy milyen érdekes, hogy egyszerre tudnak nyújtani mindent, a meghatást, a megdöbbentés, és az elborzasztást. (mondjuk itt nem a hídra gondolok, mert az azért nem lehet olyan borzasztó)
Szeretem a Kim Ki-duk filmeket, ezek tele vannak ilyen abszurd reakciókkal. Például a Sziget című filmben az egyik szereplő úgy próbál öngyilkos lenni, hogy lenyel vagy tíz, damilra erősített horgot, majd amikor már eléggé lenyelte, akkor a damilnál fogva visszahúzza. Erre jön egy nő, aki megmenti, majd később, amikor szakítanak, akkor a nő bánatában, és szerelme jeléül szintén horogkupacot használ, de ő a puncijába dugja, majd ugyanazzal a módszerrel megpróbálja kihúzni.
Vagy egy koreai rendező filmjében, ahol egy sorozatgyilkos körül bonyolódik a történet, az áldozatok családjai úgy próbálnak elégtételt venni, hogy egy székhez kötözik a gyilkost, és egyenként mindenki bemegy egy kicsit ölni rajta bármivel, amit otthonról hozott. Persze vigyázni kell, hogy a következő hozzátartozónak is legyen ölnivalója. De nem is ez az abszurd igazán, hanem az, hogy mindez valami elhagyott gyárterületen játszódik, ahol a bűnös bent ül egy teremben, mint mondtam, kikötve, kint a folyosón pedig öltönyösen, kosztümösen ülnek sorban, fegyelmezetten várakozva a családok, mintha csak orvosi rendelő előtt, majd a soron következő kap valami átlátszó, vízhatlan köpenyt, és..
Most pedig olvasok egy keleti mondagyűjteményt, ahol a lenyűgözés szándékának egy különös fajtáját ismerhettem meg. Fiatal házasokról van benne szó, akik a lány szüleinél laknak, és egy éjszakai együttlétük után a férj nem megy vissza a lakosztályába, mert kint esik az eső (ebből a történetből az az érdekesség derült ki számomra amúgy, hogy talán a házastársak között sem szokás arrafelé a közös ébredés, a férfi nem csak szeretőkorában, hanem férjként is lelép az aktus után, na és az is, hogy valamiért a kerten keresztül szeretnek közlekedni, ez a közlekedés intim formája, a házfelöli folyosó formális célokat szolgál) Szóval, van egy fiatal férjünk, aki az eső miatt tesped a szobában, nem tud a kerten keresztül "hazamenni", a felesége pedig nincs ott vele, mert ők mindannyian egy úrnak a szolgálatában állnak, és a feleségnek éppen valami dolga akadt, szóval, térjünk vissza arra képre, hogy a férj egy aktus utáni reggelen senyved a paraván mögött, és mivel jobb dolga nincs, a feleségére gondol.
Az após nagyon figyelmes fajta, ő is tudja, hogy a férj most a lányánál aludt, azt is tudja, hogy kint esik az eső, és még azt is, hogy a lányának most éppen dolga akadt, ebből pedig arra következtet, hogy az ifjú férj bizonyára nagyon unatkozik, úgyhogy gondol egyet, és összepakol egy kis tálcát mindenféle finomságokkal, és gondolja meglátogatja őt a folyosó felől közelítve.
A férj közben továbbra is csak a feleségére gondol, és amikor motozást hall az ajtó felől, arra gondol, itt az alkalom, hogy lenyűgözze a feleségét. Fogja is a farkát, és jó keményre dörzsöli, aztán, amikor hallja, hogy nyílik a tolóajtó, akkor ledobja a ruháját, lemegy hídba, és felrúgja a paravánt. Most el lehet képzelni.
Az após áll az ajtóban, és ijedtében eldobja a tálcát. Ezzel végződik a történet, de nem ez az érdekes, hanem az, hogy milyen érdekes volna, ha egy európai szerelmesfilmben ilyesmikkel próbálkozna a férffőszereplő.
Ha egyszer filmet készítenék, biztosan volna benne ilyen jelenet. (nem apóssal, hanem csak úgy)
Na, azt akartam csak mondani, hogy milyen érdekes, hogy egyszerre tudnak nyújtani mindent, a meghatást, a megdöbbentés, és az elborzasztást. (mondjuk itt nem a hídra gondolok, mert az azért nem lehet olyan borzasztó)
karaoke
Tegnap éjjel olyan kamaszkoromban jártam, amilyen nem is volt. Azt álmodtam, hogy ebből az időszakból videófelvételt nézek, ahol a nővérem és én, két szőke csoda (ez így volt, csak a többi rész nem!) szerepelt, valami dalocskát adtunk elő. Az volt a furcsa, hogy nem ismertem meg a hangom. Ahogy jobban figyeltem, hát feltűnt, hogy ez tényleg nem az én hangom, és ráadásul nem is női hang, hanem egy vékony hangon énekelni próbálkozó férfié. Micsoda hülyeség ez?- kérdeztem csak úgy magamtól. Ekkor derült ki, hogy nem egyedül nézem, mert valaki mellőlem válaszolt: Bocs, kicsit hamis voltál, megpróbáltam kijavítani.
kedd, október 07, 2008
hétfő, október 06, 2008
megvilágosodás két részletben
Úristen, ez gyönyörű!
A gondozott termőföld a legreményteljesebb dolog a világon! - ezt mondtam nagyot dobbanó szívvel és elfúló hangon az ablakon kifelé bámulva.
Aztán a Szívemre nézve folytattam: Nahát! A hangos megvilágosodás egyrészt nevetségessé teszi az embert, másrészt úgy tűnik egyenes utat biztosít a Kisgazdapártba!
A gondozott termőföld a legreményteljesebb dolog a világon! - ezt mondtam nagyot dobbanó szívvel és elfúló hangon az ablakon kifelé bámulva.
Aztán a Szívemre nézve folytattam: Nahát! A hangos megvilágosodás egyrészt nevetségessé teszi az embert, másrészt úgy tűnik egyenes utat biztosít a Kisgazdapártba!
