Tegnap Dzsén Eaör történetét követtem végig. Amikor hazaért a Szívem, próbáltam neki elmesélni, hogy mi minden történt ezzel a Dzsén Eaörrel. Hiába próbálkoztam, a mesélés nem sikerült, mert mindig, amikor kimondtam, hogy Dzsén Eaör, akkor eszembe jutott a Gyaloggaloppból az a jelenet, amikor nyulas barlangban olvasnak egy elmosódott feliratot a grál lelőhelyével kapcsolatban, amit egy haldokló vésett a falra, és -már nem tudom mi volt a szöveg, de- úgy végződik, hogy Aaaaaaa. És ahogy kimondtam azt, hogy Dzsén Eaör, mindig ezzé az idétlen haldoklóvá váltam, úgyhogy elröhögtem magam. Ezért javasoltam a Szívemnek, hogy hagyjuk a francba a mesélést, inkább nézzük meg együtt mégegyszer.
Utána összevetettük az élményeinket:
-Hogy ez a szegény nő mennyi szenvedésen ment keresztül!
-És hogy milyen lassan!
Majd elaludtunk.
Utána összevetettük az élményeinket:
-Hogy ez a szegény nő mennyi szenvedésen ment keresztül!
-És hogy milyen lassan!
Majd elaludtunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése