olvasmányélmény

Megnéztünk egy csomó második világháborús filmet, például az Elit alakulat sorozatot, aztán elolvastam Merlétől a Mesterségem a halált, és eztán pedig arra gondoltam, hogy lényegében az Éj anyánk is ilyen, csak ez utóbb szerintem jobb. Annyiból jobb, hogy KV ezzel az ügynök problémával a felelősséget szélesebb körben teríti, mert míg Merléjében egy praktikus táborvezető gondolkozását ismerhetjük meg a saját oldaláról, aki konkrétan felelős többmillió ember haláláért, addig az Éj anyánk egy nácipropaganda-szerzőről szól, aki szintén csak munkának tekinti, amit csinál, de tulajdonképpen közvetlenül nem is öl meg senkit, ráadásul mindeközben amerikai ügynök is.
Lehet, hogy nem így van, én mégis úgy gondolom, hogy az Éj anyánk tulajdonképpen a Mesterségem a halál továbbgondolt változata. Örülök, hogy Voni megírta.

Olvastam azóta tőle A hazátlan embert is, ezt olyan összefoglaló-félének tartom, ahol sok fajsúlyos poénját összegyűjtve, újraszerkesztve olvashatjuk. Ilyen életműkivonat. Szerintem ez előtt érdemes elolvasni a regényeit is, hogy lássuk a poénok mögötti teljes történetet. Azt viszont szerettem, hogy ebben végre értettem az aktuálpolitikai utálásokat is, mert amúgy nem nagyon szokott érdekelni - nyilván mert nem ismerem a megcélzott embereket- amikor elmagyarázza, hogy ez, vagy az a szereplő miért szerepel ismert ember nevén, és mi a közös bennük.

Azt gondolom, kicsit kár, hogy a korábbi írásait nem olvashattam a maguk idejében, másrészt pedig jó, mert akkor valószínűleg már halott lennék, vagy nagyon ráncos és aszott, nem pedig puha és kerek.