útrakelünk

innen nézve:
a nemszabadelfelejteni-,
a megkellmégvenni-,
az összekellmégrakni-dolgok
tornyosuló halmazába vetődés.

micsoda szórakozás!

ez már túl jó

A firefox böngésző a legokosabb a világon! Kedves kis hiba-performanszokkal szórakoztat rendszeresen. Az egyik kedvencem tőle, amikor véletlenszerűen összekeveri a weboldalakhoz tartozó képeket, és az eredeti helyre való méretben mutat, de egy egészen máshová való képet. Ráadásul itt, a mellékelt képen még a cím is teljesen találó. Egyszerűen lenyűgöző a böngészőm humorérzéke! Volt korábban egy másik eset is, ezen is jól szórakoztam: csacsi

De ez nem minden. A sikerén felbuzdulva újabb trükkökkel próbálkozik. Tegnap óta például nem enged bejelentkezni a blogomba. Megjeleníti a weboldalt, viszont elmulasztja betölteni a logines részt. (ott jobb felül kéne lennie, de nincs) Úgy tűnik, szerinte itt már nincs mit tenni, új blogot kéne létrehozni. Elvileg én bírom a kritikát, de ez azért mégis több a soknál. Betelt a pohár, úgy döntöttem elhagyom. Most titokban az explorerből írok. Legyetek jók, és óvakodjatok a túl okos brózerektől!

(Az képek a fotózz-os galériámból valók.)

Azt még nem is mondtam, hogy a ztratyban láttuk David Černyt, akiről csak ott derült ki, hogy egy jópár kedvenc prágai szobrunkat ő készítette. (Ez úgy derült ki, hogy Husika tudta, hogy a szobrok hozzá köthetők. Amúgy talán sosem jöttem volna rá, hogy egy emberhez tartoznak.)
Szóval ő készítette a fordított lovast a lucernában, a rúd végén logó férfit, a tévétornyon mászó babákat..
És van egy vicces szökőkútja is, ezt még élőben nem láttam, de érdekesnek tűnik ez is.

Érdemes kocsmába járni.

larissza

Tegnap a ztratyban nyelvi félreértésekről beszélgettünk. Főleg magyar nyelven belüli, földrajzi és tájnyelvi különbségekből adódó félreértésekről.
Husika mesélt sok érdekeset, például hogy a kaspó, a bandaszka, az internátus, a marmonkanna mennyire értelmezhetetlen egymástól mindössze 30 km-re lakó magyar gyerekek között. (igaz, közbejön egy országhatár is)
És erről nekem eszembe jutott egy-két saját élmény is, a satnyáról és a larisszáról.

A larisszás történethez először is el kell mesélnem, hogy apunak az a szokása, hogy amikor ebéd után leheveredik a tévé elé, akkor egy kispárnát tesz a hasa tetejére. Nem takarót, nem nagy párnát, hanem csak egy egészen kicsit és így szunyókál egy órácskát.
Amikor először jártam a férjeméknél, akkor a nappali szobában kávézgatva elbámészkodtam a heverő díszpárnáin. Volt köztük egy gyapjúból készült, macska alakú párna. Megjegyeztem magamnak, mert ilyet még nem láttam.
Később megebédeltünk és elvonultunk csendespihenőre, amikor Flóra néni megkérdezte, hogy nem akarunk-e magunkra larisszát tenni.
Tulajdonképpen fogalmam sem volt, hogy miről is van szó, de valamiért azt képzeltem, hogy náluk is él ez a furcsa szokás, és a larissza az nem lehet más, mint a gyapjú-macskapárna.
Egyszerre volt nagyon kellemes a gondolat, hogy ezek szerint rokonlélekcsalád volnánk, másrészről pedig furcsa túlzásnak tartottam, hogy egy párnának ilyen előkelő kisasszony hangzású nevet adjanak.
Mindenesetre azt mondtam, hogy nem kérem a larisszát. Ez nálunk igazából csak apu szokása -tettem hozzá magamban, tiltakozva kissé a lelepleződés miatt.

Később kiderült, hogy a larissza az se nem párna, se nem macska név, hanem egyszerűen a pléd kassai megfelelője.


Van itt egy jó kis oldal, ahol a marmonkannát is találtam, sok érdekes tárgy és történet gyűlt össze:
http://www.neprajz.hu/madok/ebkert.html

titok

A fiú egy vasoszlopnak támaszkodott, egykedvűen lóbálta a zöld színű pórázt és bámulta maga előtt az utcakövet. A kutya kicsit hátrébb állt, és szintén előrebámult.
Vártak.
A kutya elunta ezt a várakozást, felállt, körülnézett, és besétált a mögöttük álló maso, uzeniny* feliratú üzlet ajtaján.
Elmosolyodtam. Nekem mindig örülnöm kell, ha kutyákat látok valamit, vagy akár épp semmit csinálni.
Eltelt két-három perc, zörögve megérkezett egy villamos. A kutya farkcsóválva kisietett az üzletből, megállt a fiú háta mögött, aki még mindig az utcakövet bámulta. "Mindenki saját maga
felelős azért, hogy jól érezze magát" -gondolta, aztán elindult lassan a zöld póráz után, a villamos felé.

*hús, füstölt áru

feliratok.hu

...
140
00:13:54,192 --> 00:13:57,548
- Követ, uram?
- Lesz ott elég szanaszét.

141
00:13:57,712 --> 00:14:02,581
De ilyenek nem, uram!
Ez minőség! Mestermunka!

142
00:14:03,632 --> 00:14:06,544
Jó, adjon két hegyeset,
meg egy nagy laposat.

143
00:14:06,712 --> 00:14:08,464
Lehet az enyém a lapos,
mama?

144
00:14:08,632 --> 00:14:09,781
Vagyis papa.

145
00:14:09,952 --> 00:14:13,228
Két hegyes, két lapos,
és egy zacskó kavics.

146
00:14:13,392 --> 00:14:14,541
Egy zacskó kavics!

147
00:14:14,712 --> 00:14:16,350
Jónak ígérkezik a műsor.

148
00:14:16,512 --> 00:14:17,865
Idevalósi a fickó.

149
00:14:18,072 --> 00:14:19,221
Érezzék jól magukat!
...
(Brian élete, részlet)

ismét hírek!

Ma reggel pedig Timi és Gyuri kisfia született meg, Gáborka!
Napról-napra bővül a Molnár család.

Tegnap voltam megnézni Esztert, és amikor fogtam a karomban, és éreztem ahogy szuszog, én nem gondoltam rá, hanem legbelül éreztem, hogy az élet milyen szép.
(Látogatás után el is mentünk meginni egy sört az apukával.)

Ma pedig ebéd közben végignézve a pincéreken és a szomszédos asztaloknál ülőkön, próbáltam megtalálni újra ezt az élményt, de valahogy nem sikerült. Pedig ezek is mind milyen aranyos kiskölkök lehettek valamikor!

A következő hír, amit már lentebb is újságoltam, hogy új célja lett az életünknek, a hiteltörlesztés. Na de azért mégsem olyan egyszerű az. Maradjunk annyiban, hogy reményeink szerint már nemsokára sikerül eladósodni.

Fontosabb állomások az életben tehát: születés, eladósor, eladósodósor.

közösség

Ma reggel kihajoltam az ablakon, és zaftos szarszag csapta meg az orrom. És látom az embereket az utcánkban, akik a villamosmegálló felé igyekeznek (nyilván munkába menet) és látom, hogy kicsit lassítanak, óvatosan körülnéznek, majd felemelik és megvizsgálják a talpuk, utána könnyedén tovább mennek, és látom, hogy kilép a férjem is a lépcsőházból, és pár lépés után ő is megnézi a talpát, aztán felnéz énrám.
És én bíztatóan integetek felé: ne aggódj kicsim, ez nem a miénk, ez valami közös bűz.

híreket mondok:

A legeslegnagyobb újság, hogy tegnap éjjel megszületett Gabi és Zola kislánya, Eszter. A legkisebb prágai magyar Molnár, magunk között leginkább így emlegetjük. Még csak fényképen láttam, de így is gyönyörű. Sok boldogságot Neki és az egész családnak! A többi feleséggel máris azon versenyzünk, hogy ki láthatja majd hamarabb élőben a kis kakastaréját. Ma Nomi megy, holnap remélem én.

A másik újság, hogy mi pedig aláírtuk a lakásszerződést délelőtt, úgyhogy beléptünk az életfogytig adósok klubjába. Remek érzés ez is! Január-februárban költözhetünk.

Circus Maximus

Már mondtam, és nyilván látszik is, hogy Fodor Ákos rajongó vagyok.
Nem is olyan régen kezdődött, véletlenül akadtam rá.
Kerestem valami mást a neten, és őt is megtaláltam. Mindig szeretem a google által kidobott mellékszálakat is végigbogarászni, mint valami meglepetéscsemegéket. Izgatnak a kiszámíthatatlan elágazások.
Azt játszom ilyenkor, hogy asszociáló gépem van, mesterséges intelligenciám, és így jól elvagyunk egymással. Minden kérdés ezer felfedezés lehetősége. És én mindig kérdezek, és ő mindig válaszol így én mindig felfedezhetek.
Így találkoztam Fodor Ákossal is.
Nem tudom mennyire ismeritek, én első olvasásra beleszerettem. Ezt úgy kell érteni, hogy olvastam, és otthon voltam. Értettem minden szavát. Nem is értettem, hanem inkább olyan volt, mintha az én szavaim lennének, az én tudott, de ki nem mondott szavaim.
Ma is olvasgattam a verseit, és egy eddig ismeretlenre bukkantam:

Circus Maximus

az élő, míg él:
vágyik, szerez, elhasznál,
kidob és újra
vágyik, szerez, elhasznál
az élő, míg él

Ez olyan volt, mint egy leleplező vádirat, ebben is magamra ismertem és nem csak a cím és az önmeghatározásom teljesen véletlen összecsengése miatt.
Hát így állunk.

titkos rajongó

Ma egy aranyos kislány (aki azt mondta egyszer nekem a kezemet szorítva, hogy nem engedlek haza, azt akarom, hogy éhenvessz!) mindenképpen meg akart gyógyítani. Ez abból állt, hogy betegnek látott és úgy találta, hogy feltétlen injekcióra volna szükségem. Szerencsétlenségemre van is ilyen a doktoros készletben, úgyhogy ezzel üldözött, amikor pedig lankadt a figyelmem, és alkalma nyílt a gyógyításra, kidugott nyelvvel belémdöfte a fecskendőt, ami ugye tompa végű, ezért aztán hogy a hatás valósághűbb legyen, (tudniillik a szuri az fáj) beleadott apait-anyait a döfésbe.
Azóta sokkal jobban vagyok.

30 megálló

30 villamosmegálló. Nagyjából ennyi választja el tervbéli új otthonunkat, és egy régi kocsmánkat egymástól. Ez olyan 60 perc utazás. Emberek, tájak és gondolatok keverednek közben, legutóbb ezeket dobta ki a gép:

Krematórium Motol. Innen már csak két megálló! Mi most vajon az Isten háta mögé költözünk, vagy már közvetlenül a színe elé?*

Terméstől roskadozó fák a forgalmas út mentén, alatta halomban a már lehullott, rohadó gyümölcs: hiába termő fa.
Lehangoló látvány és súlyos mondat, nehezen cipelem tovább. Felmentésként gondolkozni kezdek azon, hogy talán mégsem ez a fa az, hanem inkább az, amelyik szép, és gondozott kertben terem, minden gyümölcsét leszedik és elfogyasztják, egy magja sem marad.
De a nyugalom kedvéért inkább azt kéne gondolni, hogy ilyen fa nincs, illetve leginkább, hogy semmi nincs hiába.

*további érdekesség még, hogy Nad Beránkem lakóparknak hívják a helyet, és ez magyarul azt jelenti, hogy a Bárányka felett

a filozófus és a felesége

-Drágám, monddcsak-mégis, ha megöregszel akkor is fogsz majd engem szeretni?
-Hát, ki tudja mivé szűkül addigra a világegyetem. Lehetséges, hogy akkor már csak magamat fogom.

az én filmem

A múltkor, egy erdei kirándulás közben arról kezdtünk beszélgetni, hogy milyen filmet volna érdemes, vagy érdekes csinálni. (persze csak úgy játékból)

Én olyan filmet képzeltem el, melyben teljesen hétköznapi emberek életét követnénk nyomon, és mindig majdnem történne velük valami, de igazából soha semmi. Csak a derengő feszültség volna állandó, amitől bármikor érdekessé válhatna a történet, de sosem válik.
Mondjuk egy zsúfolt határidőnaplóval kezdődne a film, ahol be van táblázva, hogy hétfőn, kedden, szerdán stb. kivel, mikor, mi, és aztán végigmennénk ezeken az eseményeken. Nem volna belső monológ benne, csak azt hallanánk, ami ténylegesen elhangzik, de sosem hangzana el semmi különösebben érdekes, vagy ha mégis, arra a szereplők nem reagálnának, mintha észre sem vennék, csak a néző érezné, hogy itt, ettől a megjegyzéstől, mozdulattól megváltozhatott volna valami. A szereplők nem tűnnének labilisnak, zavartnak, vagy elégedetlennek, csak tennék a dolgukat, és játszanák a dologhoz illő szerepeket.
Aztán kétféle véget találtam ki neki: Az egyik, hogy egyszer csak váratlanul véget ér a film, letelik a másfél óra, és vége. És semmi nem derül ki. (Bár attól tartok ezért a verzióért a nézők megpofoznának.)
A másik vége pedig, hogy minden konkrét előzmény nélkül, a naplótulajdonos egyszer csak bőgni kezd magában.
És vége.

beshodrom, megjegyzések

-sok ember, nem meglepően sok magyar (de azért csehek is vannak, teltház)
-jó a hangulat, szintén nem meglepően, mindenki táncol
-a Mitsoura Mónika nem vett fel melltartót, átlátszik a mellbimbója
-mégis vett fel, hátul látszik a pántja, de azért a mellbimbója mégis csak átlátszik (nahát, milyen egy melltartó!)
-a dobos tud dobolás közben is cigizni, egy teljes szám alatt egyszer sem veszi ki a szájából (mennyit szívhat! én ezt nem tudnám utána csinálni)
-Nomi szerint a szaxofonos is csinált ilyet, ez még nagyobb mutatvány lehetett, de erről sajnos valahogy lemaradtam, pedig végig előre néztem (igaz, hogy állt előttem időnként egy széles hát, és néha el is kalandoztak a gondolataim)
-mögöttem melegített egy pocak, egészen megizzadt a hátam (igaz, ugráltam is azért/ezért)
-a ridikül hülyeség
-a sör jó
-egy meglepő, kicsi lyuk a falon, ahová benézve három koporsóban, három kivilágított csontvázat lehet meglesni, csak úgy mellékesen (ez teljesen komoly, még a sörök előtt láttam)

http://www.beshodrom.hu/

tegnap

Tegnap moziba menet, a Svetozor és a Jugmann tér közötti parkos részen sétáltunk keresztül. Szeretem ezt a parkot. Illatos futórózsákkal, sövényekkel és gyümölcsfákkal van beültetve, a sétány mellett fehér padok sorakoznak, ahol mindig sok ember pihen.
Most is így volt. Sétáltunk a rózsák és a padok között, amikor az egyik padról felugrott egy férfi, és tren felé fordulva szenvedélyesen azt mondta:
-Uram, engedje meg, hogy meghajoljak ön előtt, egyszerűen gyönyörű a felesége!
Mi jót nevettünk ezen. A férfi egy kedves koldus lehetett, aki ezzel a bókkal próbálta megnyitni az arra andalgó párok pénztárcáit.
Nem álltunk meg, sétáltunk tovább, a férfi pedig folytatta az udvarlást:
-Uram, higgye el, ha én mondom ezt, az nagy szó, nem szokásom ilyesmiket mondani!
Gyönyörű, egyszerűen csodálatos!
Egyre távolodtunk tőle, és még hallottam a hangját, és még sokáig akartam hallani, és akkor, egy pillanat alatt helyet cseréltünk, én lettem a koldus, mohón faltam minden szavát, ő pedig két kézzel szórta elém ingyen a kincseit.
Elszégyelltem magam.

analízis

Felszálltam a villamosra és próbáltam ülőhelyet keresni. Találtam is hamar a négyszemélyes, szembefordított székek között, csak egy lány ült ott.
Leültem vele szemben és nézegetni kezdtem:
Hosszú, frissen mosott, könnyenszálló szőke haja középen volt elválasztva. A szemöldöke kicsit sötétebb, dús, természetes vonalú. Az arca hosszúkás, a bőre fehér.
Magas lány lehet, mert egészen átlóg a keresztbe rakott lába az én térfelemre, és a válla is olyan széles. Fiatal lány, olyan huszonegy-kettő lehet. Az ölében egy hátizsák, azon valami könyv, amit elmélyülten olvas.
Könyv! Nekem is van könyvem, előveszem én is. Nem. Most csak két megállót megyek, arra minek? Inkább nézelődök tovább.
Szóval elmélyülten olvas, az egyik kezével a szomszéd ülésen támaszkodik. Vékony, hosszú ujjai vannak, ápolt, finom a keze.
Diáklány lehet. Igen, diáklány, valami bölcsész talán.
Szépnek találtam. Szelíd érdeklődéssel az arcán olvasta a könyvét, és valami természetes intelligencia sugárzott belőle.
Kíváncsi lettem rá, hogy mit olvashat.
Nézegetni kezdtem a könyvét. Akkor látom, hogy nem is könyv, hanem egy vékonyabb füzetke, a hátizsák miatt néztem szélesebbnek. Éppen a jobb oldalon olvas valamit, a jobb kezével rátámaszkodik a jobb oldali lapra, ettől a füzet bal oldala kissé felemelkedik,
és félrehajtott fejjel silabizálni kezdem a feliratot:
LG

AU-
TO-
MA-
TIC-
KA-
PRAČ-
KA

(LG AUTÓMATA MOSÓGÉP)

fohász és egyéb

Tegnap moziba szerettem volna menni egy izgalmas, szadista bosszúfilmre, várhatóan szép zenékkel, abszurd helyzetekkel és jó képekkel. Magyarul talán A bosszú asszonya a címe, Park Chan-wook* rendezte dél-koreai film.
De senki nem akart jönni, merthogy például túl szép idő van kint egy ilyen hangulathoz.
Szerdán játsszák utoljára.
Addig esetleg elromolhatna az idő, hogy azért mégse a kedvemnek kelljen.

*láttam tőle az Oldboy-t, amit felkavaróan idegennek, különlegesnek találtam, tehát tetszett.

Érdekes különben, hogy rá kellett jöjjek, hogy az olyan változásokat szeretem igazából, amiket én idézek elő, és addig tart, és úgy változik, ahogyan én akarom. Például az ilyen idegen gondolatvilágú filmekbe, vagy könyvekbe szívesen élem bele magam kirándulásképpen, de azt talán mégsem szeretem, ha a köreimet érintik váratlan változások. A minap, a bérelt lakásunk tulaja bejelentette, hogy januárban eladná ezt a lakást, ahol most élünk. Ez jó is, mert rákényszerít arra, hogy tényleg lépjünk valamerre, és ez úgyis kicsi volt, és már régóta nem megfelelő, de azért mégis idegesítő, hogy nem a mi elhatározásunk volt ez a lépés, mi csak követjük az eseményeket és muszáj találni valamit, mert. Bár lényegében nincs különbség, de azért bennem mégis nyugtalanságot okoz ez a muszáj.
A jó, és az izgalmas oldala pedig az, hogy végre ébren is kereshetem álmaim lakását, amiről nem is gondoltam volna, hogy ilyen hamar (hamar az álom után, mert amúgy nem éppen) aktuális lesz.
Szóval most aztán kereshetjük és addig is álmodozunk róla, hogy miképpen fogunk majd ott jönni-menni egyik szobából a másikba.

a mérnök és a felesége

- Drágám, monddcsak-mégis, hogy tetszem neked?
- A térfogattal elégedett vagyok, a sűrűségen viszont lehetne változtatni.

átalakítás

Megjelentek új dizájnsablonok a blogszerkesztőben, el is csábultam kissé, ezért nézünk ki most másképpen.
Egyelőre kis gondot okoz, hogy ie-ben hibásan jelenik meg a kezdőoldal, ennek okára megpróbálok rájönni, addig is ajánlott böngészők: mozilla firefox és opera
Elnézést és köszi a türelmet!

Akinek a használhatósággal, olvashatósággal kapcsolatban bármi észrevétele van, az szóljon!