Tegnap a ztratyban nyelvi félreértésekről beszélgettünk. Főleg magyar nyelven belüli, földrajzi és tájnyelvi különbségekből adódó félreértésekről.
Husika mesélt sok érdekeset, például hogy a kaspó, a bandaszka, az internátus, a marmonkanna mennyire értelmezhetetlen egymástól mindössze 30 km-re lakó magyar gyerekek között. (igaz, közbejön egy országhatár is)
És erről nekem eszembe jutott egy-két saját élmény is, a satnyáról és a larisszáról.
A larisszás történethez először is el kell mesélnem, hogy apunak az a szokása, hogy amikor ebéd után leheveredik a tévé elé, akkor egy kispárnát tesz a hasa tetejére. Nem takarót, nem nagy párnát, hanem csak egy egészen kicsit és így szunyókál egy órácskát.
Amikor először jártam a férjeméknél, akkor a nappali szobában kávézgatva elbámészkodtam a heverő díszpárnáin. Volt köztük egy gyapjúból készült, macska alakú párna. Megjegyeztem magamnak, mert ilyet még nem láttam.
Később megebédeltünk és elvonultunk csendespihenőre, amikor Flóra néni megkérdezte, hogy nem akarunk-e magunkra larisszát tenni.
Tulajdonképpen fogalmam sem volt, hogy miről is van szó, de valamiért azt képzeltem, hogy náluk is él ez a furcsa szokás, és a larissza az nem lehet más, mint a gyapjú-macskapárna.
Egyszerre volt nagyon kellemes a gondolat, hogy ezek szerint rokonlélekcsalád volnánk, másrészről pedig furcsa túlzásnak tartottam, hogy egy párnának ilyen előkelő kisasszony hangzású nevet adjanak.
Mindenesetre azt mondtam, hogy nem kérem a larisszát. Ez nálunk igazából csak apu szokása -tettem hozzá magamban, tiltakozva kissé a lelepleződés miatt.
Később kiderült, hogy a larissza az se nem párna, se nem macska név, hanem egyszerűen a pléd kassai megfelelője.
Van itt egy jó kis oldal, ahol a marmonkannát is találtam, sok érdekes tárgy és történet gyűlt össze:
http://www.neprajz.hu/madok/ebkert.html
Husika mesélt sok érdekeset, például hogy a kaspó, a bandaszka, az internátus, a marmonkanna mennyire értelmezhetetlen egymástól mindössze 30 km-re lakó magyar gyerekek között. (igaz, közbejön egy országhatár is)
És erről nekem eszembe jutott egy-két saját élmény is, a satnyáról és a larisszáról.
A larisszás történethez először is el kell mesélnem, hogy apunak az a szokása, hogy amikor ebéd után leheveredik a tévé elé, akkor egy kispárnát tesz a hasa tetejére. Nem takarót, nem nagy párnát, hanem csak egy egészen kicsit és így szunyókál egy órácskát.
Amikor először jártam a férjeméknél, akkor a nappali szobában kávézgatva elbámészkodtam a heverő díszpárnáin. Volt köztük egy gyapjúból készült, macska alakú párna. Megjegyeztem magamnak, mert ilyet még nem láttam.
Később megebédeltünk és elvonultunk csendespihenőre, amikor Flóra néni megkérdezte, hogy nem akarunk-e magunkra larisszát tenni.
Tulajdonképpen fogalmam sem volt, hogy miről is van szó, de valamiért azt képzeltem, hogy náluk is él ez a furcsa szokás, és a larissza az nem lehet más, mint a gyapjú-macskapárna.
Egyszerre volt nagyon kellemes a gondolat, hogy ezek szerint rokonlélekcsalád volnánk, másrészről pedig furcsa túlzásnak tartottam, hogy egy párnának ilyen előkelő kisasszony hangzású nevet adjanak.
Mindenesetre azt mondtam, hogy nem kérem a larisszát. Ez nálunk igazából csak apu szokása -tettem hozzá magamban, tiltakozva kissé a lelepleződés miatt.
Később kiderült, hogy a larissza az se nem párna, se nem macska név, hanem egyszerűen a pléd kassai megfelelője.
Van itt egy jó kis oldal, ahol a marmonkannát is találtam, sok érdekes tárgy és történet gyűlt össze:
http://www.neprajz.hu/madok/ebkert.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése