szerda, szeptember 13, 2006

30 megálló

30 villamosmegálló. Nagyjából ennyi választja el tervbéli új otthonunkat, és egy régi kocsmánkat egymástól. Ez olyan 60 perc utazás. Emberek, tájak és gondolatok keverednek közben, legutóbb ezeket dobta ki a gép:

Krematórium Motol. Innen már csak két megálló! Mi most vajon az Isten háta mögé költözünk, vagy már közvetlenül a színe elé?*

Terméstől roskadozó fák a forgalmas út mentén, alatta halomban a már lehullott, rohadó gyümölcs: hiába termő fa.
Lehangoló látvány és súlyos mondat, nehezen cipelem tovább. Felmentésként gondolkozni kezdek azon, hogy talán mégsem ez a fa az, hanem inkább az, amelyik szép, és gondozott kertben terem, minden gyümölcsét leszedik és elfogyasztják, egy magja sem marad.
De a nyugalom kedvéért inkább azt kéne gondolni, hogy ilyen fa nincs, illetve leginkább, hogy semmi nincs hiába.

*további érdekesség még, hogy Nad Beránkem lakóparknak hívják a helyet, és ez magyarul azt jelenti, hogy a Bárányka felett

2 megjegyzés:

  1. Az a fa, amelyik terméstől roskadozik, emberi nemesítés (másként: korcsosítás, vagy belterjes tenyésztés) eredménye, így akár megeszik a termését, akár elrohad, a fának mindenképpen rossz. Tehát minden hiába. Persze lehet, hogy a kiindulópontot választottuk meg helytelenül, és minden jó, ami az embernek jó.

    VálaszTörlés
  2. Igen, csak a nézőponttól függ, hogy mi van hiába. És addig jó, amíg tudjuk cserélgetni a nézőpontokat, mert az minden lázat csillapít.

    VálaszTörlés