Tegnap moziba szerettem volna menni egy izgalmas, szadista bosszúfilmre, várhatóan szép zenékkel, abszurd helyzetekkel és jó képekkel. Magyarul talán A bosszú asszonya a címe, Park Chan-wook* rendezte dél-koreai film.
De senki nem akart jönni, merthogy például túl szép idő van kint egy ilyen hangulathoz.
Szerdán játsszák utoljára.
Addig esetleg elromolhatna az idő, hogy azért mégse a kedvemnek kelljen.
*láttam tőle az Oldboy-t, amit felkavaróan idegennek, különlegesnek találtam, tehát tetszett.
Érdekes különben, hogy rá kellett jöjjek, hogy az olyan változásokat szeretem igazából, amiket én idézek elő, és addig tart, és úgy változik, ahogyan én akarom. Például az ilyen idegen gondolatvilágú filmekbe, vagy könyvekbe szívesen élem bele magam kirándulásképpen, de azt talán mégsem szeretem, ha a köreimet érintik váratlan változások. A minap, a bérelt lakásunk tulaja bejelentette, hogy januárban eladná ezt a lakást, ahol most élünk. Ez jó is, mert rákényszerít arra, hogy tényleg lépjünk valamerre, és ez úgyis kicsi volt, és már régóta nem megfelelő, de azért mégis idegesítő, hogy nem a mi elhatározásunk volt ez a lépés, mi csak követjük az eseményeket és muszáj találni valamit, mert. Bár lényegében nincs különbség, de azért bennem mégis nyugtalanságot okoz ez a muszáj.
A jó, és az izgalmas oldala pedig az, hogy végre ébren is kereshetem álmaim lakását, amiről nem is gondoltam volna, hogy ilyen hamar (hamar az álom után, mert amúgy nem éppen) aktuális lesz.
Szóval most aztán kereshetjük és addig is álmodozunk róla, hogy miképpen fogunk majd ott jönni-menni egyik szobából a másikba.
De senki nem akart jönni, merthogy például túl szép idő van kint egy ilyen hangulathoz.
Szerdán játsszák utoljára.
Addig esetleg elromolhatna az idő, hogy azért mégse a kedvemnek kelljen.
*láttam tőle az Oldboy-t, amit felkavaróan idegennek, különlegesnek találtam, tehát tetszett.
Érdekes különben, hogy rá kellett jöjjek, hogy az olyan változásokat szeretem igazából, amiket én idézek elő, és addig tart, és úgy változik, ahogyan én akarom. Például az ilyen idegen gondolatvilágú filmekbe, vagy könyvekbe szívesen élem bele magam kirándulásképpen, de azt talán mégsem szeretem, ha a köreimet érintik váratlan változások. A minap, a bérelt lakásunk tulaja bejelentette, hogy januárban eladná ezt a lakást, ahol most élünk. Ez jó is, mert rákényszerít arra, hogy tényleg lépjünk valamerre, és ez úgyis kicsi volt, és már régóta nem megfelelő, de azért mégis idegesítő, hogy nem a mi elhatározásunk volt ez a lépés, mi csak követjük az eseményeket és muszáj találni valamit, mert. Bár lényegében nincs különbség, de azért bennem mégis nyugtalanságot okoz ez a muszáj.
A jó, és az izgalmas oldala pedig az, hogy végre ébren is kereshetem álmaim lakását, amiről nem is gondoltam volna, hogy ilyen hamar (hamar az álom után, mert amúgy nem éppen) aktuális lesz.
Szóval most aztán kereshetjük és addig is álmodozunk róla, hogy miképpen fogunk majd ott jönni-menni egyik szobából a másikba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése