Jó lesz így, vagy érzékeltessem a hátsó lábakat is? - ez a kedvenc mondatom mára.
Amúgy pedig, mostanában Weöres Sándor verseken sírok a villamoson. Ezen például:
Arany ágon ül a sármány,
Kicsi dalt fúj fuvoláján,
Arany égen ül a bárány,
Belezendít citeráján
Piros alma szívem ágán,
Kivirító koronáján,
Aki kéri, neki szánnám,
Akinek kell, sose bánnám.
vagy ezen:
Tűzben fa parazsa volnék,
Vízben puha moha volnék,
Szélben jegenyefa volnék,
Földön apám fia volnék.
Jó lesz így, vagy érzékeltessem a hátsó lábakat is? ( ezt pedig ezentúl minden történet végén meg fogom kérdezni.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése