közkívánatra

Figyelmeztetés!
Ebben a bejegyzésben a hétköznapi nyugalom megzavarására alkalmas eseményekről lesz szó, csak az olvassa el, aki igennel szavazott.

A körbefingós nap reggelét a fürdőkádban ülve kezdtem, kezemben egy kézi, szőreltávolításra kifejlesztett nyeles szerkezettel, amit az egyszerűség kedvéért, na meg a neve miatt is, nevezzünk simán borotvának.
Fogom ezt a borotvát, és automatikusan húzogatom fel-fel a lábamon, amikor az egyik rutinszerű mozdulatot enyhe döcögés zavarja meg. Semmiség, máskor is előfordult már, hogy megvágtam magam, vagy újraborotváltam egy előzőnapi sebtetőt.
De azért szemügyre vettem a seb helyét, és akkor látom, hogy fekete antennaszerűség maradt a helyén.
Talán valami mutáns szőrszál!- csillan fel bennem a perverz remény, mert az ilyesmit mindig lelkesen vizsgálgatom, de ahogy közelebb hajolok, felrémlik az előzőnapi erdei sétánk képe, ahol a fűbegázolva kerestem egy rövidebb utat, és bevillan a mulasztás: nem tartottunk este kullancsellenőrzést! Ebből mindjárt következett a lehetőség, a mutáns szőrszálnak tűnők lehetnek egy frissen lemészárolt kullancs maradék részei, úgy mint bentragadt fej és két kilógó lábszár, és ettől a gondolattól elfog a borzadás, és a felháborodás egyszerre, mert micsoda dolog, hogy velem ilyen történhetett. Egyrészt az, hogy belémmászik észrevétlenül egy ilyen visszataszító állat, másrészt pedig az, hogy én a lehető legelővigyázatlanabb módon öltem meg, ha fertőzött kullancs volt, akkor most meg fogok halni, és milyen kár volna éppen egy ilyen kis vacak miatt, mikor én valami nemes célból történő halára tartogatom magam, vagy mondjuk a végelgyengülésre.
Ezekkel a gondolatokkal a kád szélére ugrottam, és a felháborodásomat lassan leküzdve, a könnyeimet pedig visszatartva elhatároztam, hogy végére járok ennek a lábügynek.
Fogtam a szemöldökcsipeszt, és megragadtam a kilógó szálakat, meghúztam és a mosdó szélére hajítottam, majd összeszedve minden bátorságomat közelebbről is szemügyre vettem, és sajnos nem mondhattam jó hangosan mást:
Szívem, gyere, segíts, lemészároltam egy kullancsot!

Nagyon megrázott ez az eset, ezért a trauma enyhítése érdekében felidéztem korábbi kullancsélményeinket, melyek megnyugtaó példaként szolgáltak, hiszen mindegyiket túléltem valahogy.

Kábé egy éve történt, akkor is kirándulni voltunk előző nap, hogy a reggeli lustálkodás során egyszer csak megszólalt a Szívem: valami van a hasadon, Pipi!
Természetesen az is egy kullancs volt.
Pánikba estünk rögtön, ahogy ilyenkor szokás, és miközben terveket kezdtünk szőni a szakszerű eltávolítás mikéntjeiről, gyorsan átvizsgáltuk egymást alaposan. Az eredmény az lett, hogy én is találtam a Szívemen egy kullancsot, méghozzá a fenekén.
Ez már kicsit vígasztalóbb volt, mindjárt más, ha nekem is fontos megoldandó küldetésem van, nem csak egy műtésre váró alany vagyok, és máris megnéztem az interneten, hogy mi ilyenkor a teendő. Ajánlották olajba, és alkoholba fullasztani, valamelyik irányba tekerve kihúzni, és azt is ajánlották, hogy a forduljunk sebészhez.
Ez darabig könyököltem a Szívem pucér feneke fölött, farkasszemet nézve a kullancs megduzzadt potrohával, majd inamba szállt a bátorság, és azt javasoltam: legjobb, hogyha sebészetre megyünk ezzel, nem akarom elrontani, nem vállalom a felelősséget.
Azt mondta, nyugodjak meg, előbb ő megműt engem, aztán majd meglátjuk, hogy az ő, kicsit nagyobb fenékkullanccsával mi legyen.
Rendben. Én hősiesen feküdtem hanyatt, és tűrtem, amit kellett, abban a tudatban, hogy még fontos feladat vár rám, nem adhatom át magam a kétségbeesésnek.
Az én kullancsom hosszas alkoholos áztatás után ki lett csippentve. Megkönnyebbültem.
Akkor a Szívem ismét hasrafordult és én fertőtlenítettem a csipeszt, aztán a kullancsra helyeztem a kis tisztaalkohols üvegcsét, és azt gondoltam, hogy na most szívd meg magad, szaros kis kullancs! Ebbe a pózba és gondolatvilágba merevdeve könyököltem egy fél percig.
Aztán elővettem a csipeszt, és a duzzadt kullancspotrohot kicsit megemeltem, hogy a fejéhez minél közelebb fogva tudjam ügyesen kicsippenteni.
Addig-addig emeltem, míg a potroha egyszer csak elvált, és...a csipeszen maradt.
Se fej, se lábak, se kullancs.
Valójában egy lenmag volt, amibe a vacsoránál ült bele, és egyszerűen a fenekére ragadt.