hétfő, február 11, 2008

Miss Marple, Öveges professzor és egy Fagor szagelszívó

Arra gondoltam, hogy ennek a bejegyzésnek az lesz a címe, hogy "Az ígéret földjén" és én, a mesélő, elsősorban mint próféta fogok feltűnni benne. (merthogy előre megjövendöltem, hogy majd mindez bekövetkezik, méghozzá napra pontosan!)

Na jó, nem. Maradjunk a tényeknél:
A sógorom, az, amelyikkel jókat lehet beszélgetni, ha van kedve hozzá, befizetett egy 48-órás eftépés danlódra.
Áttekintettük a kínálatot, és mivel éppen helyszűkében voltunk, úgy döntöttünk, hogy nem akármit, hanem csakis a biztosan jó filmeket választjuk ki.
Ennek a végrehajtásával én voltam megbízva.
Így történt, hogy első estére lett is egy Kisvakondos, egy Discovery Channeles, egy Öveges professzoros és egy Miss Marple-os sorozatunk.
Én ismerem és szeretem a Miss Marple-t, ezért azt néztük. A férjem viszont nem ismerte, és még nem tudta, hogy szereti-e, ezért úgy fél óra múlva azt mondta:
- Ebben mindenki marhaöreg, és olyan vontatott az egész. Nincs valami más?
- Ne add fel Szívem, mostmár nemsokára biztosan megölnek valakit!

Szóval, így beszélgettünk erről, és én elgondolkoztam, hogy vajon miért éppen Miss Marple-t, Övegest és Kisvakondot töltöttem le? Ezen gondolkozva eszembe jutott egy eset, a Fagor szagelszívóval. (most olyat képzeljetek el, hogy mosogatás közben néz ki egy a nő a konyhaablakon, a kezében megáll a tányér és a szivacs, ő a távolba néz. Mi is. A kép elhomályosodik, és felrémlik egy másik nap, amikor szintén a konyhában állt, de főzött)
Szóval, látunk egy nőt, amint főz. Illetve a férjét látjuk, együtt főznek. Most a férfi áll a fazéknál, kavargat. A nő jön-megy.
A nő bemegy a kisszobába, ami a konyhán kívül esik, nyilván, és furcsa süvítésre lesz figyelmes. Nézegeti az ablakot, talán valahol rés van, és ott szivárog be a levegő. Körbetapintja, de nem. A süvítés még mindig hallatszik. Lehajol, és bár nagyon meghökken, de nincs kétsége afelől, hogy a süvítés az ablak alatti konnektorból jön.
Hívja a férjét, azonnal vizsgálja meg. Jön a férj, tanakodnak.
Talán a szél. Talán rossz a szigetelés, és a szél. Aztán elszidják az összes ukrán költőt, aki résztvett a házépítésükön.
Elpanaszolják az összes barátjuknak, hogy micsoda egy vicces lakásban laknak.
Kis idő múlva újra főznek, újra hallatszik a másik szobában állva valami süvítés. A nő gyanút fog, hogy érdekes, hogy mindig főzés közben észlelhető ez a jelenség. Mármint, ha a férje főz.(Mert ha ő maga főz, akkor nem megy a kisszobába. Világos.)
Javasolja, hogy a férje főzzön, ahogy szokott, majd ő bemegy a kisszobába, a férj pedig egy kis várakozási idő múlva kapcsolja ki a szagelszívót.
Így is történt, és csodák csodája, a süvítés megszűnt.
A feleség nagyon büszke magára, hogy megoldotta a rejtélynek egy részét.
Mostmár csak azt kell kitalálni, hogy hogyan kerül a levegő a ház túlsó falán lévő konnektorba.
Első variáció: a szagelszívó egy kéménybe csatlakozva ereszti ki a levegőt, ebben a kéményben mennek a különféle vezetékek egy csőben. A cső sérült, azon bemegy a levegő az elektoromos vezetékek gégecsövébe, a konnektoron meg kijön.
Közben azt is tapasztalják, hogy pisilés közben a vécé feletti vízóra szekrényből is süvít szél. (Pontosabban ezt a férj tapasztalja, mert csak állva figyelhető meg a jelenség.)
Elmondják az összes barátjuknak, hogy milyen szar, de vicces házban élnek, ahol szívhatják a kisszobában és a vécében a konyhából elszivatott szagokat. (Bár valójában szagokat nem érezni, de talán csak rossz az orruk. A férj javasolja, hogy valahogy vegyenek szagmintát. Erre jobb módszer nem látszik, minthogy odahajolnak a konnektor elé, és próbáljanak négykézláb analizálni. (Egyiknek sincs kedve kuporogni a konnektor előtt a sarokban, úgyhogy ezt elvetik.))

Egy következő alkalommal, amikor ismét a férj főz, a feleség megpróbálja kinyitni az ablakot, ami majdnem ráesik. Ijedtében becsukja, majd óvatosan próbálva újra kinyitja. Megint majdnem ráesik. Ez indokolatlan -állapítja meg. Ekkora szél nincs kint.
Szól a férjének is, aki nem hisz neki, majd mikor őrá is szinte ráesik az ablak, összeülnek tanácskozni.

Ekkor álltják fel a kettes verziót, amit nevezzünk egyszerűen a feleség-sejtésnek:
A lakás, és a kinti levegő között nyomáskülönbség keletkezik, ezért nehéz kinyitni az ablakot.
Ez a nyomáskülönbség főzés közben, a szagelszívó használatával együtt jelentkezik.
A konnektorokban pedig, ennek alapján nagyon valószínű, hogy nem az elszívott hagymás szag jön vissza, hanem egyszerűen bármilyen levegő, hogy kiegyenlítődjön a nyomás. (még jó, hogy nem fárasztották magukat négykézláb szagolgatással! -ebből az következik, hogy amihez nincs kedve az embernek, annak lehet, hogy nincs is értelme:) na jó, ez nem következik)
Minden sejtés annyit ér, amennyi bizonyítható belőle. Ezt is sejtve a feleség azt mondja:
Most nyissuk ki az ablakot, és kapcsold be a szagelszívót, Szívem!
A sejtés beigazolódott. Így már sem a süvítés, sem az újabb ablaknyitáskori ablakbeesési veszély nem jelentkezett.
Ennek nagyon megörültek, és eztán nyitott ablaknál üzemeltetett szagelszívóval főztek, amíg meg nem haltak.

A kép újra elhomályosodik, a távolba nézünk, aztán kiélesedik, majd látunk egy elégedetten, mosolyogva mosogató nőt a konyhában, aki arra gondol, hogy milyen ügyesen megoldott egy rejtélyt, akárcsak Miss Marple, és egyben olyan egyszerű, de látványos kísérlettel szemléltette a vákuum hatását, amit Öveges professzor is megirigyelhetne.

5 megjegyzés:

Weinmaster írta...

Az a szép a detektívtörténetekben, hogy zseniálisan felépítettek, minden történésnek van alapja, ami aztán a következő történésnek az alapja, minden következtetésnek van alapja, ami egyben a következő következtetés alapja... az pedig egyenesen csodálatos, hogy majdnem minden háztartásban él Miss Marple, van ahol kettő is.. egy öregebb és egy fiatalabb, akik egymástól függetlenül is nap, mint nap rejtélyek sokaságát gönygyölítik fel. :)

Aztán egy óvatlan pillanatban a kvantumvákumban olyan anyaggöbök keletkeznek, melyek azt eredményezik, hogy a konyhaablakot cssak elemi erővel lehetet kinyitni... és ekkor törik ki az ablaküveg, ekkor megy le Miss Marple Öveges professzor földszinti fizikaszertárába ... és a többit már tudjuk.
Aztán eszembe jut a száz év magány Ursulája, aki hosszú élete során számtalanszor megállapította, hogy az idő ismétli magát.. , sőt körforgásban van. Ma már tudjuk, hogy a lakótelepi lakásokon a levegő is körforgásban van, sőt kifejlesztette magában azt a képességet, hogy olyan vezetékeken járjon ki-be, amelyeket előtte csak az elektronyok voltak képesek igénybe venni. A tudatunktól függetlenül létező valóság önálló fejlődésbe kezd ... vagy függ a tudatunktól .. :)
-W-

Borsay Márti írta...

Köszönöm, nagyon tetszik a történeted!

Névtelen írta...

nekem az Idő van c film jutott valamiért eszembe ami egy ttokzatosan arcra novő szőrszál karriertörténete részben

Borsay Márti írta...

Furcsán hangzik:)

Névtelen írta...

hát meg kell nézni mer olyan súlyos hogy elmesélni nem lehet:)