portálportás

Most az volt a feladatom, hogy utazni vágyóknak segítsek megkeresni egy bizonyos átjárókaput.
Én mindössze annyit tudtam róla, hogy ez nem egy konkrét hely, hanem többféle dolognak kell egybeesnie, hogy megnyíljon.
Többek között szükség volt hozzá egy fotelre. Ezért aztán bőröndökkel, táskákkal és egy fotellel felszerelekezve kerestük az ideális helyet.
Egész éjjel kerestük, de sehol nem találtunk ilyet. Amikor én már nagyon untam az egészet, akkor felhívtam őket hozzám, hogy pihenjünk egy kicsit. Beleegyeztek. Ahogy a gyerekszobámba léptünk, meglepődve állapították meg, hogy pont olyan öntöttvas a radiátorom, mint amilyenre az utazáshoz szükség van.
Kicsit izgatott lettem.
Azt mondták, piros rúzs is kell: aki utazni akar, ezzel jelöli meg magát.
Hoztam egyet, mert volt, bár sohasem használtam. (Anyuék német ismerősétől kaptunk, aki kint egy nagy kozmetikai cég gyárában dolgozott, és amit hazalopott, azt időnként megoszotta velünk.)
Beállították a fotelt a szoba közepére.
Kifestették a szájukat pirosra.
Végighúztak egy fakanalat az öntöttvas radiátoron...

utána a fotelba ültek, és sorra tűntek el.
Hát ez nagyon érdekes, gondoltam, és közben én is kirúzsoztam magam.
Aztán kinyílt a szobaajtó és a piros számra meredő szemeknek azt feleltem:
- Ne izguljatok, nem megyek így sehova, csak játékból egy kicsit kifestettem a szám.