Ültem a buszon és könyvet olvastam. (17 perces az út Zličinig, ilyenkor közepesen vastag, könnyen olvasható könyvet szoktam vinni. Most a Szeretetkönyv volt nálam, a Müller Pétertől.) A menetiránynak háttal ültem, így, ha néha felnéztem a könyvből, szembenézett velem az egész utazóközönség. A könyv a belső istenélményről szólt azon a részen, ahol éppen tartottam. Felnéztem, és hátul, a kerék feletti kimagasított páros ülésen éppen egy hosszú hajú, barna szemű, krisztus arcú fiú ült. Milyen szép!
Aztán leszálltam Zličinben az első ajtón, és talán csak kettőt léptem, amikor észrevettem, hogy ő is leszállt, és most éppen mellettem lépked. Valami ilyesmi lehet, gondoltam titkos áhítattal, a találkozás valami ilyesmi lehet. Ránéztem, de ez alatt már le is hagyott, elsietett mellettem. Ahogy távolodott, hirtelen megláttam a lottyadt fenekét, amin csak csüngött a nadrág, a hájas, formátlan hátát, amin hurkákban állt a kabát, aztán a kicsámpázott tornacipőit és arra gondoltam: Úristen, micsoda egy tohonya külvárosi alak! Remélem az én fiam sosem fog rá hasonlítani!
Aztán, amíg vártam az ikeás buszra, újra kinyitottam a Szeretetkönyvet.
Aztán leszálltam Zličinben az első ajtón, és talán csak kettőt léptem, amikor észrevettem, hogy ő is leszállt, és most éppen mellettem lépked. Valami ilyesmi lehet, gondoltam titkos áhítattal, a találkozás valami ilyesmi lehet. Ránéztem, de ez alatt már le is hagyott, elsietett mellettem. Ahogy távolodott, hirtelen megláttam a lottyadt fenekét, amin csak csüngött a nadrág, a hájas, formátlan hátát, amin hurkákban állt a kabát, aztán a kicsámpázott tornacipőit és arra gondoltam: Úristen, micsoda egy tohonya külvárosi alak! Remélem az én fiam sosem fog rá hasonlítani!
Aztán, amíg vártam az ikeás buszra, újra kinyitottam a Szeretetkönyvet.
2 megjegyzés:
ezt szeretem.
Igen!
Úgy tünik mégiscsak szükség van a Szeretetkönyv olvasására... vagy a gyakorlásra van szükség?
Megjegyzés küldése