bemutató

Vásárlási lehetőséggel egybekötött termékbemutatóra hívtak a szélső szomszédék, a Marikáék. Valami edényekről volt szó. Azt mondták, lesz falatozás is. Na de nem ez volt a lényeg, hanem hogy hívtak. Olyankor illik elmenni, nem?
Elmentem.
Bementem a házba, tekeregtem a folyosókon, végül a hálószobába tereltek.
Az ágy megvetve, szépen eligazítva rajta a paplan. Mondta a Marika, hogy oda egészen nyugodtan üljek le. Kicsit furcsa volt, dehát leültem, aztán jöttek mások is, mellém ültek.
Szépen, sorban a duplaágy szélére.
Vártunk egy kicsit, aztán megjött az edényes. Csillogó fazekakat, serpenyőket mutogatott, forgatott, aztán azt mondta: Akkor most menjünk a konyhába, próbáljuk ki őket!
Ugyan minek? -pattant fel a Marika, behozom én ide a kétlapos varzsicsot!Be is hozta, letette velünk szemben a komód szélére, az edényes pedig fűszeres párolt húst és zöldséget próbált rajta készíteni.
Mindannyian egyenes háttal ülve vártunk. Aztán megettük. Kézzel. A papírtányérokról, az egészet. Ott, az ágyon ülve. Apa, el tudod te ezt képzelni? Nem is arról van szó.., mert finom volt, csak olyan furcsán éreztem magam.
Végül a Marika vásárolt, megvette az egész sorozatot.
Nem tudom minek neki, ha még konyhája sincsen.
Hallod, Apa? Figyelsz egyáltalán?

átváltozás

Mit csináltál a fejemmel? Hát hogy nézek én így ki, Kacaládém, kincsem?!- raplizta az aknász sógorom a fürdőszobatükör előtt.

Tényleg megnevezhetetlenül furcsa lett az új frizurája, amin csak az változtatott, amikor fekete garbót húzott az új feje alá és máris egyszerre nyögtünk fel:
- Öregem, tisztára olyan vagy, mint egy balettművész!
És ettől a pillanattól kezdve egész héten csodáltuk, hogy egy váratlanul rövid frufru hirtelen milyen magasságoka emelheti az embert.
Az élményen felbuzdulva, tegnap én is leültem a hokedlire és azt mondtam: Kacicám, én valami fotóművész frizurát szeretnék!

különjárat

Délután 4 órakor a Művelődési Ház mögötti parkolóban felszálltunk egy KÜLÖNJÁRAT feliratú buszra, merevített frizurák és nyakak közé, majd elindultunk hetvennel a százas úton Budapest felé.
Egészen elől ültünk, így jól hallottuk, amikor a sofőr a mobitelefonján keresztül kedélyesen elbeszélgetett egy ismeretlen eredetű műszaki hibáról. Nem aggódtunk nagyon, mert csak egyszer előzött közben, és amúgy is csak egy kapcsolóról volt szó, ami mostanában mintha nem világítana, illetve inkább arról beszéltek, hogy vajon volt-e ez másképpen egyáltalán, de közben a műszerfal megnyugtatóan színes volt, így óvintézkedésként is elegendőnek tűnt, hogy megcsókoljuk egymást, és azt suttogjuk: szeretlek drágám!
Már egészen Budaörs közelében jártunk, amikor az egyik körforgalomban előnytelenül választottunk kijáratot, emiatt kisebb kerülővel az autópályán találtuk magunkat, amit egész idő alatt láthatóan igyekezetünk elkerülni.
Végül 6 óra körül csak beértünk Pestre.
Nekem nagyon tetszett az Andrássy út kivilágítása. Nem a fák ágai, hanem a törzseik voltak körbeölelve fénnyel, és ettől olyan volt, mintha csupa üreges kristálykar hajolna az út fölé.
A műszaki hiba miatti csók, és a késés miatt ez a látvány! Milyen jó, hogy még nincs autónk! - lelkendeztem.
Ilyesmi hangulatban telt az este, miközben a busz az Operaház előtt állt meg, és szólt a sofőr, hogy most akkor ide be lehet menni, de nekünk az Operett Színházba volt jegyünk, amire egyébként viszonylag hamar rá lehetett jönni. (Azért az Opera is szép ám, azt sem volt hiábavaló megnézni!)
Amúgy a Rómeó és Júliát néztük az este, és néha azt az oszlopot is, ami az erkély leghátsó sorában pont a mi székeinket válaszotta el egymástól.

szomszédok

Panni néni mostanában jól néz ki. Egészen lefogyott, már majdnem csinos.
Lett is neki valami barátja, egy jónagydarab ember.
Hát, van, aki az olyat szereti.
Szóval, ideköltözött a nagydarab is a kilencedikre.
A Jóska bácsi pedig nézheti őket nap, mint nap a könyvespolcon álló urnájából.
Vagy fordítva.

szomszédok

Ez? Ez itt lakik szemben, tök hülye egy alak. Nézd, az az autója. Az, aha. Ott, ponyvával letakarva.
Néha lemegy, kicsomagolja, beül, beinditja és megiszik benne egy-két felest, aztán visszacsomagolja és feljön.
Soha nem megy, de nem is mehetne sehova. Évekkel ezelőtt elvették a jogsiját ittas vezetés miatt.
A múltkor téli gumikat rakott rá, meg kitámasztotta a kereket egy bazinagy faékkel. Látod? Ott látszik a hátsó kerék mögött. Egy kamiont is megtartana.
De tök hülye, teljesen sík a parkoló, akkor sem tudna csúszni sehová, ha jégben táncolna az egész...

Szóval tök hülye.
...vagy csak, mittudomén, nem szereti a feleségét, csak ilyenkor nem lehet pecázni.

fogság

Végre egy okos ember, aki Spirót vásárol! 800 korona lesz. - mondta lelkesen a könyvesbolt pénztárosa.
Rámosolyogtunk.
Erre ő bizalmasan, kissé közelebb hajolva: Már nagyon régóta megvan, azt hittük, ránk szárad! -mosolygott vissza.

téli rege

A google vers lényege: A privát levelezésem mellett felbukkanó, valamennyire a témához kapcsolható (Elvileg. Gyakorlatilag sokszor vannak nagyon távoli lövései,"asszociációi") reklámlinkeket használom.
Ezekben az a jó, hogy változnak, a kombinációk nagy része csak egyszer jelenik meg, és ha találok olyat, ami számomra jelent valamit az összekerülés értelmetlenéségének szórakoztató élményén kívül, akkor azt kiválasztom, kivágom, dokumentálom, elnevezem, és a magaménak tekintem, pont úgy, mint egy általam készített, a valóság egy részletét ábrázoló fényképet.

gyakorlatvezetés

Álljatok terpeszállásba, tegyétek a kezeteket csípőre és hajoljatok előre!

lakáskultúra

...Úgy nézett volna ki, hogy híres emberek beszélgetését szőttem volna meg szőnyeg formában. Például ezt: http://www.mmakademia.hu/ab/1/105.php mindenkinek lett volna egy saját színe, és ahogy halad a beszélgetés, követtem volna azt a színek váltásával a szőnyegen.
Így kaptunk volna egy, A művészetek összefüggéseiről szóló intellektuális, mintás szőnyeget.

És ez nagyon jó volna, mert például házibulik alkalmával előfordulhatna olyasmi, hogy egyszer csak azt mondom: Nézd már, a kecsöp pont arra a részre cseppent, amikor Keserű Katalin azt mondja: Mondd el még egyszer Jóska. Tehát kettő darab henger van, ami... - és én rábökhetnék a lábujjammal.

bemelegítő rész

"Bemelegítő részben én szándékosan nem csináltatok törpejárást, békaügetést, nyusziugrást a csukló és a térdek kímélése érdekében. Bemelegítés után már igen. Óvatosságból futás közben nem csináltatok tapsra, sípra ülést, fekvést a helyhiány és a bemelegítés korai része miatt. "

megvan

...több ezret gyűjtött össze ezekből a veszélyes holmikból, csak azért, hogy olvasatlanul hagyva alázza meg őket...

Na, pontosan ezt szoktam érzeni én is az IKEA könyvespolcdíszletei előtt.

olvasónapló: Az érsek látogatása

Ez volt az első könyv, amit Bodor Ádámtól olvastam. Hallottam a Szinisztra körzet, az Egy idegen városban rádiójáték változatát, és neten fellelhető novelláit is olvastam, például az Állatkertet. Szóval nem volt ismeretlen, sőt, régóta vágyott érzés volt egy könyvét a kezembe fogni.
Szeretem, hogy nála sosem lehet semmit igazán tudni, nincs felsőbb nézőpont, vagy olyan szereplő, aki minden szálat a kezében tartana, vagy egy személyben mozgatná az eseményeket, sőt arra sem lehet számítani, hogy bármi is konkrétan kiderül, vagy megoldódik a történet végére, és mégis, ettől nem bosszantó, hanem borzongatóan félelmetes, valóságos és izgalmas lesz.
Ez a története is ilyen, érdemes elolvasni!
(Ebből a könyvből készült a Dolina című film, erre is nagyon fáj a fogam.)

életrajz

Előző életében világhírű orosz író, napjainkban a magyar spirituális irodalom meghatározó alakja.

(megfejtés: Müller Péter)

szemrehányás

Ne mondd, hogy szeretsz! Látom én a statisztikámban, hogy rendszeresen nulla másodpercet töltesz el az oldalamon!

materialista kilátás

olvasónapló : Szeretetkönyv

Elolvastam. Csak olyanoknak ajánlom, akik hajlandóak és képesek Müller Péterre úgy nézni, mint egy szerény képességű családtagra, aki most éppen írónak képzeli magát, és valami fontosat akar mondani.
Például ilyen megállapítások vannak könyvben:

Ez teljesen helyénvaló megállapítás amúgy, csak a körítés, az elbeszélés olyan suta valahogy. (Ez itt konkrétan egyszerűen vicces is, nem?). Szerencséje van, hogy én már ezelőtt is szerettem őt, meg szeretni is, így értettem is, hogy mit akar mondani, és nem is haragudtam rá, hogy nem sikerül neki jól mondani. (persze, nem mintha én tudnám)

jutalom

Nagyjából hét éve dolgozik ott. Ez az ott eredetileg német cég volt, de azóta megvette őket egy angol, majd később egy amerikai óriásvállalat. A munkabér melletti juttatások mindig változtak egy kicsit, például a sportcentrumba szóló bérletet idővel kiváltotta az évente egyszeri, alapos orvosi kivizsgálásra szóló beutaló. Volt már vér-, vizeletvizsgált, vérnyomásmérés, miegymás. .
De mondom, mostmár nagyjából hét éve dolgozik ott, és egy ideje vezető beosztásban, így végre elérte, hogy igazán komolyan vegyék.
A prosztatavizsgálat után az orvosnő azt mondta:
- Nem tudom mondták-e, de a vizsgálat része egy hereultrahang is.
-Nem mondták, de számítottam erre.- és letolta újra a boxerét, az orvosnő pedig lágyan szétmasszírozott rajta egy adag nyálkás zselét.

titkos ajtó

Egy folyó felett feküdtünk, a sziklákon álló házunk imbolygó tetőteraszán, amikor eszembe jutott, hogy a fürdőszobában korábban megnyitottam a vízcsapot. Gyorsan leereszkedtem egy kötéllétrán, be a fürdőszoba közepébe, ahol már a kádon túl is derékig ért a víz. Kihúztam a dugót, és kikiabáltam a Zsoltikának:
-Most nehogy kinyisd az ajtót!
-Mit mondtál, Szivecském? - nyitott be, és ezzel ki is ömlött a víz az előszobába, onnan pedig a szobaajtók felé.
Gyorsan összekapdostuk a szőnyegeket, és amennyire lehetett, a víz útjába tettük.
Később, amikor felmértük a károkat úgy, hogy minden szobába benyitottunk hasalva, (hogy lássuk, felpúposodott-e a parketta) akkor a nappali és a halószoba megvizsgálása után eszünke jutott, hogy van egy vendégszobánk is, ahová nem nagyon járunk be. Oda is behasaltunk. (Én kicsit szégyenkezve, mert mindenfelé porcicák kergetőztek a padlón.) Aztán eszembe jutott a kamra, aminek az ajtajához mindig is egy kettes létra volt támasztva, és az is eszembe jutott, hogy itt még soha senki nem járt. Még én sem.
Ahogy kinyílt az ajtó, egy kövér, fehér patkány szaladt elő, aztán egy szintén kövér és szintén fehér nyúl, utána egy barna is, közben pedig kék és zöld tollú madarak röppentek fel. A nyulak az ölembe másztak, a madarak a pólóm hátába kapaszkodtak, és úgy éreztem, hogy azt akarják mondani, hogy éhesek és szomjasak egyszerre. Adtam nekik vizet, meg rizst, -mert más nem volt itthon- utána a kis piros lapátommal és seprűmmel nekiálltam a vastag szar és tollréteget összesepregetni a kamrában.
Közben ilyeneket gondoltam:
Hogyan kerültek ezek ide? Mit ehettek itt vajon, hogy ilyen kövérek lettek? Egyáltalán, hogyan tudtak ilyen sokáig életben maradni így, hogy évek óta senki nem járt erre? És milyen érdekes, hogy az éhségtől így megszelidültek! A nyulak milyen puhák!
Mennyi szar!

A szőrös állatok maradhatnak. A tollasak is. A kigyókat viszont nem szeretem, még jó, hogy ezek csak ilyen rövidek és lassan mozognak, szemmel tudom őket tartani.

Zsoltika, a kígyókkal kezdeni kell valamit, azokat nem akarom itt látni többet!- kiabáltam ki guggolva a kamrából.

Tegnap a huzat az ablaknyílásba szorított egy angyalt, amitől letörtek a szárnyai.
Kénytelen voltam megenni.

varázslatok

kentaurés törpe

mi újság

Végül melóban, és a vécékefével kellett ledörzsölnöm a szart a talpamról. Útközben egyszerűen sehogy sem sikerült elveszítenem.

valami ilyesmi

Ültem a buszon és könyvet olvastam. (17 perces az út Zličinig, ilyenkor közepesen vastag, könnyen olvasható könyvet szoktam vinni. Most a Szeretetkönyv volt nálam, a Müller Pétertől.) A menetiránynak háttal ültem, így, ha néha felnéztem a könyvből, szembenézett velem az egész utazóközönség. A könyv a belső istenélményről szólt azon a részen, ahol éppen tartottam. Felnéztem, és hátul, a kerék feletti kimagasított páros ülésen éppen egy hosszú hajú, barna szemű, krisztus arcú fiú ült. Milyen szép!
Aztán leszálltam Zličinben az első ajtón, és talán csak kettőt léptem, amikor észrevettem, hogy ő is leszállt, és most éppen mellettem lépked. Valami ilyesmi lehet, gondoltam titkos áhítattal, a találkozás valami ilyesmi lehet. Ránéztem, de ez alatt már le is hagyott, elsietett mellettem. Ahogy távolodott, hirtelen megláttam a lottyadt fenekét, amin csak csüngött a nadrág, a hájas, formátlan hátát, amin hurkákban állt a kabát, aztán a kicsámpázott tornacipőit és arra gondoltam: Úristen, micsoda egy tohonya külvárosi alak! Remélem az én fiam sosem fog rá hasonlítani!
Aztán, amíg vártam az ikeás buszra, újra kinyitottam a Szeretetkönyvet.

interjú magammal

A múltkor azt képzeltem el, hogy interjút adok, és éppen a honvágyról kérdezgetnek. Felveszem a nem örülök ennek a kérdésnek arckifjezést, mert ez olyan sablonos és ötlettelen, azon kívül nyilván valami megható választ várnak. Hát nem, olyanom nincs! - határozom el, és mindössze azt felelem: Nem. Erre a szóra sohasem gondolok.
Aztán eszembe jut, hogy egyszer azt figyeltem meg, hogy boltba menet mindig a sarkon álló irodaház falához simulva közlekedek, pedig széles a járda. Egy idő után gondolkozni kezdtem azon, hogy miért csinálom ezt. Eleinte arra gondoltam, hogy az eső miatt , mert ott nem annyira ázni, és nekem sosincs esernyőm, de ez nem volt igaz, jó időben is mindig a falhoz simultam. Akkor próbáltam direkt középen, vagy a faltól távol, jobbszélen közlekedni, ez így jó volt, de amikor elfeledkeztem magamról, mindig a falhoz simulva találtam magam.
Aztán rájöttem, hogy a benzinszag miatt van az egész, ami a mélygarázs szellőzőiből, a ház széle mellett száll fel. Pont olyan szaga van, mint a mi Ladánknak otthon. -de ezt nem mesélem el.