hogyan csináljunk nyarat?

hozzávalók:
- megtisztított, kockára vágott, friss kígyóuborka
- egy görögdinnyét ábrázoló kép

elkészítés:
1. üljünk a monitor elé a tál uborkával
2. tekintsünk a képre lazán
3. majd kapjuk be hozzá egy-egy kocka uborkát

Ha jól csináljuk, azonnal nyár eleji dinnyeélményben lesz részünk.

a szőnyegkérdés, amikor az meditációs objektum

Pénteken perzsaszőnyegboltban jártunk, ahol sok-sok egymásra simított szőnyegkupac sorakozott. Azt mondtuk pirosat szeretnénk nézni, ilyen-olyan méretben, és akkor az eladó odavezett az egyik kupachoz, és mintha egy súlyos könyvben lapozna, hajtani kezdte lassan a szőnyegeket. Sokféle szín és minta váltotta egymást, mindegyik szőnyeg külön történet - gondoltam, miközben az eladó azt mondta: bijar, nain, tabriz, és hogy a bijárt csak erős férfiak szőhetik, egy nehezebb szőnyeg akár 1-2 évig is készülhet, a hagyományos festékanyagok között szerepelt például az ökörvér. Puha, véres anyagon sétálni... Egy ilyen szőnyeg tényleg élet és halál, gondoltam.
Aztán néztem a mintákat, és éreztem, hogy egyre távolodok, és már a férjem gyerekszobájában vagyok, ahol egy egyszerű, fekete-narancssárga mintás faliszőnyeg van a falon, és eszembe jutott, hogy amikor ott aludtunk, elalvás előtt mennyit nézelődtem a minták vonalát követve, néztem a szarvast, és vártam, hogy majd ugrik a kúp alakú hegyen át, aztán kerestem a minta szélét, ahonnan ismétlődik az egész, amit megtalálni valahogy mindig megnyugtató volt.
Beléptem a szőnyegbe, és az elringatott.
Sosem beszétünk úgy direkt erről, csak akkor derült ki, hogy tren is ugyanezt csinálta éveken keresztül, amikor egyszer láttunk valahol véletlenül egy nagyon hasonló szőnyeget, és mindketten felismertük, hogy pontosan hol van az eltérés.
A szőnyeg nem csak dísz, hanem meditációs objektum, jöttem rá újra ott a boltban.
És mese is. Nézzétek meg például ezt a szőnyeget, a fákat gyökérrel, az állatokat...:
http://www.persia.org/Images/Persian_Carpet/link/pic78.jpg
És most pedig arra gondoltam, hogyha véletlenül nagyon szép szőnyeget sikerülne venni, megeshetne, hogy naphosszat csak azon ülnék, és felolvasnám magamnak a szőnyegfantáziám, ezért talán praktikusabb volna inkább valami unalmas, írtórondát választani, hogy a házimunkára is maradjon időm.
Hát szóval látjátok, nehéz dolog a lakberendezés!

a leleplezett szkeptikus

Tegnap a háztartási dugulásokról beszélgettünk, -mert van ám nekünk ilyenünk is- és valahogy elhangzott egy ilyen mondat:
-Micsoda, te nem hiszel a vécépumpában?!

isteni hely

Ma megint a kozis (Ide kerestem a linket ahhoz a bejegyzésemhez, amikor erről meséltem, de egyszerűen nem találom. Azért remélem emlékeztek, a tőgyes kocsmáról van szó*) helyen voltunk, de amilyen balszerencsénk van, átépítették az egészet. A pincébe került a pizzéria helyére a cicimutogatós rész, fent pedig csak egy konszolidált kocsma, és azon túl, a vécé előtt elhaladva a szokásos kandallós étterem maradt.
Már éppen búsúlni kezdtem volna, hogy ezentúl vége a szürreális élményeknek, amikor sürgősen pisilnem kellett, ezért ellátogattam a felújított toalettek egyikébe:
divatos mozaikcsempe mindenhol, széles ajtók, tágas terek, hatalmas tükrök, és(!) mozgásérzékeléssel összekötött világítás.
Ez így rendben is volna.
A kedvenc részem az volt, hogy a kagyló fölött guggolva háromszor is csak intenem kellett ..és lőn világosság.
Isteni egy hely, én mondom!

*közben meglett

a hatodik - nyíl férfiaknak

(Az előző nyilacskáimról jutott eszembe, hogy milyen is volna egy ilyen speciális nyíl. A férjem azt mondta, hogy ez sem érthető. Aki mégis érti, tegye fel a kezét!)

helyzetjelentés pipával

lakás: √

amit eszel...

Ma disznótoros nap volt a Dvurban, ezért természetesen véreshurkát rendeltünk. (itt ritkán lehet enni ilyesmit) Aztán megláttam a napi levesajánlatot: disznóvágási sötét*, zárójelben a vélhetően köznyelvi nevével: prdelačka. Ez annyiból érdekes, hogy egyrészt még sosem ettem ilyet, másrészt pedig, hogy a prdel az feneket, vagy egyszerűen segget jelent. Ugye megértitek, hogy muszáj volt megkóstolnom.

*hagymás vérleves volt egyébként

mi újság Barrandovban 1.1

Ezen a képen a stúdió látható felülnézetből, mi a sárga nyíllal jelölt épületben voltunk. (a nyíltól délre és nyugatra lévő épületek mind a stúdió részei)

Tehát a Báthory Erzsébetről szóló Jakubisko filmről van szó, ehhez kerestek magyar, szlovák, német és török hangokat. Állítólag a mellékszereplők hangjai minden fordításban a helyükön maradnak, ezzel erősítve a korhű atmoszférát.
Ma például egy szlovák lánnyal egy jelenetben poroltunk nevetgélve szőnyeget a hóban, a csejtei vár udvarán.
Még sosem voltam szinkronstúdióban, és egészen meglepett, hogy az összes felvételnél, -még a legjelentéktelenebbnek tűnőknél is- végig ott volt a rendező személyesen, és ő maga mondta el és mutatta meg, hogy mit is szeretne hallani.
Ha elsőre nem sikerült, akkor lelkesen és türelemesen kijött három-négyszer is az üvegfallal elválaszott szobából és mindig más szempontból próbálta magyarázni, hogy mibe is kéne beleélni magunkat.
A beleélés még egyszerű is volt, de párbeszédeket, vagy monológokat rögtönözni annál nehezebb, így lehet, hogy lesznek hallhatóan is vicces részletek a magyar változatban.
Éppen ezért- a könnyűségük miatt-, a kedvenceim a sírós, sikítozós és nevetős részek voltak.
Akit érdekel, az majd (ha benne marad a filmben) hallhatja mindezeket a mezei máglyán megégő nők hangjában, a folyosón menekülő nők hangjában, az esküvői nevetgélő és az ifjú párt éltető tömeg hangjai között, Nádasdy temetésén a síró asszonyok között, a várudvari korbácsolásnál a jajveszékelők között, a hirtelen felsorakoztatott, lihegő szolgálólányok hangjai között, a szőnyegporolók között (de ezt már mondtam).
Aki pedig Zsoltira kíváncsi, az figyelje az erőszakos katonákat, akik szőke lányokat próbálnak elrabolni, a rabot, akit éppen lefejeznek, az őrt, aki éppen lökdös valakit lent az udvaron, a szolgát, aki a szolgálólányokat megvesszőzi (ezt is mondtam már), vagy amikor Thurzó nádort kilöki Erzsébet a hintóból...
...és még egy csomó apró részletben, amit nem is győztem megjegyezni.

Összességében érdekes élmény volt, de azért rendszeresen nem dolgoznék ilyen helyen. Talán nem tudnék folyton lelkesedni, és a kiszámíthatatlanság is fárasztó. Nem lehet tudni pontosan semmit arról, hogy mi mikor következik, és meddig tart majd. (ma egy órát vártunk, tegnap hármat-négyet)
Leginkább a rendező türelmét és lelkesedését csodáltam. Nekem csak két napom, de neki már több éve többnyire erről szól, mégsem tűnt kicsit sem fásultnak.

Állítólag nyáron lesz a film bemutatója, majd nézzétek, de főleg HALLGASSÁTOK meg ti is!

mi újság Barrandovban 1

Azt gondoltam, hogy mivel a barrandovi egy híres, és manapság is nagyon népszerű filmstúdió, az első benyomásom is olyan lesz róla, dehát nem.
Ácsorogni az udvaron, az pont olyan volt, amilyen egy cementgyár udvarán lehetne (kevesebb porral persze, de mégis): sok, lapos, össze-vissza kivitelezésű épület, (amit láttam, mert nem láthattam mindent, elég nagy területről van szó) összességében az egész leginkább félkész, és tákolt benyomást keltett.
Mi az utómunkálatokra szolgáló stúdiórészben voltunk, egy frissen festett folyosó végén eldugott párnás helyiségben.
Délelőtt 9-től nagyjából este 7-ig "dolgoztunk", ami egyrészt várásból, másrészt vicces helyzetek eljátszásából, és ezek ismétléséből állt.
Tényleg szobalány voltam, meg máglyán égő, bőgve sikoltozó szűzlány, meg olyan szűzlány is, akit nyilvánosan megvesszőznek. (Ráadásul itt a vesszőző hangot a férjem játszotta, és ilyeneket mondott, hogy: Ribancok! eh (ilyenkor ütött a vesszővel) Szukák! eh Most megkapjátok! eh
.
.
holnap is kell mennünk, nem értünk a végére, majd inkább később mesélem el, most inkább aludni volna jó.

Jó éjt!

mi közöm Báthory Erzsébethez

Valakinek már meséltem, de akinek nem, annak most mondom, hogy holnap a barrandovi filmstúdióba megyek, mert kerestek olyan lent említett brigádnyikokat magyar hanggal, akik párbeszédeket produkálnának háttérzajként egy Báthory Erzsébetről szóló filmben.
Gondoltam jelentkezem, mert ilyen helyen úgysem voltam még, és mivel háttérzajról volt szó, gondoltam valami pusmogásra gondolhatnak csupán, és el is képzeltem, hogy a névből ítélve ez csakis egy kosztümös film lehet, és nyilván valami bálos, intrikus környezetben kell mindenféle női csacsogást imitálni. Legyintettem is: mi az nekem!
Aztán, gondoltam mégiscsak megnézem, hogy ki is volt Báthory Erzsébet, hogy majd okosan unott képpel nézhessek az instrukciók előadása közben, és hát ilyeneket találtam: vérgrófnő, egy szadista elmebeteg, aki 600 szűz lányt mészárolt le és a vérükben fürdött..
A bálos-intrikás elképzelésem helyett rögtön szűzlányos, menekülős sikoltozások úsztak a képbe.
De hogyan fogom én azt megoldani?

(majd holnap, vagy azután elmesélem)

fogyókúrám

Úgy találtam, kicsit fogyni kéne.
Ezért amikor tegnap háromszor is megkínáltak csokis süteménnyel, csak egyszer fogadtam el.

házaspárék Valentin napkor

- Szivecském, azt írja a horoszkópod, hogy ma valami kolléganőd érzelmes vallomással akar meglepni téged. Gondoltam szólók, hogy előre felkészülhess az elutasítással.
- Vajon melyik lehet az? Hm, talán Ivana... á nem, akkor az a másik talán, a Jana?
- Mindegy az, csak szólok, hogy légy résen! És ne úgy!

a legrosszabb esetben szerencse

Ma az történt például, hogy vidáman lépkedtem haza a boltból, mert azon gondolkoztam, hogy milyen egyszerű, és milyen kellemes a többi emberekkel békében élni, merthogy például a csemegepultnál ma egy "nyári munkás" dologozott, (itt úgy mondják: brigádnyik) egy fiatal, nagydarab fiú, aki előtt hosszú sort állt, mert nehezen megfogható habos süteményt kértek tőle, kétfélét is, és érdeklődéssel figyeltem, hogy hogyan fogja a habos sütit papírba csomagolni, aztán a tetejére filccel ráírni, hogy mi is van benne anélkül, hogy összenyomná, vagy hogy eltalálja-e egyből a salátából a 20 dekát, figyeltem, és bármit is csinált, értékeltem az igyekezetét. Egy-két dolgot összekevert ugyan, de ez nem volt fontos, mert a folyamat közben észrevette és rögtön javította is.
Sokáig tartott míg sorra kerültem, egyszer-kétszer gondoltam is rá, hogy tényleg kell-e nekem az a pulykasonka, de azért csak vártam. Talán életemben először türelmesen.
És akkor én jöttem, kértem a sonkát, és adta, és elsőre eltalálta a mennyiséget, ekkor ő elégedetten és büszkén mosolygni kezdett, én meg visszamosolyogtam elismerően, aztán odaadta a sonkát és azt is mondta: Szép napot!
És ettől tényleg kicsit szebb napom lett, még pozitívabb hangulatba kerültem, mert például amikor a hűtő előtt nekemtolta egy nő a kocsiját, azt mondtam neki: bocsánat.
Szóval amikor hazafelé lépkedtem mindezeken az egyszerű, ám világszépítő dolgokon gondolkozva, valami puhát és csúszósat éreztem a talpam alatt, de egyszerűen csak azt gondoltam: bármi is legyen az, legrosszabb esetben szerencsém lesz!

folytatásos állandóság

Mostanában mindig az IKEA-ba járunk, aminek két oka van.
Valahogy olyan a bioritmusunk, hogy mire úgy önállóan, kötetlenül összekészülődünk, valahogy mindig délután, vagy inkább félig este lesz, és ilyenkor már csak az IKEA van nyitva, másrészt tulajdonképpen szeretjük is az IKEA-t. Lehet, hogy ezt ciki bevallani, de nekem tetszik ott, és kész. Szóval oda járunk kipróbálni, hogy majd hogy esik a lakás mondjuk a KRAMFORS heverőn nyújtott lábbal. És élvezzük, mert jó. És még abban is szerencsénk van, hogy pont ebben a díszletben van az egyetlen működő tévé, ahol a NatGeo csatorna műsorát adják. Tegnap is itt hevertünk, és fekve néztük az oroszlán a szavannákon részt. Addig tetszett is, amíg a kicsinyeiket fésülgették a nyelvükkel, meg dörgölőztek, viszont amikor a zebramarcingolós részre került sor, akkor felébredt bennem a szerepére már régóta várakozó öregasszony, és kedvem lett volna lakkridiküllel fejbecsapdosni az összeset, azt kiabálva: gazemberek, gazemberek, gazemberek! De szerencsére ezt vissza tudtam tartani, és helyette inkább azt mondtam: most akkor menjünk, és húzzuk szét megint a BJURSTÁ-t.

Nekem az is tetszik az IKEA-ban, hogy szinte mindenkire gondolnak. Gondolnak például arra, hogy az épületbe a vakok is bejussanak. A buszmegállótól egyenes, recésfelületű vakvezető sáv vezet egészen a bejáratig, bent pedig dombormintás, keresztbecsíkos szőnyeggel burkolták a padlót, melyet egyik irányba követve kisvártatva egy zsákutca falához, a másik irányban pedig közvetlenül a kijárathoz lehet jutni.

házastársi logika (spontán Sas kabaré imitáció)

...
- Á, az nem zavar. Viszont ha megcsalnál, teszem azt a postással, az zavarna.
- Dehát nem volnál itthon!

farsang

Tegnap volt az oviban a farsang. A rendezvény lebonyolításához a nagy termet kaptuk meg, ahol éppen Naomi Devil festmény kiállítást tartottak.
A hangulat jó volt, sok érdekes jelmez és kérdés vonult fel.

Jó éjszakát mindenkinek!

akció

lakástortúra

Tegnap lakáskultúra kiállításon voltunk a Visztavistyén.

Röviden: volt mindenféle, és ezekből jó sok.

Hosszabban: a harmadik pavilon (egyébként építészeti szempontból nagyon szép pavilonok voltak!) megnézése után azt mondtam: bármi legyen is a D-ben, én már előre unom az egészet.
De azért megnéztük a D-t, aztán az E-t és végül az F-et is.
Összességében úgy éreztem túl széles közönségnek akartak megfelelni, így például egyszerre volt jelen az izgalmas, igényes bútordizájn a leginkább piacosnak tűnő tákolmányszerű megoldásokkal.
Viszont nagyon tetszettek a mindenféle laminált és fa padlók. Most, hogy már készen van a lakásunkban a miénk, természetesen tudtam volna sokkal szebbet, meg érdekesebbet is választani. Például ez a csíkos nekem nagyon tetszett (volna).
Hasznos volt abból a szempontból is, hogy találtunk szép beépített szekrény-gyártókat, például ez a wood face elég szimpatikus.
Amúgy a legkétségbeejtőbb tapasztalás nem is az volt, hogy összeszámoltuk, hogy minden, amit szeretnék az mennyi is volna összesen, hanem az, hogy mennyi mindenben kellhet dönteni egy lakás berendezése során. Volt ott millióféle színű és funkciójú villanykapcsoló, világítás megoldások, ajtók, ablakok. Még jó, hogy egy csomó mindent eldöntöttek helyettünk. Szerintem én megőrülnék a folytonos választási kényszertől, ha egy komplett lakást ki kéne találnom.
Ezért aztán, amikor már eleget néztünk és tovább már nem érdekelt semmi, úgy döntöttünk, a legjobb lesz, ha elmegyünk sörözni, mert ott teljesen egyszerűek, ismerősek, és ebből adódóan könnyen kezelhetőek a döntési szituációk.
Így is tettünk, és ettől megnyugodtunk.

Itt a vége, fuss el véle.

analógia

Azt hittem több szenvedéssel fog járni, hogy kínlódni fogok. De nem. Egyszerűen csak abbahagytam. Nem csinálom többet, nem része a mindennapjaimnak. Ennyi, kész. Nem dohányzom többet. Pont úgy tettem, mint pár éve a sporttal.