lakástortúra

Tegnap lakáskultúra kiállításon voltunk a Visztavistyén.

Röviden: volt mindenféle, és ezekből jó sok.

Hosszabban: a harmadik pavilon (egyébként építészeti szempontból nagyon szép pavilonok voltak!) megnézése után azt mondtam: bármi legyen is a D-ben, én már előre unom az egészet.
De azért megnéztük a D-t, aztán az E-t és végül az F-et is.
Összességében úgy éreztem túl széles közönségnek akartak megfelelni, így például egyszerre volt jelen az izgalmas, igényes bútordizájn a leginkább piacosnak tűnő tákolmányszerű megoldásokkal.
Viszont nagyon tetszettek a mindenféle laminált és fa padlók. Most, hogy már készen van a lakásunkban a miénk, természetesen tudtam volna sokkal szebbet, meg érdekesebbet is választani. Például ez a csíkos nekem nagyon tetszett (volna).
Hasznos volt abból a szempontból is, hogy találtunk szép beépített szekrény-gyártókat, például ez a wood face elég szimpatikus.
Amúgy a legkétségbeejtőbb tapasztalás nem is az volt, hogy összeszámoltuk, hogy minden, amit szeretnék az mennyi is volna összesen, hanem az, hogy mennyi mindenben kellhet dönteni egy lakás berendezése során. Volt ott millióféle színű és funkciójú villanykapcsoló, világítás megoldások, ajtók, ablakok. Még jó, hogy egy csomó mindent eldöntöttek helyettünk. Szerintem én megőrülnék a folytonos választási kényszertől, ha egy komplett lakást ki kéne találnom.
Ezért aztán, amikor már eleget néztünk és tovább már nem érdekelt semmi, úgy döntöttünk, a legjobb lesz, ha elmegyünk sörözni, mert ott teljesen egyszerűek, ismerősek, és ebből adódóan könnyen kezelhetőek a döntési szituációk.
Így is tettünk, és ettől megnyugodtunk.

Itt a vége, fuss el véle.