beshodrom, megjegyzések

-sok ember, nem meglepően sok magyar (de azért csehek is vannak, teltház)
-jó a hangulat, szintén nem meglepően, mindenki táncol
-a Mitsoura Mónika nem vett fel melltartót, átlátszik a mellbimbója
-mégis vett fel, hátul látszik a pántja, de azért a mellbimbója mégis csak átlátszik (nahát, milyen egy melltartó!)
-a dobos tud dobolás közben is cigizni, egy teljes szám alatt egyszer sem veszi ki a szájából (mennyit szívhat! én ezt nem tudnám utána csinálni)
-Nomi szerint a szaxofonos is csinált ilyet, ez még nagyobb mutatvány lehetett, de erről sajnos valahogy lemaradtam, pedig végig előre néztem (igaz, hogy állt előttem időnként egy széles hát, és néha el is kalandoztak a gondolataim)
-mögöttem melegített egy pocak, egészen megizzadt a hátam (igaz, ugráltam is azért/ezért)
-a ridikül hülyeség
-a sör jó
-egy meglepő, kicsi lyuk a falon, ahová benézve három koporsóban, három kivilágított csontvázat lehet meglesni, csak úgy mellékesen (ez teljesen komoly, még a sörök előtt láttam)

http://www.beshodrom.hu/

tegnap

Tegnap moziba menet, a Svetozor és a Jugmann tér közötti parkos részen sétáltunk keresztül. Szeretem ezt a parkot. Illatos futórózsákkal, sövényekkel és gyümölcsfákkal van beültetve, a sétány mellett fehér padok sorakoznak, ahol mindig sok ember pihen.
Most is így volt. Sétáltunk a rózsák és a padok között, amikor az egyik padról felugrott egy férfi, és tren felé fordulva szenvedélyesen azt mondta:
-Uram, engedje meg, hogy meghajoljak ön előtt, egyszerűen gyönyörű a felesége!
Mi jót nevettünk ezen. A férfi egy kedves koldus lehetett, aki ezzel a bókkal próbálta megnyitni az arra andalgó párok pénztárcáit.
Nem álltunk meg, sétáltunk tovább, a férfi pedig folytatta az udvarlást:
-Uram, higgye el, ha én mondom ezt, az nagy szó, nem szokásom ilyesmiket mondani!
Gyönyörű, egyszerűen csodálatos!
Egyre távolodtunk tőle, és még hallottam a hangját, és még sokáig akartam hallani, és akkor, egy pillanat alatt helyet cseréltünk, én lettem a koldus, mohón faltam minden szavát, ő pedig két kézzel szórta elém ingyen a kincseit.
Elszégyelltem magam.

analízis

Felszálltam a villamosra és próbáltam ülőhelyet keresni. Találtam is hamar a négyszemélyes, szembefordított székek között, csak egy lány ült ott.
Leültem vele szemben és nézegetni kezdtem:
Hosszú, frissen mosott, könnyenszálló szőke haja középen volt elválasztva. A szemöldöke kicsit sötétebb, dús, természetes vonalú. Az arca hosszúkás, a bőre fehér.
Magas lány lehet, mert egészen átlóg a keresztbe rakott lába az én térfelemre, és a válla is olyan széles. Fiatal lány, olyan huszonegy-kettő lehet. Az ölében egy hátizsák, azon valami könyv, amit elmélyülten olvas.
Könyv! Nekem is van könyvem, előveszem én is. Nem. Most csak két megállót megyek, arra minek? Inkább nézelődök tovább.
Szóval elmélyülten olvas, az egyik kezével a szomszéd ülésen támaszkodik. Vékony, hosszú ujjai vannak, ápolt, finom a keze.
Diáklány lehet. Igen, diáklány, valami bölcsész talán.
Szépnek találtam. Szelíd érdeklődéssel az arcán olvasta a könyvét, és valami természetes intelligencia sugárzott belőle.
Kíváncsi lettem rá, hogy mit olvashat.
Nézegetni kezdtem a könyvét. Akkor látom, hogy nem is könyv, hanem egy vékonyabb füzetke, a hátizsák miatt néztem szélesebbnek. Éppen a jobb oldalon olvas valamit, a jobb kezével rátámaszkodik a jobb oldali lapra, ettől a füzet bal oldala kissé felemelkedik,
és félrehajtott fejjel silabizálni kezdem a feliratot:
LG

AU-
TO-
MA-
TIC-
KA-
PRAČ-
KA

(LG AUTÓMATA MOSÓGÉP)

fohász és egyéb

Tegnap moziba szerettem volna menni egy izgalmas, szadista bosszúfilmre, várhatóan szép zenékkel, abszurd helyzetekkel és jó képekkel. Magyarul talán A bosszú asszonya a címe, Park Chan-wook* rendezte dél-koreai film.
De senki nem akart jönni, merthogy például túl szép idő van kint egy ilyen hangulathoz.
Szerdán játsszák utoljára.
Addig esetleg elromolhatna az idő, hogy azért mégse a kedvemnek kelljen.

*láttam tőle az Oldboy-t, amit felkavaróan idegennek, különlegesnek találtam, tehát tetszett.

Érdekes különben, hogy rá kellett jöjjek, hogy az olyan változásokat szeretem igazából, amiket én idézek elő, és addig tart, és úgy változik, ahogyan én akarom. Például az ilyen idegen gondolatvilágú filmekbe, vagy könyvekbe szívesen élem bele magam kirándulásképpen, de azt talán mégsem szeretem, ha a köreimet érintik váratlan változások. A minap, a bérelt lakásunk tulaja bejelentette, hogy januárban eladná ezt a lakást, ahol most élünk. Ez jó is, mert rákényszerít arra, hogy tényleg lépjünk valamerre, és ez úgyis kicsi volt, és már régóta nem megfelelő, de azért mégis idegesítő, hogy nem a mi elhatározásunk volt ez a lépés, mi csak követjük az eseményeket és muszáj találni valamit, mert. Bár lényegében nincs különbség, de azért bennem mégis nyugtalanságot okoz ez a muszáj.
A jó, és az izgalmas oldala pedig az, hogy végre ébren is kereshetem álmaim lakását, amiről nem is gondoltam volna, hogy ilyen hamar (hamar az álom után, mert amúgy nem éppen) aktuális lesz.
Szóval most aztán kereshetjük és addig is álmodozunk róla, hogy miképpen fogunk majd ott jönni-menni egyik szobából a másikba.

a mérnök és a felesége

- Drágám, monddcsak-mégis, hogy tetszem neked?
- A térfogattal elégedett vagyok, a sűrűségen viszont lehetne változtatni.