Megy be az alkotó a kiállítóhelyre, meglepetésszerűen rajtaütni a látogatókon, vagy ki tudja minek, de megy befelé. Ahogy odaér, látja, hogy ajeto fazonok nagy, fehér lemezeket cipelnek, és kis állványokba csúsztatva paravánokat hoznak létre belőlük. Ezeket a paravánokat a falak elé tolva a teremmel párhuzamos, de kisebb termet hoznak létre, és mit ad Isten, a kettő között épp az alkotó kiállítása a differencia. Az alkotónak eszébe jut Esterházy: "A világban, bármely rettentő pillanatában, mindig van humor, csak nem mindig találtatik ember hozzá" - és már megint egyetért vele.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése