Egy ritka számítógépes alkatrész beszerzése miatt hétvégén Drezdába látogattam. Ha már ott voltam, megnéztem a "Kunsthalle im Lipsiusbau, Brühlsche Terrasse" aktuális kiállítását: Beate Gütschow place(ments) című fotótárlatát.
A kiállításon látható képek nem váltottak ki belőlem érzelmeket. Ezzel a kijelentéssel okafogyottá is válhatna a beszámoló, ha nem jut eszembe közben a Fotoposton korábban megjelent Üres hőbörgés... című cikk, és az alatta elindult beszélgetés.
Beate Gütschow 1970-es születésű német fotóművész.
A drezdai kiállításon háromféle megközelítésben láthatjuk a képi ideákhoz fűződő viszonyok vizsgálatát:
1. LS (landscape) sorozatjelzéssel romantikus tájképeken keresztül,
2. S (Stadt) jelzéssel városképeken keresztül,
3. I (Interiors) jelzéssel beltéri kompozíciókon keresztül.
Az LS csoportban a kiállításhoz mellékelt leírás szerint Nicolas Poussin és Claude Lorrain romantikus tájképeit próbálta valós helyszínek felhasználásával rekonstruálni. Rengeteg képet készített, és ezekből számítógépes manipulációval állította össze a festményekre és a valóságra egyaránt hasonlító, de egyikkel sem azonos képsorozatát. Létrejött a romantikus idea új illúziója.
Kellemesek a képek, viszont kellemetlen a gondolat, hogy ideák illúziójában gyönyörködjön a néző. Mintha a giccs határterületére tévedtünk volna.
LS #14
A következő, S-sel (Stadt) jelölt sorozatában a tájképek romantikusságát 1960-as, 70-es évekbeli építészeti fotók imitációja váltja fel. Itt is a kornak, és a témához kapcsolódó ábrázolási szokásoknak megfelelő beállításokkal, kompozíciókkal dolgozik. Az elkészült képeken a tájképes megoldáshoz hasonlóan, a valóságban is létező képelemek láthatók, a valóságban nem létező összeállításban.
Az illúzió tökéletes: monumentális méretben installált fekete-fehér képeken, precízen szerkesztett karakteres épületformák dominálnak. A nézőben fel sem merül, hogy ezek nem valós épületfotók. Árad a képekből egyfajta sivárság, de nem éreztem apokaliptikus víziónak a látványt, mert nagyon erős a formák esztétikája, így számomra ez volt a hangsúlyosabb hatás, nem az elhagyatottság, vagy a néptelenség.
S #31
S #32
A legfrissebb, I (Interior) jelű sorozatában a termékfotók világát idézi. Itt színes és céltalan tárgykomopozíciókat láthatunk precízen világított terekben. Ezek is manipulált képek, a képelemek mesterségesen, utólag kerültek egymás mellé. Az installálást lightboxokkal oldotta meg, ezzel is fokozva talán a kültéri reklámképek hangulatvilágát. A kompozíciókon persze semmilyen konkrét megvásárolandó tárgy, vagy reklámszöveg nem tűnik fel, csak a vasárlása buzdító fotókról ismert sterilitás idézete tökéletes.
Az, hogy az egész kiállításon talán leginkább a tartalom nélküli formával való játékról van szó, az a "reklámképes" sorozat alapján mertül fel bennem.
I #6
I #1
Összefoglalva:
A képek, mint az elején is említettem, érzelmi hatást nem váltottak ki belőlem, a tárlatot rekord idő alatt végigsétáltam. Mégis azt kell mondjam, izgalmas dologról van itt szó, mert azt a felismerést kényszerítette ki belőlem, hogy a vizuális észlelésünk jó része feltételes reflex alapú. Lényegében olyanok vagyunk, mint a Pavlov kutyája, ha feltűnnek bizonyos bevett leképezési szabályok, a megszokott ingerek mögött kontroll nélkül a megszokott tartalmakat sejtjük. Én úgy tekintem Gütschow képeit, mint demonstrációt a formák üressége ellen, üres formák felmutatásával, és mint ilyen, tetszik.
Egyrészt azért jutott eszembe erről a korábbi fotopostos írás, mert talán a digitálissal szembeni berzenkedés is valami ilyesmi reflex következménye, másrészt pedig Gütschow képeit jó példának találom a digitális manipuláció művészi kifejezőeszközként való felhasználására.
Végül pedig még Magritte híres képe is eszembe jutott:
4 megjegyzés:
gyó!
(mire ezt a sok okosságot végignyalja az ember, pedig az eredeti hőbörgős cikk még csak fel sem jött. Hegeh-ről annyi, hogy ami ott fent megjelenik a cikkben az a zárójelig igaz, utána meg kajli. nem tudom mit tartalmazhat a cikk, de a kommentekből nekem az jön át, hogy ez már nem hegeli probléma, inkább az utána jövő - arra épülő - irodalom lenne kompetens, hagyományos/technikai ügyben. (http://mek.oszk.hu/01600/01654/01654.htm szerintem ezek a fontosabb írások a témában) meg amit neked át is küldtem Belting test képe, ahol az analóg ember már rég rendelkezik digitális "testrészekkel" (az önképünk része már az iwiw profil, meg a blogbejegyzés.))
ez a drezdai beszámoló, pedig tetszik nagyon, jobban mint anno a biennálés, talán pont azért mert ez nem fogott meg úgy mint az. kíváncsi lennék ezekre világítótáblásokra élőben. ugye-ugye, a digi art installálása sem reprodukálható digitálisan, beszarás. a végén még kiderül Magritte után szabadon, hogy ez nem digitális.
:)
Nem, szerintem sem hegeli probléma, hanem a szerző személyes ellenérzése a digitálissal szemben.
Még nem haladtam sokat a linkjeiddel, a Flusseresbe kezdtem bele, de ezt is betáraztam már korábban, amit most küldtél, tervezem is elolvasni, csak egyszerűen nem győzők ennyit, közben papírkönyveket is olvasok, de majd egyszer csak sorrakerülnek..
Na, örülök, ha Gütschows beszámoló tetszik. Most olvastam el interjút vele, azt tetszett benne leginkább, hogy bár nem említi Magrittet, pontosan a pipás kép leírását adja meg: " I’ve always been interested in the question: What is a picture? Can a picture really represent its subject, the thing it shows? What is the difference between representation and reality?"
http://www.beateguetschow.net/texts.html?&cid=57&cHash=81407f2757
Amúgy sokan alkalmazzák ezt a lightboxos megoldást, élőben érdekes, mert mintha tényleg belső fénye volna a képeknek, de az első rácsodálkozás után nem nyújtott új élményeket, és nem éreztem úgy, hogy ezeket a képeket csak így lehet/érdemes bemutatni.
ahogy egy okos ember mondta egyszer nekem, mikor elkérte egy írásomat (ami szerintem neki csak passzió, hogy elolvassa) egyszer mindenre jut majd idő. egyszer, a linkelt interjút is átrágom majd, köszi.
a világítótáblás installálást ismerem és szeretem is azért emeltem ki. itt van egy ismerősöm aki ügyesen lép túl azon a kevesen amit hozzá tud adni a dolgokhoz: http://istvancsekk.extra.hu/istvan.csekk/in_hun.html
megnéztem, hangulatos!
Megjegyzés küldése