..de, de, ezt pontosan lehet tudni. Én például.. Na várjál. A múltkor láttam esküvői fotókat, illetve ilyen öltözködősmenyasszony-képeket. Konkrétan: egy pár női kéz, egy fél pár fehér harisnyát húz a lábfejére. A lábfejére, melyet egy francia ágyra tertített, leopárdmintás műszőrtakarón támaszt alá. Nem kellett gondolkoznom, vagy mérlegelnem, én mindjárt tudtam, rögtön el tudtam dönteni, hogy soha, de soha nem vennék feleségül egy olyan lányt, aki valaha is egy ilyen műszőrtakaróval kötötte össze az életét.
Szóval, így vagyok a könyvekkel is. Belenézek, és mindjárt tudom, hogy olyan műszőrtakarós-e. Érted?
Szóval, így vagyok a könyvekkel is. Belenézek, és mindjárt tudom, hogy olyan műszőrtakarós-e. Érted?
3 megjegyzés:
Igen.
Az első mondat.... minden könyvben a leglényegesebb, azonnal érezni, hogy milyen a takaró...
Az utolsó is lényeges, de azt csak a helyén szeretem elolvasni... akkor már végleg kiderült mit terítettek a franciaágyra..
:) a fotót egyébként azt hiszem ismerem, nagyon jó fotósbarátom készítette, ragyogó fotó, de a takaró, :) ... eddig észre sem vettem, biztos mérges lennék, ha egyszercsak hipp-hopp ilyent fedeznék fel otthon... az legalább olyan lenne, mint ha az első mondatból nem tudtam volna kideríteni, hogy mire számíthatok.
Bocsánat, hogy ismeretlenül ideírok, de már régóta olvasgatok itt.
üdv: -W-
Örülök neki, hogy olvasgatsz itt! És igen, én is szeretem, aki a fotót készítette, (ismerem régebbről) és mégis, milyen érdekes, hogy az az esküvői képe engem azonnali válásra kényszerített volna.
És az is érdekes, hogy a hozzászólásoddal körbeért a történet. Nem gondoltam volna, hogy a leírásból rá lehet ismerni:)
Üdv!
Megjegyzés küldése