kalandálom

Ez is jó volt, az egész család részt vett benne. Egy hotel parkolóházában kezdődött, ahol is felfigyeltem arra, hogy a biztonsági őr a parkolóház kijáratánál hallgatózik, mármint valahogy megsejtettem, hogy szorosan az ajtó másik oldalán áll, és az ajtóra tapasztja a fülét. Bizonyítékszerzési szándékkal és jelzésértékkel a biztonsági őr felé - miszerint úgyis te vagy a hülyébb - odalopództam és hirtelen kivágtam az ajtót, amivel a fülelőt kissé odébb taszítottam.

Á-há! Néztem rá, ilyen Á-há-t jelentő tekintettel. Illetve, lehet, hogy az úgyis te vagy a hülyébb tekintetemet használtam, vagy a kettő ugyanez, borzasztó, néha annyira kontrollt vesztek, hogy a tükörbe is így nézek bele, és akkor aztán szembesülök.

Szóval, bejutottunk a hotelbe végre, és olyan nagy volt a család, hogy három szobát kellett kivenni.

Igazából itt nem történt semmi érdekes, csak amikor készültünk elmenni a hotelből pár nap elteltével, akkor volt olyan érzésem, hogy vissza akarnak tartani, meg akarják akadályozni a távozásunk.

Arra emlékszem, hogy futásnak eredtünk. Elől a 81 éves apukám, aztán én, mögöttem a többiek, köztük a 90 éves nagymama is. Kommandósok szálltak fölénk a puszta testükkel -ezen meglepődtem- mégiscsak én volnék a hülyébb? - gondoltam, és ezen megint meglepődtem, de több meglepődésre nem volt időm, mert a levegőből katonai álcahálókat dobáltak fölénk, ezzel akartak csapdába ejteni. Futok, futok tovább, hátranézek, és látom, hogy a nagymamára is éppen leszáll egy álcaháló, és én azt kiabálom: A nagymamát is? Dehát őt minek? A nagymamát minek?

Lényegében ennyi.

"semmi esetre sem jó úgy, ahogy már volt, és bármiképpen jó lehet, ahogy még nem volt."

Erdély Miklós

A Főzokni

Figyelj, először is, hogy képben legyél, bele kell gondolnod, hogy mennyivel emlékezetesebb egy esemény, ha speciálissá teszed a körülményeket is.

Arra gondolok például, hogy válogatott tárgyakat viszel magaddal egy kalandra. De nem vagyok én holdkóros, vagy ilyesmi, szóval nem kavicsot szorongatok és forgatok a zsebemben, hanem teljesen hasznos és praktikus dolgokból választok ki különlegeseket.

Na, én érzékeny vagyok a lábamra. Illetve, szerintem mindenki az, igazából nem is értem miért nincs erről gyakrabban szó. Egész nap használja a lábát a fószer, marhára nem mindegy, hogy milyen zokniban van. Egy ratyi zokniban izzadhat, csúszkálhat a lába a cipőben, jézusmária, egy rossz zokni tönkrevágja az egész napját. Érted?

Tehát, én 2007-ben tetttem szert a főzoknimra. A vásárlást komoly kutatómunka előzte meg, végül a ****** márkára esett a választásom. Emiatt felutaztam Budapestre, és egy ottani túraboltban kiválasztottam a megfelelő típust.

Ugye ez a zokni mostmár négy éve szolgál, és ezalatt a négy év alatt a következő bevetéseken vett részt:

Első alakalommal az Etna tetején viseltem, utána kimostam és visszacsomagoltam, majd egy héttel később már a Dolomitokban vettem föl, ott kétszer. Egyszer amikor felmentünk a 3000 m magas Cristallora, majd egy újabb mosást követően a szomszédos hegyre, a Monte Pianara, ez 2700 m magasan van.

Utána 2008-ig aludni ment. Legközelebb Szardínia legmélyebb kanyonszurdokjában viseltem, aztán még abban az évben Svájcban, amikor a Matterhorn túrához mentünk 3300 m magasra.

2009-ben a Triglav-on vettem fel, ebben az évben ez volt az egyetlen alkalom.

Idén pedig kétszer volt rajtam, mind a kétszer Chamonix-ból induló túráknál.

Ez a zoknim pályafutása eddig.

Na most képzeld el, hogy egyszer egy nagyon csúnya, gyalázatos dolog történt.

Kisdrágám ugye, minden nap csomagol nekem tiszta alsógatyát meg zoknit a melóba, hogy amikor a munkámat befejeztem, lefürödtem, akkor tisztát vehessek föl.

És egyszer ezt a zoknit rakta oda, hogy munka után EZT vegyem föl. A Nagy Fő Szent Zoknit, amikor tudja jól, hogy a zokni csak ilyen nagy bevetéseken vesz részt.

Természetesen inkább visszabújtam a büdös zoknimba, minthogy meggyalázzam egy ilyen méltánytalan bevetéssel.

Hogy nézett volna ki egy ilyen dicsőséglistán a "2010. február 22-én, Márkushegy sitt után"?

Nem, ezt nem tehettem, inkább jöttem volna haza mezítláb.

A történethez még hozzátartozik, hogy ugyanebből a típusból, a ***** zokniból, kettő éve karácsonyra kapott a Kisdrágám egyet és a fiam is. De ők nem kezelik megfelelő hozzáállással ezt a dolgot. Az első bevetés talán náluk is valami fontos esemény volt, de azóta már mindenféle lim-lom hétköznapokra is fölveszik, és itthon mászkálnak benne a lakásban! Ilyet én nem tudok elképzelni. Ők nem tisztelik eléggé a zoknijukat.

hamarosan következik...

A Nagy Zoknisztori!

(tényleg!)

a Szívem álma

Borzasztó rémálmom volt! A Ráspit hívtam vacsoravendégnek, rókagombás marhapörkölt volt a menü. Ehhez indultam borért, de amikor kinyitottam a hűtőt, csak félédes fehérbort találtam benne. - mesélte csatakosan a Szívem.