hozzállás

Kimaradt egy 5-ös villamos, így a következőre kisebb tömeg jött össze a megállóban. Mégis reménytkeltő volt a helyzet mikor végre megérkezett, mert cserébe egy teljes túristacsoport vergődött le róla, ami kicsit olyan volt, mint cirkuszban a kalapból, vagy inkább szájból szalagot húzó bűvész mutatványa: tudjuk, hogy sokáig fog tartani, mert ez a lényege, és hát érdekes is, meg minden, de mostmár jöhetne valami más.
Kiszálltak végre, elindult a felszállingózás, amikor a jólneveltebb polgár próbál úgy tenni, mintha nem volna olyan fontos, hogy ki foglalja el az üres helyeket, és pláne az nem lenne fontos, hogy ő az ülők között legyen, ezért olyan se nem lassan, se nem gyorsan próbál felszállni, és az udvariasság keretein belül hátráltatni a további felszállókat, mert az ülőhely, az ülőhely, a fenék pedig fenék, és letevésre vágyik.
Persze, az utolsó helyet éppen az orrom előtt foglalták el, és én, mintha ez nem volna fontos, méltóságteljesen a hátsó ablakhoz sétáltam, és arra gondoltam, hogy nem baj, jó ez így.
Már csak két megálló a Pražska Trižnice*, ahol mindig sok szatyros mama száll fel, így legalább biztosan nem én leszek az, akinek fel kell állnia.

*prágai piac

pazarlás

Szőlőt válogattam. Szép, kövérszemű szőlőt kerestem, a kecskecsöcsű a kedvencem. Éppen elégedetten felemeltem egy hatalmas fürtöt, amikor a látómezőmbe beúszott egy kar, egy izmos férfikar, egy erektől duzzadó izmos férfikar képe. Ilyesmi nem szokott történni a zöldégesnél, furcsa borzongás töltött el. Te jó ég, milyen erős, mennyi energia! És türelmetlenül szántott végig tekintem a karján, egészen a csuklójáig.
Aztán valahogy nem érdekelt tovább. Két ujja közt egy apró avokádót szorított.

kutyát szeretnénk

Majd.

Ez biztos.
Hogy milyen is legyen az, ez visszatérő beszédtéma nálunk.
Én találni szeretnék egyet, csak úgy. De lehet szó vásárolt vizsláról is, ebben egyetértettünk. Mondjuk tudnék örülni egy kis drótszőrű tacskónak, vagy akár nem drótszőrűnek is.
Igazából lehetne egy kis, meg egy nagy kutyánk, és ha esetleg még találunk valahol valamilyet, amelyik véletlenül éppen senkié, és a lábamhoz ülne, akkor hazajöhetne velünk, (ha lenne kedve) és lehetne három kutyánk is.

De tetszik a Rudi is.
-A Rudi milyenféle is?
-KurtRussell terrier. (Hangzott el tévedésből a JackRussell helyett.)

A képen Rudi látható akcióban.

emlék

Beszélgetés Mazsolával egy (másik, korábbi, és igazi havas) téli estén, Nomiék teraszán állva a hidegben:




Az élet, tulajdonképpen szép -mondta Mazsola.

mi történik máshol, miközben itt csend van

Például, voltunk a Balta szülinapját ünnepelni, ahol volt sok melegszendvics, és baráti hangulat, aztán zene is, és kellemes felfedezés volt, hogy a szőrös szobapapucsok ellenállás nélkül csúsznak a laminált parkettán, így mindenféle virtuóz, varietékben látott és mindig is megvalósítani vágyott táncfigurákat lehet kivitelezni.
Aztán valamiért méretszkedni (így kell ezt írni?) kezdtünk, először csak összevetettük a testmagasságunkat, aztán ellenőrzésként össze is mértük egymásnak háttal állva. Mert például Nomi és én is azt állítottuk, hogy 163 centik vagyunk, de látszott köztünk kábé két centi különbség az én javamra, végül abban maradtunk, hogy én legyek inkább 165, mert senki nem szeret még kisebb lenni, mint amekkorának gondolja magát.
Aztán, ha már ilyen sikeresen megmértük a lányokat, akkor jöjjenek a fiúk is, eképp kértük őket: ...és most, csináljátok össze magatokat ti is! (ez azt jelentette, hogy álljanak egymásnak háttal)
Ezután pedig előkerült valahonnan egy mérleg, ez tök utálatos rész volt, nem is mesélem el. Az adatokat 80 évre titkosítottuk, aztán bekaptunk egy pár szeletet a túrós gyümölcstortából, néhány falatot a frissen sült sütőtök cikkekből, végül pedig a pirított szelídgesztenyék közül is, ügyelve arra, hogy csak a biztosan rosszak maradjanak a tányéron.

És most, mindettől rámjött a neotonozhatnék. Jöjjön rátok is!