a kitárulkozás nehézségei

...nem tudom, én néha kifejezettem élvezem. Van úgy, hogy a fejemre húzom a takarót, hogy én szívhassam be az egészet, és..
-NE! Ezt már ne meséld el! Szeretném azt gondolni, hogy normális vagy.

vallomások

Kitett egy fehér cérnát az asztalra, az egyik kezével ezt gurigatta, a másikkal húzott belőle egy szálat maga elé, és berregett.
-Mit csinálsz, Dávid?
-Ruhát varrok neked.
-Ó, de drága vagy!
-Nem, nem, ingyen csinálom!
És akkor adtam neki egy puszit.

ma pedig

Ma pedig ilyen. Én pedig elégedett vagyok.

helyzetkép

Szépül a bárányka! Ez a mai állapot, már fa is van a készülő kis parkocskában.

az első

Ma úgy döntöttem, hogy definíciósvers írására adom a fejem. Illetve a fejem döntött úgy. Első találmányom: kérdőív


(Hát nem jó? Szerintem de.)

Már nem tetszik egyáltalán. (2007 október)

cirkusz

Akkor hát most mesélnék a tegnapi kiállításról:
Mielőtt elmentem volna, megnéztem a képeket a neten, de nem találtam túl izgalmasnak. Nem az én világom. Ezek alapján olyan művészkedős, divatos, bocsánat, de értelmetlen, izgalommentes képeket vártam.
Na sebaj, lesz közben koncert is, meg ott lesznek a barátaim, majdcsak jól érzem magam.
Szóval ez volt az alaphangulat, aztán élőben egészen másmilyen képeket találtam. Cirkusz volt a kiállítás címe, közeli arcképekből és cirkuszi életképszerűségeket ábrázoló képekből állt a válogatás. A közeli arcképeken főleg öreg, groteszk pofák részletei látszottak, hol hátravetett fejjel, teleszájjal röhögve, hol hatalmas, eltorzult orral, beesett, foghíjas szájú arcokat utánozó szilveszteri gumimaszknak tűnő figuraként ábrázolva. Bohócok, első ránézésre.
Aztán elolvasom hozzá a képcímeket: Vendégmunkás I, Vendégmunkás II, Vendégmunkás III..
Találó összevetés volt szerintem a sírvaröhögés közösségét megtalálni a hivatásos szórakoztató és a kínjában nevető, és grotesszké torzult arcok között.
Érdekes volt a technika is, amivel a képek készültek. Vászonra és fára készültek a képek úgy, hogy az alap felületre felhordott a festőnő kisebb-nagyobb adagokban vakolatféleséget. (később megkérdeztem, és azt mondta, hogy ez pontosan a freskók alapjául szolgáló vakolat)
Ettől egyrészt lett egy érdekesen foltos és a homoktól olyan szemcsésebb felület, másrészt a festék színe és árnyalata is megváltozott a vakolatfoltokon.
Az egyik porondot ábrázoló képen tűnt fel, hogy a sárga szín a vakolt felületeken meleg arannyá változott.
Ahogy összességében nézegettem a képeket, leginkább az volt feltűnő, vagy zavaró számomra, hogy a képek színvilága, és maga az ábrázolás és a téma sem illett ehhez a fiatal lányhoz (25 éves) valahogy idősebb, keserű férfit gondoltam volna a képek mögé. Persze ez nem jelent semmit, csak egy izgalmas disszonancia.
Aztán elkeződött a jazz koncert (Váczi Dani trió), én közben is nézegettem a képeket, és azt hiszem sikerült megfogalmaznom a magam számára -és hogy el ne felejtsem, gyorsan ignotus fülébe súgtam- hogy szerintem gobelin szerűek a képei. Nem a mintázat gazdagságát, vagy részletességét, vagy a témát tekintve, hanem a színek szempontjából. És akkor ezzel meg is volt az öreges hangulat forrása, amihez én egy félhomályos nappalit képzeltem el ilyesmi bútorokkal, ahol egy kopaszodó, szakállas ember mélázva pipázik. Ő lett volna a festő.
De nem, a festő egy fiatal, szép, barna lány volt.
Talán csak kívülről?

ma este

Ma este Pap Gitta festménykiállítás-megnyitón voltunk, majd holnap elmesélem, hogy milyen volt.
Addig nézzétek meg a weben található képeit, mert én is így tettem, és utána majd elmesélem, hogy ehhez képest milyen élmény volt a cirkusz című sorozatát látni élőben.
Jó éjt!

kék fény

A hiperszuper mozikban még a vécé is hiperszuper, ezért szeretem meginni a film alatt a fél liter bármit, hogy majd a film után muszáj legyen kipróbálnom.
Ebben a moziban kék fény van a vécében, teljesen és csakis kék fény. Kicsit olyan, mintha sterlilizáló helyiség volna, vagy valami furcsa elhőhívó kamra. A kék előhívja a sárgát, mint komplementer színét? Talán.
Ezen kívül még eszembe jutott a henteseknél, és egyéb szabadtéri hússütő alkalmatosságok környékén alkalmazott kékcsöves, zizegő légyfogó is.
Ígyhát igyekeztem inkább a romlandó hús szerepét játszani, nehogy légyként csapdába essek.

paraszthajszál

A nézőtéren egy pár volt a szomszédom. A nő ült mellettem, kicsit lecsúszva, kicsit szétrakott lábbal, a férfi a túloldalról pedig hol a nő lábán, hol akörül, hol aközött matatott a sötétben. Szeretők.
Aztán egyszer, a másik kezével a saját szájához (vagy az orrához?) nyúlt, mire a nő egy hatalmas, csattanós ütéssel eltávolította azt a kezet onnan. Talán mégis inkább házasok lehettek.

még az autókról

Amúgy, amikor megkérdezik, hogy most ez, vagy inkább az a típus tetszik, nekem kényszeresen mindig az a válaszom, hogy az Audi tetszik (még ha nincs is a felajánlott lehetőségek között).
Ilyenkor tren felhívja a figyelmem például az ilyen, látványos gyengeség című cikkekre.
Jó, jó, de akkor is olyan gusztusosan néz ki, szépek a karikái és a hűtőrácsa.
De egyébként engedékeny vagyok, nem nagyon érdekelnek az autók. Guruljon, beleférjek, legyen benne zene, és olyan 4 karika elöl.

7 óra gyönyörű veszteség

Pénteken egyébként megint ebben a kedves kis kávézó-borozóban voltunk kezdetben kettesben, aztán hármasban Husival. 5-től éjfélig ültünk ott, és ittuk a fröccsöket felváltva a tiszta borokkal, a citromos vizekkel és elfogyott egy pácolt hermelin is.
A beszélgetéseink mindig nagyon élvezetesek, legalábbis én jól vagyok közben és utána is tőlük. Mindig van egy szokásos hullámzásuk, a hullámok mindig máskor jönnek, de mindig jönnek.
Vannak a röhögős részek, a meghökkentő részek, a megható, sírós részek, a szédülős részek (na jó, ezek többnyire a végefelé vannak) a vallomásos részek, az élveboncolós részek.
Most kivételesen volt egy személyiségelemzős rész is. A következő "feladatot" kell megoldani hozzá: rajzolj egy emberi figurát összesen 10 elemből, ezek lehetnek tetszésed szerint vegyesen körök, háromszögek és négyszögek (ezek ugye lehetnek téglalapok, négyzetek, vagy trapézok is akár)
Ha van kedvetek, próbáljátok ki, majd később megmondom, hogy miképp lehet ezt értékelni.

vasárnap

Amúgy, ilyen autófelismerőset utoljára akkoriban játszottam, amikor gyerekkoromban az unokatesóméknál voltunk vendégségben Pesten, akik a Hungária körúton laktak, közvetlenül a néhai BS-sel szemben, a Hungária körút és -ha jól emlékszem- a Mogyoródi út kereszteződésénél, és vasárnapi ebédek után gyakran kiálltunk a teraszra nézni a forgalmat, a fiúkkal próbáltuk megnevezni az autókat felülnézetből, de ők ebben mindig jobbak voltak, mire tippeltem volna, már megvolt a megfejtés, úgyhogy én inkább vártam valami izgalmas kis koccanásra a telizöldeknél, mert vidéken ilyesmit sem nagyon látni.

odasüss

Egy ideje folyton autókat kell néznünk az utcán. Leginkább Mazda 3-as, vagy 6-os, és hatchback kell legyen, de a többi mazdákat is észre kell venni, és megjegyezni, hogy az milyen, és miért nem olyan, mint a 3-as, vagy a 6-os, és hogy emezek miért jobbak mindenképp.
Ha sétálunk, akkor parkoló autók közelében kell elmennünk, és akár az úttest egyik oldaláról átvágni a másikra, mert ott is áll éppen egy. A múltkor egy megállóval hamarabb szálltunk le, mert a villamosablakból látszott egy mazdajel a sötétben.
És egyáltalán, nem csak a mazdákat, újabban mindenféle autókat fel kell ismerni, azonosítani, utánafordulni. Ez a legkevesebb.
Én is elkezdtem ilyet játszani, és amikor arról volt éppen szó, hogy vajon lehetett-e az előbbi autó egy Mazda 3MPS, akkor lelkesen közbevágtam, hogy odanézz, ott egy Skoda 105L!

vendégség nálunk

Már említettem kicsit régebben, hogy lakást tervezünk venni a bárányka felett. Na, ma például aláírtuk végre a hitelszerződést, és ez még nem minden, mert az online építkezésközvetítésen ma azt is láthattam, hogy már vendégeink is voltak a nagyszobában. Úgy izgulok, remélem jól mulattak!

két kép

Láttam egy ötven körüli, most kissé zilált, de valaha szép nőt a metrólépcsők aljánál. Mindenféle táskák, szatyrok dossziék voltak a kezében, miközben egy halom hosszúszárú, elszáradt rózsát ölelt. Néha megszólított valakit és a rózsáira akarta rábeszélni kérlelő hangon. Olyan volt, mintha meg akarna szabadulni valamitől, amiről csak úgy nem tud lemondani, mint egy cserbenhagyott menyasszony az emlékeivel.

És láttam az étterem ablakából egy idős párt élénk beszélgetésbe merülten, miközben lendületesen haladtak, az idős hölgy egy kisebb dunsztosüvegbe hagymák közé tuszkolt szafaládékat tolt előre nyújtott karral maga előtt a levegőben.
Olyanok voltak, mint egy speciális körmenet, és előttük a vízbefúlt*, mint Úrmutató.

*a csehek vízbefúltnak hívják az ecetes hagymás lébe pácolt szafaládét és megeszik

Vajon vannak-e annyira figyelmesek az IKEA lakberendezői, hogy legalább a svédországi üzletekben nem svéd írók műveit állítják ki vastagság és gerincszín alkotta harmónia szerint a lakásrészletek könyvespolcain?
Ha író volnék, engem nagyon megviselne, hogy a mű az elkelt, de olvasatlan díszlet dísz lett.
Igazi szép irodalom.

hozzállás

Kimaradt egy 5-ös villamos, így a következőre kisebb tömeg jött össze a megállóban. Mégis reménytkeltő volt a helyzet mikor végre megérkezett, mert cserébe egy teljes túristacsoport vergődött le róla, ami kicsit olyan volt, mint cirkuszban a kalapból, vagy inkább szájból szalagot húzó bűvész mutatványa: tudjuk, hogy sokáig fog tartani, mert ez a lényege, és hát érdekes is, meg minden, de mostmár jöhetne valami más.
Kiszálltak végre, elindult a felszállingózás, amikor a jólneveltebb polgár próbál úgy tenni, mintha nem volna olyan fontos, hogy ki foglalja el az üres helyeket, és pláne az nem lenne fontos, hogy ő az ülők között legyen, ezért olyan se nem lassan, se nem gyorsan próbál felszállni, és az udvariasság keretein belül hátráltatni a további felszállókat, mert az ülőhely, az ülőhely, a fenék pedig fenék, és letevésre vágyik.
Persze, az utolsó helyet éppen az orrom előtt foglalták el, és én, mintha ez nem volna fontos, méltóságteljesen a hátsó ablakhoz sétáltam, és arra gondoltam, hogy nem baj, jó ez így.
Már csak két megálló a Pražska Trižnice*, ahol mindig sok szatyros mama száll fel, így legalább biztosan nem én leszek az, akinek fel kell állnia.

*prágai piac

pazarlás

Szőlőt válogattam. Szép, kövérszemű szőlőt kerestem, a kecskecsöcsű a kedvencem. Éppen elégedetten felemeltem egy hatalmas fürtöt, amikor a látómezőmbe beúszott egy kar, egy izmos férfikar, egy erektől duzzadó izmos férfikar képe. Ilyesmi nem szokott történni a zöldégesnél, furcsa borzongás töltött el. Te jó ég, milyen erős, mennyi energia! És türelmetlenül szántott végig tekintem a karján, egészen a csuklójáig.
Aztán valahogy nem érdekelt tovább. Két ujja közt egy apró avokádót szorított.

kutyát szeretnénk

Majd.

Ez biztos.
Hogy milyen is legyen az, ez visszatérő beszédtéma nálunk.
Én találni szeretnék egyet, csak úgy. De lehet szó vásárolt vizsláról is, ebben egyetértettünk. Mondjuk tudnék örülni egy kis drótszőrű tacskónak, vagy akár nem drótszőrűnek is.
Igazából lehetne egy kis, meg egy nagy kutyánk, és ha esetleg még találunk valahol valamilyet, amelyik véletlenül éppen senkié, és a lábamhoz ülne, akkor hazajöhetne velünk, (ha lenne kedve) és lehetne három kutyánk is.

De tetszik a Rudi is.
-A Rudi milyenféle is?
-KurtRussell terrier. (Hangzott el tévedésből a JackRussell helyett.)

A képen Rudi látható akcióban.

emlék

Beszélgetés Mazsolával egy (másik, korábbi, és igazi havas) téli estén, Nomiék teraszán állva a hidegben:




Az élet, tulajdonképpen szép -mondta Mazsola.

mi történik máshol, miközben itt csend van

Például, voltunk a Balta szülinapját ünnepelni, ahol volt sok melegszendvics, és baráti hangulat, aztán zene is, és kellemes felfedezés volt, hogy a szőrös szobapapucsok ellenállás nélkül csúsznak a laminált parkettán, így mindenféle virtuóz, varietékben látott és mindig is megvalósítani vágyott táncfigurákat lehet kivitelezni.
Aztán valamiért méretszkedni (így kell ezt írni?) kezdtünk, először csak összevetettük a testmagasságunkat, aztán ellenőrzésként össze is mértük egymásnak háttal állva. Mert például Nomi és én is azt állítottuk, hogy 163 centik vagyunk, de látszott köztünk kábé két centi különbség az én javamra, végül abban maradtunk, hogy én legyek inkább 165, mert senki nem szeret még kisebb lenni, mint amekkorának gondolja magát.
Aztán, ha már ilyen sikeresen megmértük a lányokat, akkor jöjjenek a fiúk is, eképp kértük őket: ...és most, csináljátok össze magatokat ti is! (ez azt jelentette, hogy álljanak egymásnak háttal)
Ezután pedig előkerült valahonnan egy mérleg, ez tök utálatos rész volt, nem is mesélem el. Az adatokat 80 évre titkosítottuk, aztán bekaptunk egy pár szeletet a túrós gyümölcstortából, néhány falatot a frissen sült sütőtök cikkekből, végül pedig a pirított szelídgesztenyék közül is, ügyelve arra, hogy csak a biztosan rosszak maradjanak a tányéron.

És most, mindettől rámjött a neotonozhatnék. Jöjjön rátok is!