mi lesz itt! (ott)

A rekonstrukció szótári jelentése:

1. Helyreállítás, kiegészítés a hiányzó részekkel.

2. A feltehető eredeti alak szemléltetése képben vagy szoborban. Az ilyen modell.

Rekonstrukciós törekvések - mostmár tudom - alapvetően jellemzőek rám, korábbi munkáimban is megfigyelhetők (analízis). Mégis ez az első eset, hogy kifejezetten a konstrukció fogalmát, jelentését keresve láttam munkához.

Azért épp most, mert a kiállító galéria Kassák nevét viseli, így kitűnő alkalomnak találtam, hogy felkutassam magamban a konstruktivistát és megnézzem, milyen viszonyban áll ez a kassáki konstruktivizmussal.

Sokféle egyezést, és néhány különbséget találtam.

Játékszabályként elfogadtam a konstruktivisták néhány alapvetését, például a színredukciót, így csak fekete és fehér színekkel dolgoztam. Ezt a legegyszerűbb módon, fotogram technika alkalmazásával értem el.

A fotogram technikát azért is találtam megfelelőnek, mert itt képkészítés során minden elem közvetlen kapcsolatba került a képen megjelenő formával, így kevésbé szakadt el egymástól az eredeti és az ábrázolt forma, mint egy valódi tárgy és a festett képe esetén. Használtam geometrikus formákat is, de a fotogram előbb említett tulajdonsága miatt megengedhetőnek találtam, hogy a konstruktivistákkal ellentétben ne csak geometrikus alakzatokban gondolkozzam az ábrázolás során.

Nem esett nehezemre azonosulni azzal a kassáki tétellel, mely szerint a

képarchitektúrák nem a világ képét, hanem a világ lényegét kifejező utópiák, mert

rendszerint én is ilyen utópiákat építek.

A Kassák-féle konstruktivizmushoz hasonlóan az újrateremtés nekem is állandó céljaim között szerepel. Ellentétben áll vele azonban, hogy én nem egy új világot próbálok teremteni, hanem – szándékaim szerint - az állandó világ egységalkotó elemeit keresem és ezekből a nagy egység visszaállítására teszek kísérleteket. Eközben felismertem, hogy a bennem élő konstruktivista alapvetően rekonstrukcióban gondolkozik, ezért is választottam ezt a kifejezést a kiállítás címének.

Játékaim során teljesen hétköznapi anyagokat, elemeket használtam: csipketerítőt, tányért, asztalt, mákot, diafilm-kockát, újságpapírt és élményeket. A magam részéről ezzel a hétköznapisággal ismétlem meg a konstruktivisták jelszavát: “Vissza az életbe!”.