... a fejemre húzott sapkám belsejében apró művek voltak – akkoriban korlátozott méretű, illetve mumifikált dolgokat készítettem. Azután séta közben, Párizs utcáin sétálva, időről időre odaléptem valakihez, és megszólítottam. „Uram/hölgyem, érdekli önt a művészet?” Ha az illető igennel válaszolt, akkor így folytattam: „Nos, nekem van egy galériám.” Ha az illető némi érdeklődést mutatott, akkor azt mondtam: „Tessék, itt van.” És a művek ott voltak a sapkám belsejében. Alig voltak nagyobbak egy szőlőszemnél. Azután pedig megtekintettük a műveket.
Szóval a Galerie Légitime-mel könnyűszerrel járkálhattam az utcán, lakóházakba és más épületekbe is betérhettem vele, és sok minden történt a Galerie Légitime-mel. Németországban például elhagytam az egyik változatát, egész Frankfurtot bejártam, hogy a nyomára bukkanjak. Egy másik alkalommal ellopták a galériámat."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése