Tegnap én voltam a soros, így történt, hogy este az ormányos egér az örvös pekari hátán egy mesébe lovagolt.
Amikor odaértek, a mese éppen ott tartott, hogy az égigérő torony ajtajában ácsorgott a legkisebb páncélos királyfi, és azon gondolkozott, hogyan juthatna fel a torony legfelső, pirosajtós szobájába, ahol az idők kezdete óta várakozott megmentőjére a valaha legszebb királykisasszony.
Az ormányos egér bedugta az ormányát a kulcslyukba, és álkulcsként használva azt, kinyitotta a zárat az égigérő torony ajtaján. Meg is indultak mindhárman nyomban a végeláthatatlan csigalépcsőkön felfelé. Már éppen a torony derekánál jártak, amikor hazaért a sárkány, és beüvöltötte a nyitott torony ajtaján, hogy ormányos egér, örvös pekari, és páncélos királyfi szagot érzek!
Az említett személyek ijedtükben a hátralévő utat futva tették meg, és lihegve nyitottak be a pirosajtós szobába. Tényleg ott volt a valaha legszebb királykisasszony, csakhogy az idők kezdete óta eltelt meglehetősen hosszú idő alatt kicsit kikerekedett a képe, és az állán szakállka is serkent már, de a szeme még mindig kedves, a mosolya még mindig bizakodó volt. A legkisebb páncélos királyfi szíve a látványtól összefacsarodott, annyira megérintette a lelkét a valaha legszebb királykisasszony, hogy nyomban beleszeretett. Boldoggá teszem, kivirágoztatom! - ilyesmiket gondolt a legkisebb páncélos királyfi.
Az ábrándozásra azonban most nem volt több idő, a sárkány már a torony derekától üvöltözött és okádta a tüzet felváltva.
Az örvös pekarinak támadt az az ötlete, hogy a valaha legszebb királykisasszony által az idők kezdete óta összegyűjtött felhőkből facsart kékséggel fessék át a piros ajtót, így majd nem találhat rájuk a sárkány.
Le is festették hamar, aztán kiálltak a teraszra, a továbbmenekülés útját kutatva.
Amikor ennél a résznél tartottam, jobbra néztem, és láttam, hogy a hallgatóságom már alszik. Mivel én is elég fáradt voltam már, csak behunytam a szemem és elaludtam.
Egész jól aludtam, csak reggel éreztem lelkifurdalást, hogy egész éjszakára kinthagytam a szereplőimet a teraszon, és ők azóta is ott várnak arra, hogy megmondjam, mi fog történni ezután.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése