péntek, április 09, 2010


"Jövök, de nem tudom honnan,
Vagyok, de nem tudom ki,
Meghalok, ki tudja mikor,
Megyek, ki tudja hová;
Kész csoda, hogy oly vidám vagyok!"

(középkori vers)

2 megjegyzés:

  1. Ha valóban középkori, akkor legalább 400 éves. Pedig akár ma is íródhatott volna. Hm. Csak külsőségeiben változna a világ?



    gyruck

    VálaszTörlés
  2. Igen, nekem is pont ezert tetszett!
    Éppen most olvastam két könyvet az ilyenfajta végtelen ismétlődésekről, és ezekkel kapcsolatban arról, hogy ez a módszer, ez a körbenforgás biztosítja az ember számára azt az illúziót hogy ki lehet lépni a konkrét időből, és ezzel a halhatatlanság részesévé válni.
    Szerintem tök jó, hogy az örökös semmittudás felismerése is lehet ilyen eszköz.

    VálaszTörlés