....Na, ez meg a szimulákrum-dologról jutott eszembe. Azt kell hozzá elgondolni, hogy az őseinkkel is ilyen látszólagos azonossági viszonyban vagyunk, pont azokat a lehetőségeket hordozzuk, mint ők, viszont egyikkel sem vagyunk azonosak. Én úgy képzelem el, hogy az összes ősünk összes tulajdonsága, mint egy lottósorsjegy számjegyei sorakoznak, amiből minden születéssel kijön egy kombináció. Gondolhatod, hogy a többi szám mennyire szeretne végre sorrakerülni! - Lehet, hogy ez kényszeríti az embert, hogy folyton a szaporodásra kelljen gondolnia?- Áh, hagyjuk ezt most. Az a lényeg, ha mindenki úgy gondolna végre magára, mint egy nyertes kombinációra, akkor tán kevesebb volna a depressziós.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése