csütörtök, december 10, 2009

a reményről

Elábrándoztam, aztán víz alá merültem.
Amikor feljöttem, a samponos dobozt nyitva találtam, ebből arra következtettem, hogy már hajmosás után lehetek, ígyhát kiszálltam a kádból.

Este az IKEA-ban bóklásztam fürdőszoba-felszerelést keresve (konkrétan a vécébe egy polcot), közben rengeteg tükör jött szembe, de bármelyikbe néztem is bele, lehangoló volt a látvány: a hajam fénytelen, és erőtlenül a fejemre lapul. Semmilyen borzolás nem éleszti fel, megrázom és visszafittyed.

Ez már az öregedés, és ezentúl mindig így lesz, ilyen tompa és fénytelen lesz minden nap ezután.

Egyetértően bólogatva beletörődtem, aztán eszembe jutott a samponos doboz, és hogy talán nem is én nyitottam ki, hanem a Szívem hagyta nyitva... ígyhát lehetséges, hogy nem is öreg vagyok én, hanem csak szenilis.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése