Röviden csak annyit, hogy azóta is ezzel a Gütschowval foglalkozom, minden nap másik gondolattal kelek fel.

A mai nap mondjuk kivétel, mert ma egy meseíró művészről álmodtam, aki amikor éppen nem mesét ír, akkor összművészeti estélyeket szervez, amelyeken ő leginkább húszéves lányok szoros gyűrűjében látható. Ezt szemlélve eszembe jutott, hogy milyen érdekes, hogy egy meseíróban ennyire erős a szexualitás, de erről eszembe jutott, hogy talán a meséiben is, csak eddig nem vettem észre, ezért elő is vettem a könyvét, és elolvastam belőle egy mesét, ami arról szólt, hogy egy várkastélyban fiatal férfiak csoportja éldegél amolyan subaszerű kabátban, és éppen párválasztási ceremóniára készülnek: bolyhos birkanyájban kell párra lelniük.

A párra találtak párosával kilépnek a toronyszoba ablakain, és úgy látszik mindenki célhoz ért, csak egy legény busongása hallatszik, aki igaziból fiúbirkára várt, de a nagy bunda alatt tévedésből leányt választott.

Szóval a mai reggel kivétel, de amúgy ilyenek jutottak eszembe:

- talán absztrakt ideák szubsztanciáját próbálta megragadni

- talán valamiféle szimulákrum ábrázolás ez, eredet nélküli másolat értelmezésben

- talán olyasmi áll a háttérben, mint amire Man Ray is gondolt: "azt fényképezem le, amit nem akarok megfesteni, vagyis azokat a dolgokat, amelyek már léteznek"

- vagy talán mégsem, ő azokat a dolgokat fényképezi le, amit szívesen megfestett, vagy megépített volna, de már léteznek

De akárhogy is, azt még mindig nem tudom, hogy nézőként mit lehet ezzel kezdeni.