Nem kértünk semmi extrát, még tengerre néző szobát sem, mert mászkálni terveztünk, nem a teraszon ücsörögni. Ezért aztán kellemesen meglepődtünk, amikor a recepciós közölte, hogy 343-as szoba, tengerre néző kilátás.
Izgatottan szálltunk be a liftbe, és utaztunk fel a 3. emeletre.
Széles folyosóra érkeztünk, ahol jobbra-balra kis táblák hirdették, hogy merre találhatók a szobák. Nekünk balra kellett indulni, mentünk is lelkesen balra. Itt egy egyenes szakasz következett, aztán újabb tábla egy keskenyebb, lejtős folyosó felé, hogy megint balra, aztán két lépés után jobbra, aztán három lépés után megint balra, aztán megint jobbra, és megint balra. Itt már csak egy ajtónyi szélességű volt a folyosó és a jókedvünk is, de azért nem adtuk ám fel. A folyosó végén volt egy ajtó, és rá merőlegesen jobbra- balra is egy-egy. A 343-as a balra nyíló ajtó volt, hát oda dugtuk be kártyakulcsunk. A kanyargás folytatódott, még két lépésnyi előszoba jobbra, aztán kiszélesedett a folyosó egy nem négyzet, de azért négyszög alakú szobában.
És lám, az ablak tényleg a tengerre nézett! Gyorsan ki is néztünk rajta, hogy visszanyerjük az irányérzékünket. Akkor vettük észre, hogy mi már egy másik házban vagyunk.
Tehát, mi a Chalet hotel ajtaján jártunk be, végülis ott is laktunk, csak egy másik házban. Gondolom ezt nehéz lett volna előre értelmesen elmagyarázni, ezért figyelmességből nem is fárasztottak vele minket. (a piros nyíllal jelölt ablakhoz tartozott a szobánk)
Izgatottan szálltunk be a liftbe, és utaztunk fel a 3. emeletre.
Széles folyosóra érkeztünk, ahol jobbra-balra kis táblák hirdették, hogy merre találhatók a szobák. Nekünk balra kellett indulni, mentünk is lelkesen balra. Itt egy egyenes szakasz következett, aztán újabb tábla egy keskenyebb, lejtős folyosó felé, hogy megint balra, aztán két lépés után jobbra, aztán három lépés után megint balra, aztán megint jobbra, és megint balra. Itt már csak egy ajtónyi szélességű volt a folyosó és a jókedvünk is, de azért nem adtuk ám fel. A folyosó végén volt egy ajtó, és rá merőlegesen jobbra- balra is egy-egy. A 343-as a balra nyíló ajtó volt, hát oda dugtuk be kártyakulcsunk. A kanyargás folytatódott, még két lépésnyi előszoba jobbra, aztán kiszélesedett a folyosó egy nem négyzet, de azért négyszög alakú szobában.
És lám, az ablak tényleg a tengerre nézett! Gyorsan ki is néztünk rajta, hogy visszanyerjük az irányérzékünket. Akkor vettük észre, hogy mi már egy másik házban vagyunk.
Tehát, mi a Chalet hotel ajtaján jártunk be, végülis ott is laktunk, csak egy másik házban. Gondolom ezt nehéz lett volna előre értelmesen elmagyarázni, ezért figyelmességből nem is fárasztottak vele minket. (a piros nyíllal jelölt ablakhoz tartozott a szobánk)
És erről eszembe jutott a Fort Rinella nevű erőd belépőjegy árlistája, ami a következőképpen nézett ki:Felnőtt: 8 Euro
Gyerek: 7 Euro
Ebben benne van a 100 tonnás ágyú megtekintése.
Ha színjátszással egybekötött megtekintést szeretnénk, akkor az ugyanannyiba kerül, mint a fenti ár, + 5 Euro.
Ebből arra következtettünk, hogy valószínűleg az ugyanannyit, meg az ugyanazt Máltán speciálisan értelmezik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése