sziszifusz máshogy

Egy kínai zöldségpiacra nézünk be az egyik kapulajba. Rengeteg láda, doboz, zöldség és ember. Kis kínaiak az eladók is. Az egyik eladó, egy fiatal kamaszlány, előre jön valamelyik ládáért félmeztelenül. Szép, formás fiatal lány. Három eladó is van, de úgy tűnik mindenki az ő sorába akar állni. Mi is.
Tekeredik, kígyózik a sor, már nem is a kapuljban vagyunk, hanem egy kiszáradtfüves mezőn. A sor egyre szélesebb, és mintha egyre több túrista keveredne közénk, előzni próbálnak. Már sejteni sem lehet, hogy hová megyünk. Az út a mező mellett elkanyarodik, a túrstaáradat az úttal együtt jobbra fordul.
Balra, a mezőn, pedig ott áll a félmeztelen lány egy hatalmas kondérral. Mi arra megyünk.
Belemeríti a hatalmas merőkanalát a kondérba, és kiabálja: Itt a finom krumplistészta, csak tessék, tessék!
Mi közeledünk, a túristák távolodnak.
Amikor a kondérhoz érünk, akkor odasuhan egy sovány cigányasszony, lebegő ruhában, és a lányára ripakodik: Na látod, most majd megtanulod! Csináld, csak csináld, minden nap csináld, és tudd, hogy az majd úgysem kell senkinek!

Ebből arra következtettünk, hogy ez valami büntetésféle lehet, erről pedig eszembe jutott, hogy ilyesmi lehetne talán a női Sysiphos.
Ez annyira megtetszett nekem, hogy most elmeséltem nektek is.