Egy újfajta temetési szertartást is álmodtam. Ennek az volt a lényege, hogy a testet mumifikálták valahogy úgy, hogy kiürítették, majd kitömték a bőrt valami nem romló anyaggal, és egyetlen szervet (nem tudom mi volt az, talán máj?) átadtak a család részére díszcsomagolásban, a testet pedig egy speciális ágyon helyezték el. Azért speciális ez az ágy, mert egy nagyon érzékeny vízágyféléről van szó, ami például a hangrezgés keltette hullámokat továbbította a mumifikált testbe, és ezzel megrezgtette a halott száját és egyéb arcizmait.
Ennek az volt a jelentősége, hogy a hozzátartozó odaülhetett az ágyra, és mondhatott egy csomó olyan dolgot, amit ő szeretett volna utoljára hallani a másik szájából, és miközben beszélt, olyan volt, mintha az illető hozzá beszélne.
Ez egy jólmenő szolgáltatás volt, és én nagyon jó ötletnek tartottam, mert el tudtam képzelni, hogy egy ilyen utolsó önbecsapásra mekkora lehet az igény.
Ennek az volt a jelentősége, hogy a hozzátartozó odaülhetett az ágyra, és mondhatott egy csomó olyan dolgot, amit ő szeretett volna utoljára hallani a másik szájából, és miközben beszélt, olyan volt, mintha az illető hozzá beszélne.
Ez egy jólmenő szolgáltatás volt, és én nagyon jó ötletnek tartottam, mert el tudtam képzelni, hogy egy ilyen utolsó önbecsapásra mekkora lehet az igény.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése