Amúgy tegnap azt álmodtam, hogy iskolába járok, és éppen tornaóra az utolsó óram, ami után annyira sietek haza, hogy elfelejtem felvenni a nadrágomat, amit viszont csak a buszmegálló felé menet veszek észre. Hirtelen nem tudom, hogy mit csináljak, mert ez egy nagyon világvégi hely, és ha visszafordulok, akkor lehet, hogy nem érem el a város felé menő utolsó buszt, ha pedig nem fordulok vissza, akkor mehetek félmeztelenül a világba, és ugyan ki hinné el nekem, hogy egy nadrágról csak úgy el lehet feledkezni? Ezért hát visszamegyek, de közben kicsit beesteldik, az iskolakaput már zárva találom, de azért a portásnál bekéretszkedek. Ő beenged, én szaladok fel a lépcsőn a tornaöltöző felé, és éppen egy szélesebb folyósóra toppanok, amikor azt érzékelem, hogy a betoppanás pillanatában jobbról valami tárgy repül felém, és el is találja kicsit a nyakamat. Egy kés az. Rögtön kapcsolok, hogy ez a fotocellás elven működő késdobláló biztonsági emberek egyike, és arra is gondolok közben, hogy azért mégiscsak túlzás, hogy iskolákban alkalmazzák őket, hiszen itt könnyen elfordulhat, hogy...na de közben a futás lendületében, és ijedtemben, na meg azért is, hogy hátha ezzel sikerül kizökkenteni, felrepülök a plafonra, és onnan kiabálok neki lefelé:
HÉÉ, HAGYJA MÁR EZT ABBA, ÉN CSAK A GATYÁMÉRT JÖTTEM!
(De nem kegyelmez ám, mindenféle mandíneres trükköket mutat be a késeivel, és sajnos mindegyikkel eltalál egy kicsit. Szerintem robot. Ennyiben maradtam, aztán kénytelen voltam felébredni, annyira megviseltek az események)
HÉÉ, HAGYJA MÁR EZT ABBA, ÉN CSAK A GATYÁMÉRT JÖTTEM!
(De nem kegyelmez ám, mindenféle mandíneres trükköket mutat be a késeivel, és sajnos mindegyikkel eltalál egy kicsit. Szerintem robot. Ennyiben maradtam, aztán kénytelen voltam felébredni, annyira megviseltek az események)
A nadrágnélküliség és a repülés tipikus értelmiségi kiskomplexitás álommotívumok.
VálaszTörlésÉn is rendkívül sokat álmodom ehhez hasonlókat, pedig abszolút nincs kiskomplexusom, maximum nagy.. értelmiségniek sem nevezhetem magam.
Az egy-szál-ingben-alul-meztelenkedés inkább kellemetlen álom, mint kellemes.. bár van egyfajta kellemes pikantériája is.. viszont a repülés a legnagyobb visszatérő élmény.. néhány szárnycsapás (utólag elgondolkodom azon, hogy álmomban mimet képzelek szárnyamnak, mert abszolút nem emlékszem arra, hogy szárnnyal repülnék). Egy biztos: hatalmas élmény emelkedni, kikerülni és földet érni.. de aztán újból visszatér a kellemetlen alul semmi érzés.
Én úgy nem vagyok ám éretlmiségi, úgyhogy ez egy ilyen általánosabb élmény lehet.
VálaszTörlésÉn a karjaimmal szoktam madárszerűen csapkodni, és sikerül. De ezen mindig meglepődök ám. Mintha természetesen tundék repülni, de mintha nem tudnék erről.
És az is érdekes volt, hogy csak azután érdekelt, hogy nem öltöztem fel rendesen, miután eszembe jutott, hogy hiányzik a gatyám. Pedig addig egy csomó métert megtettem, találkoztam másokkal, és nem zavart. Ez is olyan fügefa leveles.
(Volt egy ismerősöm, akit úgy repult, mint szupermen, álmaiban, vagy még úgy sem, egyszerűen csak összezárt karokkal és kész)
én mátrixosan ugráltam, de ha jól emlékszem fájt mindig mikor becsapódtam, ezért pálmafákra manővereztem magam, hogy tompítsam az esést.
VálaszTörlésszerintem tényleg nem igaz ez az értelmiségis cucc, mert egy 220 centis kosaras srác volt osztálytársam is meztelenkedett álmában véletlenül, de nem volt épp "entelektüell":D
Te is szerepeltél benne, vagy mi?:)
VálaszTörlésNe aggódj, az is entellektüel, hogy együtt pucérkodni, meg ilyesmi.
:) Jól van na nem értelmiségi, inkább csinovnyik kiskomplexus. :) Amolyan szeretetteljes irniával és főleg öniróniával írtam.
VálaszTörlésAztán a repülés sokszor zuhanásba csap át... úgy gondolom ilyenkor zuhanok vissza magamba, ami rettenetes érzés, izzadással, csalódással és néha kiabálással is jár, ahogy tiltakozom a az éteri, könnyenrepülős lét megszünte miatt :)
Ha már ez a bejegyzés az álmokról szól, meg kell említenem eyik barátom szombat esti álmát:
VálaszTörlés"Azt álmodtam, hogy én egy szék vagyok."
szar lehetett:)
VálaszTörlés