A Szívem Tel-Avivba ment.
A helyén alszom, a helyén ülve eszek az asztalnál. Amíg nincs itthon, addig én vagyok a Szívem. Így jó, mert ha körülnézek, mindig csak az én helyem üres, magamról pedig tudom, hogy én nem vagyok elveszve.
A helyén alszom, a helyén ülve eszek az asztalnál. Amíg nincs itthon, addig én vagyok a Szívem. Így jó, mert ha körülnézek, mindig csak az én helyem üres, magamról pedig tudom, hogy én nem vagyok elveszve.
Szóval volt nekem régen egy barátom, (nő) akinek könyvtáros volt a foglalkozása, Ő tudta rólam, hogy sík hülye vagyok az irodalomhoz, ezért mindenféle könyveket adott a kezembe, amiket nem lehetett visszautasítani, csak egyszer-kétszer. Ilyen volt pl. A homok asszonya, vagy A lovakat le lövik ugye? c. könyvek. A barátom "átnevelési kísérlete" nem sikerült, továbbra is hülye maradtam az írásokhoz, de legalább olvasott sík hülye. Ezért, ha meg engeded, úgy olvasom az írásaid, ahogy tudom (szemüveggel, mert nélküle már nem látom a betűket). Te pedig úgy írd ahogy neked tetszik, Én majd továbbra is írkálok alá mindenféle okosságokat. Látod, és még kedves sem vagyok.:)
VálaszTörlés