olvasónapló : Szeretetkönyv

Elolvastam. Csak olyanoknak ajánlom, akik hajlandóak és képesek Müller Péterre úgy nézni, mint egy szerény képességű családtagra, aki most éppen írónak képzeli magát, és valami fontosat akar mondani.
Például ilyen megállapítások vannak könyvben:

Ez teljesen helyénvaló megállapítás amúgy, csak a körítés, az elbeszélés olyan suta valahogy. (Ez itt konkrétan egyszerűen vicces is, nem?). Szerencséje van, hogy én már ezelőtt is szerettem őt, meg szeretni is, így értettem is, hogy mit akar mondani, és nem is haragudtam rá, hogy nem sikerül neki jól mondani. (persze, nem mintha én tudnám)