Délután 4 órakor a Művelődési Ház mögötti parkolóban felszálltunk egy KÜLÖNJÁRAT feliratú buszra, merevített frizurák és nyakak közé, majd elindultunk hetvennel a százas úton Budapest felé.
Egészen elől ültünk, így jól hallottuk, amikor a sofőr a mobitelefonján keresztül kedélyesen elbeszélgetett egy ismeretlen eredetű műszaki hibáról. Nem aggódtunk nagyon, mert csak egyszer előzött közben, és amúgy is csak egy kapcsolóról volt szó, ami mostanában mintha nem világítana, illetve inkább arról beszéltek, hogy vajon volt-e ez másképpen egyáltalán, de közben a műszerfal megnyugtatóan színes volt, így óvintézkedésként is elegendőnek tűnt, hogy megcsókoljuk egymást, és azt suttogjuk: szeretlek drágám!
Már egészen Budaörs közelében jártunk, amikor az egyik körforgalomban előnytelenül választottunk kijáratot, emiatt kisebb kerülővel az autópályán találtuk magunkat, amit egész idő alatt láthatóan igyekezetünk elkerülni.
Végül 6 óra körül csak beértünk Pestre.
Nekem nagyon tetszett az Andrássy út kivilágítása. Nem a fák ágai, hanem a törzseik voltak körbeölelve fénnyel, és ettől olyan volt, mintha csupa üreges kristálykar hajolna az út fölé.
A műszaki hiba miatti csók, és a késés miatt ez a látvány! Milyen jó, hogy még nincs autónk! - lelkendeztem.
Ilyesmi hangulatban telt az este, miközben a busz az Operaház előtt állt meg, és szólt a sofőr, hogy most akkor ide be lehet menni, de nekünk az Operett Színházba volt jegyünk, amire egyébként viszonylag hamar rá lehetett jönni. (Azért az Opera is szép ám, azt sem volt hiábavaló megnézni!)
Amúgy a Rómeó és Júliát néztük az este, és néha azt az oszlopot is, ami az erkély leghátsó sorában pont a mi székeinket válaszotta el egymástól.
Egészen elől ültünk, így jól hallottuk, amikor a sofőr a mobitelefonján keresztül kedélyesen elbeszélgetett egy ismeretlen eredetű műszaki hibáról. Nem aggódtunk nagyon, mert csak egyszer előzött közben, és amúgy is csak egy kapcsolóról volt szó, ami mostanában mintha nem világítana, illetve inkább arról beszéltek, hogy vajon volt-e ez másképpen egyáltalán, de közben a műszerfal megnyugtatóan színes volt, így óvintézkedésként is elegendőnek tűnt, hogy megcsókoljuk egymást, és azt suttogjuk: szeretlek drágám!
Már egészen Budaörs közelében jártunk, amikor az egyik körforgalomban előnytelenül választottunk kijáratot, emiatt kisebb kerülővel az autópályán találtuk magunkat, amit egész idő alatt láthatóan igyekezetünk elkerülni.
Végül 6 óra körül csak beértünk Pestre.
Nekem nagyon tetszett az Andrássy út kivilágítása. Nem a fák ágai, hanem a törzseik voltak körbeölelve fénnyel, és ettől olyan volt, mintha csupa üreges kristálykar hajolna az út fölé.
A műszaki hiba miatti csók, és a késés miatt ez a látvány! Milyen jó, hogy még nincs autónk! - lelkendeztem.
Ilyesmi hangulatban telt az este, miközben a busz az Operaház előtt állt meg, és szólt a sofőr, hogy most akkor ide be lehet menni, de nekünk az Operett Színházba volt jegyünk, amire egyébként viszonylag hamar rá lehetett jönni. (Azért az Opera is szép ám, azt sem volt hiábavaló megnézni!)
Amúgy a Rómeó és Júliát néztük az este, és néha azt az oszlopot is, ami az erkély leghátsó sorában pont a mi székeinket válaszotta el egymástól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése