Vendégségben voltam Gabiék új lakásában. Három lakást vettek meg a földszinten, majd egybenyitották őket. Megérkeztem a ház elé, felfelé tíz emelet, a bejárat közvetlenül az utcáról nyílik.

Belül tágas, világos, sok helyiség látszik jobbra, balra, fel, le, minden irányba. Letelepszem egy napfoltra a földön, a heverőre könyökölök, és nézem a kék színű hörcsögök nyüzsgését az akváriumban. Beszélgetünk, hogy mennyivel jobb ez így, milyen kényelmesen elférnek, van öt étkezőjük, borospincéjük, minden nagyszerű, csak....és akkor kulcszörgést hallunk a zárban, nyílik az ajtó, és idegen emberek csoportja lép be, vonulnak az előszobán keresztül, a cipőiket le nem vetve, közönyösen biccentenek felénk. A lifthez mennek. - mondja Gabi, amikor látja, hogy értetlenül nézek utánuk. Szóval, csak a szomszédok, magyarázza. Mostmár kicsit sajnálom, hogy a közös lépcsőházat is bevontam az alaprajzba.