Kertet vesznek kis házzal. Ezt mutatta nekem korábban egy rajzon. Szép ház! -mondtam. Kicsi a kert -gondoltam. Nem vettek. Aztán mégis álltam egy kertben, amit először szélesnek, aztán hosszúnak is találtam. Nem volt benne más, csak fű. Régi kert - ez volt rá az első szavam. Távol léckerítés. Nagyon távol. Egyre távolabb.
Nincs fa, és mégis lombos-árnyas valahogy. A fák a kerten kívül nőnek. Régi fák. Mediterrán törzsűek - mondtam életemben először. Szálas, hámló, csavarodó vastag törzsük egészen benyúlik a kert fölé. Szépnek találom őket, az egyik ág alá szaladok. Felnézek. Csupa vörös, fénylő és hatalmas bogyó. Mind érett, feszülő és szép. Akarom. Csipkebogyó. Ezt mondom rá: csipkebogyófa. Hát mégiscsak létezel!